1795. május 20-án végezték ki az akkori Generális-kaszálón a magyar jakobinus mozgalom hét vezetőjét, köztük – az amúgy május harmadikán született – Hajnóczy József ügyvédet és kamarai főtitkárt is. Ennek kapcsán jutott eszünkbe, hogy utánajárjunk a különböző városrészeink egy pontban lévő tereinek, utcáinak hasonló tematika vagy történelmi időszak alapján történt névadásainak.
Az egykori Generális-rétet a Martinovics-féle kivégzések emlékére manapság már Vérmezőként ismerjük, de a XIV. században például Logod falu (lásd: Logodi utca) állt ezen a helyen, ami azonban a török időkben elpusztult. Martinovics Ignác (horvát származású ferences rendi szerzetes, apát, hittudományi és bölcsészdoktor) a felvilágosodás híveként reformokat várt az uralkodótól, szembefordult a magyar nemesi nemzeti mozgalommal és a király besúgójaként működött, később azonban vele is szembefordult, és a magyar jakobinus mozgalom vezetője lett. Róla mégsem neveztek el utcát, szemben Hajnóczy Józseffel, „akinek utcája” a Vérmezőre fut ki a városmajori Csaba utca irányából.
A Vérmező története
A török kiűzése után az egykori Logod falu területe a vár védelmére szolgáló és a kilövést biztosító sík terület lett. A puskalövésnyire kijelölt katonai védőövezetet a XVIII. század végéig nem engedték beépíteni, 1784-ben azonban a Helytartótanács ingyen telket adott azoknak, akik építkezni akartak.
A Generális-rét (General-Wiese) elnevezés onnan eredt, hogy a területet a várnagy kaszálónak használta. A területet 1820 körül
először parkosították, majd katonai gyakorlótérnek használták, a két világháború között pedig lovaspálya működött itt. Nevét a magyar jakobinus mozgalom vezetőinek kivégzéséről kapta.
Hajnóczy József jogtudóst Martinovics 1793 májusában avatta be a titkos szövetség titkaiba, és a társaság egyik igazgatói tisztét is ráruházta. Számos felvilágosult és forradalmi írást fordított magyarra, barátaival sűrűn levelezett, leggyakrabban Kazinczy Ferencnek írt. Közben a cenzúra mind szigorúbb lett, gyakorlatilag diktatúra volt, a király személyesen felügyelte a sajtót. A kancellária Hajnóczy több – név nélküli – művét is veszélyesnek ítélte, és megindította a nyomozást a szerző kilétének felderítésére. Letartóztatásakor az elfogására kiküldött kapitány felmutatta a Bécsben már három héttel azelőtt elfogott Martinovics levelét, amelyben a titkos társaság igazgatóit értesíti, hogy az összeesküvés titkait már föltárta, tehát minden elveszett.
Hajnóczy erre a levélszekrényéből egy nagy csomag levelet dobott a fegyveresek elé, és közölte: „Itt vannak az alávaló gazembernek többi levelei is”, azután ellentmondás nélkül követte a rendőrtisztet. 1795. május 20-i lefejezésekor az emlékezet szerint Hajnóczy bátorságot és méltóságot mutatott.
Ezen előzmények után nem csoda, hogy a Hajnóczy József utcától a Krisztina körúton az Alkotás utca, Városmajor utca és Kék Golyó utca találkozásánál lévő piciny teret Magyar jakobinusok terének nevezik. Az Alkotás utcának egyébként semmi köze a mozgalomhoz, nevét a mai Déli pályaudvarral szemben, az Alkotás és a Kék Golyó utca között egykor állt Teremtés-házról kapta, amin a valószínűleg 1816-ban készült háromszögletű dombormű a világ teremtését ábrázolta. Az akkori Buda egyik legszebbnek tartott szobrászati alkotása, a „Teremtés” azt a pillanatot ábrázolta, amikor Isten megteremtette a világot, de ez már egy másik cikkünk története lehetne.
