látnivalók és kultúra

szerkesztés

Egzotikus állatok, freak show és erőemberek – Szórakoz(tat)ástörténeti kiállítás nyílt a Kiscelli Múzeumban

Szerzők

  • Fürdős Zsanett

2022. 02. 11. 10:47

A reformkori Pesten már attól lázban égett a szenzációra éhes közönség, amikor még csak egy hatalmas képet látott egy állatidomárról, amint az egzotikus állatok között mosolyogva pózol, viszont az olyan erőemberektől, akik súlyokkal pörgő szerkentyűn egyensúlyoztak, meg persze a kötéltáncosoktól egyenesen eksztázisba estek. A Kiscelli Múzeum szórakoz(tat)ástörténeti kiállításán korabeli pesti hirdetményeket, plakátokat és a szféra legnagyobb sztárjait láthatjuk, de a léghajózást és a „csoda-bábgépelyeket” is kipróbálhatjuk.

Ha lenne egy időutazógépem, a reformkori Pest meglátogatása biztosan valahol a lista elején lenne, és míg eddig az érdekelt, hogyan lett a poros faluból kulturális központ, most már azt is megnézném, hogyan szórakozott a pesti nép. Milyenek voltak az egzotikus állatseregletek, mi mindent látott József nádor, ha lesétált a Duna-partra – mert a vándortársulatok leginkább ezen a vidéken vertek tanyát –, hogyan ugráltak és zsonglőrködtek az akrobaták a porondon vagy az extrém sportot űzők a léghajóköteleken – utóbbit biztosan lélegzet-visszafojtva figyelném, mielőtt a hajó becsapódik valamelyik épület falába vagy egyenesen a földbe. A becsapódás pedig nem költői túlzás: a léghajókat eleinte még nem lehetett irányítani, így a landolás kimenetele lutri volt. 

Show és business Pest-Budán: kötéljárók, önmozgányok és más világszámok kiállításon egy VR-szemüveg segítségével mi is beszállhatunk egy léghajóba, hogy gyönyörködjünk a korabeli Pest látképében, persze csak addig, amíg be nem csapódunk a Kiscelli Múzeum falába.

A léghajókat eleinte még nem lehetett irányítani, így gyakran végződött balesettel a földreszállás

Fotó: Kiscelli Múzeum

A vízgázlók hozzájárultak a tudomány népszerűsítéséhez, még akkor is, ha gyakran elsüllyedtek

Fotó: Kiscelli Múzeum

A léghajózás ekkoriban sokkal inkább számított extrém performansznak, mintsem a közlekedés új eszközének, bár üzleti szempontból elég szerencsétlen vállalkozás volt, hiszen a felhők között szálló léghajókat bárki láthatta, ha felpillantott az égre. A technika különös vívmányai vissza-visszaköszöntek a cirkusztörténetben: vízgázlók, önmozgányok, laterna magica és hintázó csoda-bábgépelyek – Vörösmarty szavaival élve – vonzották a parti fatákolmányokba a nézősereget. És míg a léghajók becsapódtak, a vízgázlók elsüllyedtek, addig ezek a fura bábszerkezetek egészen a mai napig képesek működni. Már a 16. század végén is fabrikáltak olyan szerkezeteket, amik képesek az emberi és az állati mozgás imitációjára, de a ritkasággyűjtemények polcairól elég hamar átkerültek a mutatványosok kelléktárába. 

Szenzációnak számított, amikor Pest-Budára egzotikus állatok érkeztek, az etetés és a szelídítés volt a fő attrakció

Fotó: Kiscelli Múzeum

A lovas akrobatika a kezdetektől fogva az egyik legnépszerűbb cirkuszi elem, a műlovarnők pedig a XVIII. század végén jelentek meg

Fotó: Kiscelli Múzeum

Mielőtt belemerülnénk a jól menő társulatok falragaszaiba és a világszenzációs mutatványokba, érdemes átböngészni a korabeli, egészen pontosan az 1787–1873 közötti Pest-Buda térképét, amin jól kirajzolódik, hogy a szórakoztatás központja egyáltalán nem a Városliget volt, hanem a mai V. és I. kerület. 

