budapest

szerkesztés

Szocialista nagymamaestélyi – Az otthonka története

Szerzők

  • Nagy Zsófia

2022. 04. 06. 13:56

Nem nehéz belátni, hogy a flower power Kelet-Európában hatvanéves kor fölött kezdődik és nejlonból készül. De hogyan lett az otthonka a szorgos nő attribútumából nagymamajelkép? Miért hordjuk, ha tudjuk, hogy csúnya? Talán nehezen tudjuk elképzelni, de az otthonka mára fontos etnográfiai kutatások tárgya és izgalmas kortárs művészeti téma, mi pedig most megpróbáljuk története mellett ezt a sokoldalúságot is bemutatni.

Kötényből otthonka

Nem kell ahhoz viselettörténésznek lenni, hogy tudjuk, a dolgos háziasszonynak minden korszakban megvoltak a maga tipikus öltözékei, amelyeket azért viselt, hogy mosás vagy főzés közben megvédje a rajta lévő öltözéket. Ezért jött létre a 14. században a kötény, amelyet először férfiak és nők is viseltek, majd a praktikusság, a takarékosság és az egyéb háziasszonyi erények legfőbb jelképeként átszivárgott a polgári osztályok viseletébe, végső tündöklése itthon a 19. században az úri díszmagyar részeként jött el.

Fotó: Fortepan / Gwen Jones

Az otthonka rendes, öltöztető-védő funkcióját tekintve ezzel analóg módon keletkezett, mégis kellett hozzá a 60-as, 70-es évek szocializmusának szellemisége. Ekkor az volt a mondás, hogy mindenki egyenlő, így kevés hely jutott a divatnak, másrészt a rendes asszony – sőt alapvetően mindenki – életét meghatározott napirend és maximális társadalmi hasznosság kellett hogy meghatározza. Egy tisztességes szocialista családban az elképzelések szerint reggel mindenki felöltözött, a gyerekek iskolaköpenyt vettek fel, a szülők pedig a munkahelyükön kék melósruhában, fehér orvosi köpenyben, fekete bírói talárban vagy más, hivatásukhoz köthető ruhadarabban töltötték a napot, amit otthon az édesanya otthonkára cserélt le.

Fotó: Http://retrolegends.hu/

A háttérben a szocialista észszerűség mellett persze ezer más indok húzódott meg, kezdve a háború utáni időszak ruhahiányától a könnyűipar sajátosságain és a népviselet elhagyásán át a műszálgyártás fellendüléséig. Hiszen a műszálas termékeket nemcsak le kellett gyártani, hanem el is kellett adni, így született meg a terv, hogy olcsó, könnyen kezelhető tömegterméket hozzanak létre nejlonból, amely mindenki számára elérhető. Ennek az ötletnek egyik „legtökéletesebb” eredménye az otthonka, amely a volt KGST országaiban, sőt Portugáliában is hasonló formában jelenik meg a 60-as, 70-es években. Szórakoztató adalék, hogy a miénkhez hasonló ruhadarab neve a lengyelben szintén az otthon szó származéka.

Kötények és otthonkák találkozása egy 1969-es esküvői vacsora előkészületein

Fotó: Fortepan / Péterffy István

A társadalmi és gazdasági folyamatok eredményeként 1968-ban a Budapesti Őszi Vásár könnyűipari pavilonjában a KÖBTEX (Kőbányai Textilművek) bemutatja azt az otthonkát, amit mi a mai napig ismerünk. A kissé formátlan szabás ötletét amúgy a munkaruhák és a melósköpenyek adták. 

Az első nő, aki nyilvánosan viselte ezt a ruhadarabot, Kántor Zoltánné volt egy 1969-es Nők Lapjában, ahol fotóval is illusztrálták az otthoni öltözet praktikusságát, sőt szabásmintát is közöltek, elöl és hátul gombolós, sőt miniverzióban is. 

Fotó: Lakcímhivatali Dolgozók Munkaköpenyben

Innen indult tehát hódító útjára a nejlonszörny, amely a praktikusság jegyében azóta is sok hetven éven felüli testet fed. 

És valóban, az otthonka könnyen mosható, hatalmas zsebei sokat elrejtenek, ápol s eltakar. Talán ezért is lehetséges, hogy hordták városban, hordták falun, vásárolták boltban és varrták saját kézzel, sőt a korabeli mintaháziasszonynak nemcsak egy ilyen ruhája volt, hanem külön otthonkát használt a kertbe, főzéshez, kiülni a kapu elé, a jobb darabokban pedig akár a szomszédos közértet is meglátogathatta.

