Egy szanatórium élete a neobarokk pompától a leszakadt redőnyig és a kitört ablakokig – Az elhagyatott Benczúr utca 4.

Érdekes élmény, ahogy a gazdagságot és eleganciát sugárzó, a valamikori arisztokrácia emlékét őrző Andrássy úti paloták sorából átlépünk a mellékutcák világába, ahol gyakran titkos kertek és bájos épületek bújnak meg, ahogy a századfordulós fényüket visszakapó villák is. A Városligeti fasoron biztosan mindenki sétálgatott a korabeli historikus vagy szecessziós nyaralókban gyönyörködve, ahogy a vele és az Andrássy úttal párhuzamos Benczúr utcában is – utóbbin járva már bérházak és -paloták sokaságába veszhetünk bele. Azonban ha erre sétálunk, számolnunk kell azzal a ténnyel is, hogy nem egy olyan házat fogunk látni, ami jobb sorsra lenne érdemes a bedeszkázott ablakok, leszakadt redőnyök és málló vakolat helyett.

Korábban már írtunk arról, hogy a Városliget és az Andrássy út környéke a 19. századra a rekreációt nyújtó szanatóriumok és vízgyógyintézetek „birodalma” lett, ahová előszeretettel járt a pesti polgárság. Sorra nyíltak a különféle kezeléseket alkalmazó intézmények, ahol a fürdőkúrák mellett a doktorok olykor a test és a bőr edzésére is meglepő feladatokat találtak ki, de a szanatóriumokban a megfáradt idegeket is lehetett pihentetni.

Miután a környéken majd minden ház valamiféle gyógyintézet volt, nem meglepő, hogy előbb-utóbb a doktorok is errefelé kerestek maguknak bérelhető lakásokat vagy üres telkeket, ahová csodás palotát építtethettek maguknak. Így tett Pollák Gyula is 1896-ban, amikor Márkus Géza építész – nevét a kecskeméti Cifrapalota és az Erkel Színház miatt ismerhetjük – tervei szerint felépíttette a mai Benczúr utca 4. szám alatt álló otthonát. Az ideg- és elmeorvos egy gazdagon díszített, füzérekkel, puttókkal, falpillérekkel teli neobarokk épületet terveztetett magának és családjának. 

A kapun a mai napig látható a címerpajzs, benne a P és Gy betűkkel.

A Pollák család után egyik tulajdonos jött a másik után, míg végül az 1930-as években egy bőrgyógyász és egy tüdőgyógyász szemet vetett az épületre, és engedélyt kértek annak teljes átépítésére. Glück Tibor és Gottfried – később Gedeon – Béla ekkor már sikeresen vezette az Andrássy úti Glück dr.-féle Asthma gyógyintézet és inhalatóriumot a Köröndön. A Benczúr utcai épületben minden volt, ami a modern orvosláshoz elengedhetetlen volt: röntgen, műtők, speciális felszerelések a sportsérülések kezeléséhez, de a betegszobákban még rádió és telefon is volt. Az asztmatudós Glück Tibor nevét azért is érdemes megjegyezni, mert ő fejlesztette ki a nehézlégzést házilag könnyítő Glück-pipát.

„Az előkelő tár­saság megtekintette a szanatórium legmodernebbül felszerelt sebészeti, szülészeti, nő- és belgyógyászati stb. osztályait, Röntgen, vízgyógyászatát, laborató­riumait, valamint a legújabban létesített sport- és balesetsérülési osztályait, mely utóbbiakban a sport­sérülések szanatóriumi kezeléséhez szükséges spe­ciális felszerelések a legérdekesebbek. A hygiénikus speciális diétás konyhát, a műtőtermeket, a barát­ságos betegszobákat, amelyek mindegyikében rádió és telefon van. A kitünően berendezett szanatórium a legnagyobb komfortot nyújtja, ugyszólván olcsó kórházi árak mellett, ugyhogy ez lesz a polgári kö­zéposztály és a köztisztviselők legkedveltebb gyógy­intézete” – olvasható a Pesti Hírlap 1931. szeptemberi számában.

A II. világháború során a két orvosnak sikerült elérnie, hogy a ház a Svéd Vöröskereszt védelme alá kerüljön, így be tudták fogadni a svéd menlevelet kapott zsidókat. Budapest ostromát nagyobb kár nélkül átvészelte az épület, ahol a háború után elég hamar újraindult a szanatóriumi élet, de egyre inkább a sportolók ellátására helyezték a hangsúlyt. A 60-as években újabb átalakítás történt: a kórházi jelleg és a nagyobb kapacitás érdekében összekapcsolták a szomszédos épülettel, és megjelentek a 3–15 ágyas szobák is. Átépítés ide vagy oda, az épület felújításával és karbantartásával nem törődtek, innentől kezdve csak toldozták-foldozták a hibákat, ha épp fölfeslett valahol. 

Az épület a 90-es években a Magyar Orvosi Kamara tulajdonába került, azonban felújítására ők sem tudtak anyagi hátteret biztosítani, így a valamikori csodás szanatórium újfent különböző tulajdonosokhoz került, akik nem a rekonstrukcióban, hanem a végleg magára hagyásban és – sajnos – a pusztulásban hisznek.

Tele van a város hasonló állapotban lévő épületekkel, amik sok esetben még menthetők lennének és olyan hasznos funkciókat kaphatnának, mint szociális bérlakás, anyaotthon vagy hajléktalanszálló. Mi örömmel látnánk az egykori Glück-szanatóriumot is felújítva, hasonló funkcióknak otthont adva.