Számukra fontos budapesti helyszínekről mesélnek az Örkény Színház színészei az új évadfüzetben

2023-ban lesz 150 éves Budapest, az Örkény színészei pedig Pest, Buda és Óbuda egyesítésének évfordulójához közeledve kiválasztottak egy-egy számukra fontos fővárosi helyszínt, amiről mesélnek is egy picit a 2022/23-as évadfüzetben. Összegyűjtüttönk ezekből párat nektek. 

Nem meglepő, hogy egy színész életében az egyik legfontosabb budapesti helyszín a Színház- és Filmművészeti Egyetem, hiszen itt dől el szinte az életük. Csuja Imre, Patkós Márton és Tenki Réka is az SZFE épületéről és a hozzá kötődő emlékeiről mesél. 

„Amikor először benyitottam a Főiskola, a Rákóczi út 21. ajtaján és megláttam azt a gyönyörű zöld lépcsőt, ami valahova a magasba visz, na akkor nagyot dobbant a szívem. Az járt a fejemben, hogy elég lesz-e a tizenöt monológ, amit a kötelező három helyett vittem. A harmadik forduló előtt álmomban megjelent Bessenyei Feri bácsi alakja, és azt mondta:
„Möglösz!”.
És möglött.
Szerencsére, ugyanis nem volt B-tervem.” (Csuja Imre)

Für Anikó egészen személyes helyet választott: szülőházát, a Király utca 82-t, ahol nemcsak felnőtt, de még kétszer vissza is tért ugyanoda, csak épp egy másik lakásba. „Az anyukám is lakott ott, megint egy másikban. Kvíz kérdés: melyik lakásban nem laktak még Fürék a fenti címen? Agárdy Gáborék srégen alattunk laktak a harmadikon. Nap mint nap találkoztunk, ismertük jól egymást, mint ahogy Boriskát, a feleségét és a Meki nevű skót juhászukat is. 1985 szeptemberében is egyszer együtt utaztunk a liftben, amikor elújságoltam neki, hogy az ő hivatását választottam, a Színművészeti hallgatója lettem.”

Gálffi László is hasonlóan személyes helyszínt választott: édesapja asztalosműhelyét:

„Kelenföld, Nándorfehérvári út 41. Édesapám építette a 60-as évek végén. Villa Negraként áll ma is a kertes házak és a modern irodaépületek között. Az asztalosműhely ma is üzemel, György bátyámnak köszönhetően. Sokat vittem gimnazistaként ebédet Apámnak és a három asztalos bátyámnak. Nyáron engem is befogtak dolgozni, ha sok volt a munka. Nem sok hasznomat vették. Maradtam színésznek.”

Kókai Tünde fontos budapesti helyszínéhez valószínűleg mindannyiunk kötődik – vagy kedves emlékek vagy apró bosszúságok miatt. Ez a Keleti pályaudvar, bár meglehet, hogy ambivalens viszonyunk nem a pályaudvarhoz és a vonatokhoz, sokkal inkább a MÁV-hoz kötődik. A színésznő még egy frappáns verset is írt hozzá. 

„Köszönjük, hogy a vasutat választotta!
(Szívesen, nemigen volt választásom.)
A szolnoki zónázóval ingázom.
Jó, nem bántom. Elvégre tartok
ilyenkor valahová.
De hogy odaérek-e időben?
Odaérek-e időben? Odaérek-e?
Bennem és a MÁV vasállataiban is e kérdés zakatol.
A menetrendhez való alkalmazkodás
mindkét fél részéről problémás.
(Induló vonatot megállítani, mozgó
vonatról leugrani – egyre megy,
a lényeg, hogy nem ott kéne legyek,
ahol éppen vagyok és elkések,
ha most nem reszkírozok.)
Lefékez. Hirtelen.
(Elgázoltunk valakit, vagy csak
felsővezeték-szakadás?)
A végállomásra érve
egyetlen kérdés lesz releváns.” 

A felsorolásból persze nem hiányozhat a Madách téri helyszín, maga az Örkény sem. Pogány Judit a társulat egyik ikonikus tagja, aki lassan 20 éve itt tölti ideje nagy részét. „Több mint hetven éve kerültem Budapestre, tombolva ugrálnak a fejemben az emlékek, a gondolatok fontosnál-fontosabb helyszínekről. […] Legyen hát ez az épület, amely valaha »Csillagos ház« is volt, de most régóta már egy színháznak és emellett sok-sok lakónak ad otthont, az általam választott »legfontosabb helyszín«. A hátralevő kis időmet már itt szeretném eltölteni!”