A megismerés és a képzelet peremén – Gerhes Gábor ATLAS című kiállításán jártunk, a Kiscelli Múzeumban

Az ismeretek rendszerezése

A tudás összegyűjtése, rendszerezése és tárolása az ember mindenkori igénye, azonban korunkban épp a tudományos megismerés klasszikus eszközeinek válságát éljük. Mit kezdjünk a naponta ránk zúduló mérhetetlen információval? Hogyan igazodjunk el a folyamatosan beérkező képek és vizuális ingerek között? Miként győzzük le a tények felett uralkodó személyes hitet? Egyáltalán mi az, amiben még hihetünk magunk körül? Számtalan kérdést vet fel Gerhes Gábor kiállítása, melynek fókuszába az ATLAS című képes enciklopédia került, példányait pedig egy különleges építmény őrzi a Kiscelli Múzeum templomterében.

A kiállítás első látásra puritánnak tűnik, itt nem tobzódunk színes festményekben és robusztus műalkotásokban. Sőt, a templom puha félhomályába belépve Héraklész miniatűr figurája fogad minket, jelezve, hogy mára kikoptak azok az univerzális hősök, akik az emberiség küzdelmeit vállukra veszik. A melankolikus nyitány megadja a kiállítás alaphangulatát. A templomtérbe továbbhaladva fokozódik a bizonytalanság, mintha egy álomba lépnénk, úgy fogad minket a templom belsejében egy monumentális építmény. Az ódon falak között ez az álomszerű könyvtár őrzi az ATLAS példányait, melyet egy kis asztal mellett aztán szabadon tanulmányozhatunk. A kiállítást végül egy videóinterjú zárja, ahol Gerhes Gábor részletesen ismerteti az ATLAS keletkezéstörténetét, személyes hangvételű interjúja pedig szinte párbeszédbe lép velünk, ahol az ATLAS egy lehetséges, de nem kizárólagos értelmezésével találkozhatunk.

„Az én ATLAS-om a megismeréssel foglalkozik, és legfőbb eszközének a képzeletet tekinti.” – Gerhes Gábor

Ahhoz, hogy közelebbről is tanulmányozzuk a kiállítás központi elemét, az ATLAS-t, előbb tegyünk egy kis időutazást. Az 1750-es években Diderot, francia materialista filozófus és író belevágott a nagy francia enciklopédia, azaz az Encyclopédie szerkesztésébe, melynek elkészítését a felvilágosodás egyik fő célja vezérelte, hogy véget vessen a babonáknak és hozzáférést nyújtson az általános emberi tudáshoz. A 35 kötet 71 818 cikket és 3129 illusztrációt tartalmazott, és a világ felmérésére, a tudás rendszerezésére, az univerzummal kapcsolatos átfogó tudásanyag tárolására törekedett. Hasonlóképpen, mint a korban megjelenő számos lexikon és térképeket tömörítő atlasz. Gerhest főleg az a kérdés izgatja, hogy miért kérdőjeleződött meg napjainkra az a felvilágosodás kori feltételezés, hogy a világ felmérhető, a jelenségek pedig leltározhatóak, mindehhez pedig a képeket és a képzeletet hívta segítségül, amikor megalkotta saját atlaszát.

A tudományos megismerés határai

Gerhes Gábor könyvének kiindulópontja hasonló, mint az Encyclopédie célja: az ismeretek és a tudás összegyűjtésére törekszik. A 368 oldalas képes atlasz a műfajra jellemző felépítéssel rendelkezik, belelapozva azonban egy személyes univerzum tudásgyűjteménye tárul fel. A könyv a szerző egyéni világképét, gondolatait, megfigyeléseit, szokatlan tárgygyűjteményének művészi lenyomatait rendszerezi, miközben minket az üres oldalak, az összefüggések keresése és a megértésre való törekvés a megismerés és a képzelet peremére sodor.

„Miközben a műtermemben kerestem kellékeket a munkámhoz, leltároztam a tárgyaimat, előkerültek olyan réges-régi dolgok is, amik valami miatt nem hullottak ki az évek alatt, nem vesztek el, nem cserélődtek el, nem dobálódtak ki. Köztük volt egy műgyantába zárt cserebogár. Nem tudom miért ragaszkodtam hozzá annak idején, de éveken keresztül a zsebemben hordtam, mint valamilyen kultusztárgyat. Be is került végül a könyvbe.” – Gerhes Gábor

Gerhes a műfaj demokratizálódására mutat rá azáltal, hogy az ATLAS-t mindenki szabadon, saját szubjektív szűrőjén és egyéni olvasatán keresztül tanulmányozhatja. Olyan alternatív valóságot teremt, melyben kénytelenek vagyunk elgondolkodni az értelmezés és a tudás hozzáférhetőségének határain. Ez nagy segítség abban a korban, amikor a babonák és a hamis hiedelmek fellángolását éljük a tényekkel szemben, és bizonyosságaink folyamatosan megborulnak; gondoljunk csak az internetre, ahol minden tudás kikutatható, azonban a tények forrása szinte minden esetben a homályba veszik.