Egy kedves szó

Egyértelmű tehát, hogy az otthonka a szocializmus szülötte, de hogyan lehetséges, hogy egy ilyen kedves, becézgető szó egészen a 70-es évekig nem volt rendes használatban a magyar nyelvben? Megválaszoljuk a saját kérdésünket: használatban volt. Már az 1860-as évek divatlapjaiban is találhatunk otthonkaleírást és -szabásmintát, az akkori verziót azonban még így ajánlgatták:

„Ezen otthonka mindenféle kelméből készülhet, és nagyon ízletes háziöltöny. Szerintünk a bársony legalkalmatosabb és egyszersmind legszebb is. A szín itt nagyon keveset határoz és azért kizárólagosan az ízléstől függ. Ezen otthonka díszítménye sujtásból áll és pedig gazdagon alkalmazva.”

Otthonka szabásmintája a kiegyezés előttről (1860)

Fotó: Divatcsarnok 1860

A korabeli otthonkák ezen leírások alapján inkább felsőruhának, kardigánszerűségnek tűnnek, nem a ma ismert, mindent elfedő lebernyegnek, magát a szót pedig már régóta használta a magyar nyelv. Érdekes, hogy az otthonka nevet 1938-ban levédette a Magyar Divatcsarnok egy saját terméke számára, ez pedig kisebb felháborodást is okozott a Textil-Ipar című lap korabeli tudósítása szerint. Azt persze homály fedi, hogy a szocialista tervgazdaság honnan ásta elő magának ezt a kedves kifejezést.

Otthonka a kortárs művészetben

Talán nem kell hosszan ecsetelnünk, hogy egy ilyen, az otthon végzett női feladatokhoz és a láthatatlan munkához kapcsolódó ruhadarab, mint az otthonka, amely éppen a női munka hőskorában, vagyis a probléma kezdetén keletkezett, képes túlmutatni önmagán. Egyszerre terepe a nagyszülők iránti nosztalgiának és szimbóluma a lélekölő, a saját személyiséget és a nőiséget felemésztő szolgai házimunkának. Ormótlan funkcionalitása pedig méltó jelképe annak a problémának, amellyel sok nő szembesül manapság: hogyan találjunk egyensúlyt saját vágyaink és a körülöttünk élőkről való gondoskodás között. Mindezek pedig kiváló terepet adnak a kortárs képzőművészeti vizsgálódásoknak.

Hímzett otthonka részlete

Fotó: Szabó Eszter Ágnes

Ha valakit részletesebben is érdekel a téma, ajánljuk figyelmébe Frazon Zsófia érdekes írását, amely a jelenség gyökerét és szerepét boncolgatja. A kortárs alkotók közül (a teljesség igénye nélkül) megemlítenénk otthonka témában Lackner Mónika és Fajgerné Dudás Andrea nevét, illetve Szász Lilla Vasárnap délután című alkotását, a falvédőiről is ismert Szabó Eszter Ágnesnek pedig külön otthonkagyűjteménye van, és Budapest Blue-projektje keretében foglalkozik a témával.

Fotó: Szabó Eszter Ágnes Egyik Hímzett Otthonkája

A projekt során az alkotó többféle hétköznapi tárgytípus segítségével teremt kapcsolatot a múlttal, az otthonkák mellett – a 17. századi, kékkel festett, delfti porcelán dísztányérok mintájára – mindannyiunk számára ismert mai „zsánerjelenetekkel” díszíti díszedényeit. Az otthonkákra saját arcképét hímezi, ezzel testének változásaira is utalva, az öregedést feldolgozva. A legszórakoztatóbbak azok a darabok, amelyeken NASA-logót vagy szuperhősemblémát találunk (a belső oldalon). Hiszen a ma háziasszonyainak egyre több szerepben kell helyt állniuk, és ahogy Superman letépi magáról az inget, és feszes dresszében azonnal kész a gonosz kiiktatására, gyakran nekünk, háziasszonyoknak is egyik szerepből a másikba ugorva kell megküzdenünk a mindennapok problémáival. Nem kételkedhetünk egy percig sem abban, hogy otthonkás-macinacis-kötényes népünk győzni fog!

Forrás:


Divatcsarnok, 1860. 10. 09.
Textil-Ipar, 1938. 02. 25.
Az elpusztíthatatlan otthonka, Fejér Megyei Hírlap, 2020. 04. 03.
Agárdi Izabella: A „nejlon otthonka” – Egy birodalom öröksége. In Simonovics Ildikó – Valuch Tibor: Öltöztessük fel az országot! Divat és öltözködés a szocializmusban, Budapest, 2009
Parádi online
Retró Legendák
Wikipédia
artmagazin.hu – Tatai Erzsébet: Tányérok, otthonkák, énkép
litera.hu – Frauentität – Frazon Zsófia: Kötény és otthonka

Hasonló tartalmak

Admin mode