Ezen a térképen nemcsak a helyszínt és az időt lőhetjük be, hanem azt is, hogy melyik mutatványosszámot hol mutatták be. Míg az egzotikus embereket a Budai Népszínházban és az Európa Szállóban mutogatták, addig a krokodilok, oroszlánok és boák seregét a Feldunasoron, az Aldunasoron vagy a Széna téren felállított fatákolmányokban lehetett nézni. Az óriáskígyó tartása volt egyébként a legköltséghatékonyabb, mert havonta csak egyszer kellett megetetni, szemben az oroszlánnal, aki viszont mindennap lóhúst követelt.

Fotó: Kiscelli Múzeum

A kiállításon mi is mozgathatjuk ezeket a „bábgépelyeket”

Fotó: Kiscelli Múzeum

Akit a menazsériánál – az állatsereglet korabeli megnevezése – jobban érdekelt az erőemberekkel, akrobatákkal és kötéltáncosokkal teli cirkuszi világ, a Beleznay-kert felé vette az irányt. Érdekesség, hogy a bohócok kultusza helyét ekkor még a kötéltáncosok és az erőemberek meg persze az egzotikus és bizarr emberek kultusza foglalta el, a bohócokra csak két előadás közötti figyelemelterelésként volt szükség.

Az 1830-as években minden és mindenki egzotikusnak számított, aki egy kicsit is eltért az átlagtól, és mivel az emberek szerették a szenzációt meg a borzongást, ezért a torzszülöttek mutogatása a szórakoztatás elmaradhatatlan része volt. Az egyik Európa-szerte híres vállalkozó, Mr. Morris például a nagy szenzációnak beállított, egy kihalt törzs utolsó két tagjával, az „azték gyerekekkel” járta a városokat, akiknek valójában egy genetikai rendellenesség miatt a fejük nem, csak az arcuk nőtt.

Mr. Morris a nagy szenzációnak beállított, egy kihalt törzs utolsó két tagjával, az „azték gyerekekkel” járta a városokat

Fotó: Kiscelli Múzeum

De a különféle afrikai és amerikai bennszülött törzsek mutogatása vagy a mesés Kelet artistái ugyanígy tömegeket vonzottak, bár amikor az egyik első japán artistacsoport fellépett Pest-Budán, alig lézengett valaki a színházban, mert még annyira kiépítetlen volt a város, hogy a népszínházat lehetetlen volt esős időben megközelíteni, de az elragadtatott nézők gyorsan hírét vitték az ámulatnak, és a következő előadásokat már telt ház előtt játszották. 

Pesten egészen 1889-ig várni kellett, hogy megnyíljon a cirkusz, 

addig csak ideiglenes építmények szolgáltak a mutatványosok otthonául, holott a nagyobb társulatok igazgatói szinte évenként bepróbálkoztak a városvezetésnél egy állandó épület létrehozásával – sokáig hiába. A tárlaton egy lehetséges cirkusz tervrajzát is láthatjuk kiállítva, de ez végül a különböző presztízsharcok miatt nem épült meg, viszont 1855-ben a Beleznay-kert környékén Naudmann Lajos felépítette az első fűthető facirkuszt, ami azért számított nagy számnak, mert addig csak szezonális szórakoztatás volt, így viszont már semmi sem állhatott útjában a téli mókának. 

Fotó: Kiscelli Múzeum

A kiállításon olvashatunk a szféra első magyar és nemzetközi sztárjairól, szaltózó műlovarnőkről, erőemberekről, a korabeli marketingről – utóbbi nem sokat változott az elmúlt kétszáz évben. Már akkor is világszenzációként reklámozták a produkciókat, és már akkor bevett fordulat volt, hogy egy búcsúelőadás után még 4-5 ráadást tartottak – akárcsak az utolsó fellépéseiket tartó mai zenekarok. A kiállításon látott nemzetközi előadók bemutatásához 30 intézmény kölcsönözte az anyagot, a kiállított plakátokat, hirdetményeket pedig az eredeti felragasztásuk óta nem láthatta a nagyközönség. 

A Show és business Pest-Budán: kötéljárók, önmozgányok és más világszámok kiállítás 2022. február 10. és május 1. között tekinthető meg a Kiscelli Múzeumban.

Hasonló tartalmak

Admin mode