Az idillikus falu fent az erdei völgyben: Remeteszőlős

Egészen véletlenül csöppentem 15 éve Remeteszőlős környékére. A messziről jött ember azt gondolja, hogy a Nagyrét körforgalmából a hegyre felkanyarodva már minden egyforma és oszthatatlan, és nem is téved olyan hatalmasat, aki így hiszi, de azért ez így, ebben a formában egyáltalán nem igaz! Először is ott van Adyliget, utána következik Remeteszőlős, majd az imádni való zsáktelepülés, Nagykovácsi. Apró csipkelődések persze előfordulnak köztünk, de azért ez a régió mégiscsak egy tőről fakad, elég, ha a múltját megnézzük, hiszen igazából itt minden Nagykovácsiból vált ki egykoron.

A környéken a régészeti leletek egészen a kőkorszakig, a jégkorszakig és a vaskorig nyúlnak vissza. Az Ördög-árok partján is találtak ilyen leleteket, több érme, eszköz és sírkő is előkerült a római korból. A középkorban királyi kovácsok lakták a települést, innen is ered a neve, az első írásos emlék pedig 1254-ből származik, egy adománylevél, ahol még Kowachyként említik a községet. Majd jött később a török hódoltság, ami után az elnéptelenedést sváb telepesekkel orvosolták a Habsburgok. Az 1800-as évek közepétől komoly bányászati tevékenység indult meg a környező hegyekben, amelynek során több aknát nyitottak Nagykovácsi területén is, és 1840 körül épült a Teleki–Tisza-kastély is, ami előbb Wattay-kastély volt, majd házasság révén a Teleki család, azt követően pedig a Tisza család tulajdonába került, végül a II. világháború után államosították. 

A napjanikban Budapest II. kerületéhez tartozó Adyligetet – eredetileg Tisza István kertváros, majd Tisza István-liget – az 1920-as években alapították, végül 1949-ben kapta mai nevét, mielőtt Budapesthez csatolták volna (1950). Területét egykor tölgyerdő borította, ezekből a fákból sok megmaradt a kertekben, illetve az utcák mentén. A legenda szerint a területet azért nevezték el Ady Endréről, mert a költő szeretett a közeli, hűvösvölgyi Balázs vendéglőben étkezni, ám legalább ennyire valószínű az az elképzelés is, hogy az 1949-ben teljes kibontakozásában dúló kommunista vezetés Tisza István egyik legkomolyabb politikai ellenfelének kívánt inkább emléket állítani a régi rendszert idéző gróf helyett. 

A 2000-es évek elején pedig Nagykovácsi délkeleti üdülőterülete is elszakadt a településtől, és Remeteszőlős néven önállósodott.

Egy kis földrajz

„Remeteszőlős területén található a Remete-hegy és a 373 méter magas Hosszúerdő-hegy által közrefogott Remete-szurdok, mely a környék kedvelt kirándulóhelye. A szurdokvölgyet mindkét irányból dachsteini mészkőből álló hegyvonulatok kísérik, melyekben rengeteg barlang és más karsztos formáció fedezhető fel. Az itteni barlangokban – melyek olyan, nemegyszer beszédes neveket viselnek, mint Remete-barlang, kőfülke (Remete-hegyi-kőfülke), Hamispénzverő-barlang (Remete-hegyi 11. sz. barlang), Eltömődött-barlang (Remete-hegyi 10. sz. barlang), Felszakadt-barlang (Remete-hegyi 14. sz. barlang), Hétlyuk-zsomboly (Hét-lyuk), Nyolcadik-lyuk (Remete-hegyi 8. sz. barlang), – bőséges őskori leletet tártak fel a kutatók, egyebek közt pattintott kőeszközöket, több mint két tucatnyi őskori állatfaj maradványait és őskori (Neander-völgyi) emberektől származó csontokat és kincsleleteket.” (Wikipédia)

A történet rövid, hiszen Remeteszőlős történelme gyakorlatilag napjainkban íródik. A társasházakban szokták mondani, hogy minden épületben van legalább egy elviselhetetlenül zavaró lakó, és ha esetleg nem tudnánk, hogy ki az, akkor mi vagyunk... Ebből a gondolatmenetből kiindulva alapos önvizsgálatot kell tartanunk, mert Remetén alapvetően tényleg mindenki jó fej. Vannak közösségi programok, együtt szedjük az utcákon a kutyaürüléket és az erdőben a kirándulók által szétdobált szemetet, vagy együtt megyünk át focizni a szuper adyligeti játszótérre, és amúgy is segítünk egymásnak bármiben, akinek feleslegessé vált dolga akad, az ingyen – vagy egy jelképes csokiért cserébe – kiteszi a közös Facebook-csoportba, hogy elvihető.

Idillikus itt élni, mert tényleg együtt él az ember a természettel. Sok új beköltözőnek elsőre nehéz elfogadnia, hogy bizony időnként a vadmalacok feltúrják a patak oldalát vagy – gyengébb kerítés esetén – a kert végét, de az a helyzet, hogy mi költöztünk erdőbe, nem pedig az állatok akartak települést ide. Ez azt jelenti, hogy igenis nekünk kell vendégként viselkednünk, hiszen ahogy kilépünk a házból, 200 méteren belül már az erdőben vagyunk.

Nem véletlen amúgy Hűvösvölgy és Hidegkút névadása, hozzájuk képest pedig Remeteszőlős még feljebb van az erdőben, tehát itt bizony 5-9 fokkal hűvösebb szokott lenni, mint a belvárosban. A solymári elágazástól például motoron utazva is érezni, ahogy kb. 200-300 méterenként hűl 1 fokot a levegő, ráadásul télen ami a városban még eső, az itt többnyire akkora hó, hogy napokig lehet rajta szánkózni az Amerikai Iskola mellett.

Azt azért ki lehet jelenteni, hogy a környék gyakorlatilag megtelt. Csúcsforgalomban nem egyszerű lejutni még a Hüvibe sem, de mindennel együtt nemcsak hazajárni fantasztikus ebbe a nyugodt régióba, hanem kirándulási célpontként is tökéletes választás. Átbiciklizünk a szurdokon Máriaremete felől, meghallgatjuk az egyik egypercest az önkormányzatnál lévő Örkény-telefonfülkénél, felmászunk az egyik barlanghoz, majd továbbmegyünk, hogy beüljünk a nagykovácsi Stüblibe vagy akár a Kohóba egy sörre. Csak ne dobáljunk el útközben semmit! Sőt, az igazi természetbarát túrázó üres szatyorral indul el, és telivel ér haza.