„A legtöbb dolgot csak képek és az általuk bennünk keltett képzetek révén, vagyis a képzeletünk által tudjuk megtapasztalni.” – Gerhes Gábor

Trinitáriusok kolostorából kiállítótér

Nemcsak a kiállítás tárgya, maga az ATLAS különleges, de az a tér, melyben helyet kapott, is nagyon izgalmas. A Kiscelli Múzeum Templomtere Budapest egyik legérdekesebb kiállítóhelye, ugyanis a kiállítások értelmezésétől elválaszthatatlan a szakrális és történelmi múlt. A Bécsi út feletti dombokon álló épületegyüttes Johann Entzenhoffer bécsi építész tervei alapján épült, épp abban az időszakban, amikor a francia felvilágosodás alapműve, az Encyclopédie megszületett. 1745 és 1758 között a barokk épület a trinitáriusok kolostora volt, melynek északi szárnyához templom simult. 

A szerzetesrendet közel 40 év működés után szüntették meg, az épületegyüttest hadikórházként, kaszárnyaként és raktárként is használták. Végül 1911-ben vásárolta meg a híres bécsi bútorgyáros és műgyűjtő, Schmidt Miksa, aki felújította az elhanyagolt ingatlant, majd bemutatótermet és asztalosműhelyt hozott létre a helyén, végrendeletében pedig múzeum céljára a fővárosnak adományozta. A II. világháború, majd az 1956-os forradalom alatt az épület súlyos károkat szenvedett, melyek nyomai máig látszanak a templom homlokzatán, azonban a belső tér megújult, és ma már korszerű kiállítótér várja a látogatókat.

A tudás őrzője

Az épület történetének megismerése megmutatja, hogy miért különleges a kiállítás tere: szakrális és történelmi rétegek rakódnak a több évtizedes múzeumi múltra. A templomtérben pedig egy különleges építmény őrzi az ATLAS példányait. A Paradigma Ariadné építészstúdió Gerhes Gáborral közösen tervezte meg az installációt, mely mintha egy különös álomból vagy a képzelet világából tárulna elénk. A különös objektumhoz két előd is ihletet adott. Newton kenotáfiumát, azaz üres síremlékének tervét Étienne-Louis Boullée 1784-ben készítette el, aki számos, a saját korában utópisztikusnak ható és megvalósíthatatlan épületet tervezett, és nagy hatással volt a 20. század építészeire, így Aldo Rossira is. Az olasz mérnök egyik fő műve a modenai San Cataldo temetőben felállított csontház, mely az emberi elmúlás melankolikus tapasztalatának lenyomata. Rossi építménye a templomtérben látható installáció előképe: tömbszerű, monolitikus megjelenése, hideg, katalógusszerű felépítése a melankólia építészeti kifejezésével kísérletezik, miközben elgondolkodtat a tudás tárolásának hagyományos helyszíneiről.

„Mikor működik egy műalkotás? Ha párbeszédet kezdeményez, kérdéseket intéz hozzánk, és kreatív önállóságot követel tőlünk” – részlet a kiállítás kurátori szövegéből

A kiállításban épp az a legizgalmasabb, hogy folyton gondolkodásra késztet, ugyanis a hagyományos képzőművészeti tárlatokkal szemben a nézőtől nem passzív szerepet vár el, mint amikor a klasszikus festményeket nézegetjük, csodáljuk, hanem aktív jelenlétünkre számít, ahol meg kell teremtenünk saját narratívánkat, és ahol kénytelenek vagyunk folyamatos párbeszédre lépni a műalkotásokkal. Mind magának az ATLAS-nak az értelmezése, képeinek misztikus és tudományos vetületei, mind az időtlen templomtérbe helyezett melankolikus installáció egyfajta játékra invitál, és provokálja képzeletünket.

Gerhes Gábor ATLAS című kiállítása április 17-ig várja a látogatókat a Kiscelli Múzeumban.