látnivalók és kultúra

szerkesztés

Megfogyva bár, de törve nem – Budapest és Magyarország 100 évvel ezelőtt

Szerzők

  • Wágner Gábor

2022. 01. 06. 13:31

Ha hiszitek, ha nem, 100 évvel ezelőtt mentálisan hasonlóan meggyötört állapotban volt az ország és a főváros lakossága, mint napjainkban, bár eleinket a saját idejükben sokkal több esemény traumatizálta, mint manapság minket. Most „csak” a koronavírus van, meg az ahhoz kapcsolódó gazdasági válság, illetve némi morális mélyrepülés, 100 éve viszont épphogy túl voltunk az I. világháború tragédiáján, ami után jött a Tanácsköztársaság és annak leverése, na meg Trianon traumája, és hogy mindemellett még spanyolnátha-világjárvány is tombolt, az már csak hab volt a tortán. Magyarország még térdelt ugyan, de már a konszolidáció időszakában járt, és próbált talpra állni. Megnéztük, mi minden történt 1922-ben.

Pártok ha egyesülnek

Egy évvel korábban gróf Bethlen István lett az ország miniszterelnöke, aki a Tanácsköztársaság leverése óta illegálisan működő – és ezért potenciális veszélyforrásnak tekinthető – szociáldemokratákkal való kiegyezésben látta az általa preferált konszolidáció egyik biztosítékát. Ez lett a Bethlen–Peyer-paktum, amivel az 1921-es év zárult, majd jött 1922, amikor a kisgazdák kerültek sorra. Bethlen KNEP-je (Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja) mellett a kisgazdáké volt a másik meghatározó párt a politikai palettán, és hogy minél olajozottabban haladjon a konszolidáció – meg a KNEP-ben belül széthúzás is volt –, a két erős összefogott, ebből pedig még az év elején megszületett az Egységes Párt. A nyár elején megrendezett országgyűlési választásokat – merthogy az is volt 100 évvel ezelőtt – toronymagasan megnyerte az új politikai alakulat.

Fotó: Fortepan / Vargha Zsuzsa

A járvány és a Habsburg-uralom vége

Fontos politikai – bár külpolitikai – esemény volt még az is 1922-ben, hogy Magyarországot felvette tagjai sorába az ENSZ elődje, a Népszövetség, illetve az is, hogy IV. Károlyt a már lecsengőben lévő spanyolnátha 34 éves korában elvitte. Ezt megelőzően – mint a magyar királyi cím birtokosa – többször is megpróbálkozott a trón visszaszerzésével, de hiába. Ezután pedig – pláne hogy egy 9 éves gyerek, Habsburg Ottó volt az utódja – nem történt további kísérlet arra, hogy a magyar trónra ismét egy Habsburg üljön.

Korabeli kórház

Fotó: Fortepan / Semmelweis Egyetem Levéltára

A nem, a nem és a soha

Ha a politikától közelítünk a kultúra felé, akkor mindenképpen említésre méltó az egyre erősödő és a kisebb szervezetek révén gombamód szaporodó irredenta mozgalom, melynek tagjai nemzeti-konzervatív nézeteket vallottak, antiszemiták és fajvédők voltak, és visszasírták a királyságot meg Nagy-Magyarországot, vagyis a területi revízió volt a fő célkitűzésük. Az egyik ilyen csoport, a Területvédő Liga 1922-ben talált rá arra a jelmondatra, ami a mai napig megmaradt, és a Trianont átkozók meg a szélsőjobboldali hazai mozgalmak legfontosabb jelszava: „Nem! Nem! Soha!” Ezt pedig nem máshonnan vették – pontosabban lopták –, mint József Attila egyik korai zsengéjéből, ami szintén a trianoni döntés ellen született vers, és pont ez volt a címe. A különbség mindössze annyi, hogy a sok felkiáltójelet már az irredenták tették a jelszóba.

Fotó: Fortepan

Az irodalom visszavág

Hogy zavarta-e József Attilát a címlopás, vagy sem, nem tudjuk. Mindenesetre pont abban az évben sokkal fontosabb dolog történt: Juhász Gyula támogatásával megjelent az ifjú költőzseni első verseskötete, a Szépség koldusa. De az irodalmi élet egyébként is pezsgett. Hiába volt háború meg Tanácsköztársaság, a Nyugat folyóirat, ami a korszak legmeghatározóbb irodalmi fóruma volt a századforduló utáni évtizedekben, simán tovább élt. A második nagy korszaka pont az 1920-as években kezdődött el. Itt jelent meg 1922-ben Kodolányi János első novellája (Sötétség). Szép Ernő ugyanebben az évben készítette el Vőlegény című színművét, Szomory Dezső pedig ekkor írta meg II. Lajos király című történelmi drámáját, melynek bemutatóját zsidóellenes tüntetés zavarta meg. 1922-ben jelent meg az irodalmi avantgárd hazai kulcsműve, Kassák Lajos A ló meghal a madarak kirepülnek című verse. Tersánszky Józsi Jenő is ebben az évben vágott bele kópéregényfolyamába, a Kakuk Marciba, aminek első része 1922-ben jelent meg, Kakuk Marci ifjúsága címmel, amikor is Kosztolányi pedig a Nero, a véres költővel jelentkezett. A év – meg talán az egész korszak – legnagyobb regénysikere is 1922-ben jelent meg: Zilahy Lajos Halálos tavasz című műve, amiből 17 évvel később filmsiker is született Karády Katalinnal és Jávor Pállal.

A régi Nemzeti Színház a Blaha Lujza téren

Fotó: Fortepan / Berecz

A film forog tovább

1922 még a némafilmek korszaka volt, természetesen nálunk is. Jelentős mű abban az évben nem született, viszont a rendezők ontották a filmeket. Csak egyetlen példa: a különösen termékeny Deésy Alfréd csak 1922-ben összesen hat filmet készített, amiben az is benne volt, hogy egymás után alapították meg a filmkészítéssel foglalkozó hazai stúdiókat. Fontos változás volt még az is, hogy a budapesti mozik nagy része abban az évben amerikai tulajdonoshoz került, így mindazok az európai és amerikai filmek, amiket betiltottak a háború alatt – mert az ellenség filmes műhelyeiben készültek –, most elözönlötték a hazai filmszínházakat.

Fotó: Fortepan / Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény

A divat mondja meg, hogy ki vagy

A kor divatja még az előző évtizedben modernizálódott, ám a nagy változások a 20-as évektől kezdődően indultak be. Ebben az is közrejátszott, hogy addigra megszületett a modern nő, akinek volt véleménye, amit el is mondott, szavazhatott és munkába állhatott, és egy férfi nélkül is el tudta tartani magát. Persze mindez inkább Budapesten volt jellemző, nem pedig egy vidéki kisvárosban, és még nem voltak sokan ezek a modern kori amazonok, viszont sokat kellett küzdeniük, de a teljes jogegyenlőség felé tartó folyamatok már visszafordíthatatlan pályára álltak.

Fotó: Fortepan / Jurányi Attila

A női ruhák ebben az időben váltak letisztulttá és kényelmesebbé. Eltűntek a hatalmas kalapok meg a földig érő szoknyák, a női öltözködés felfedezte magának a praktikumot. A szoknyák egyre rövidebbek lettek, a kalapdivat viszont a női homlokot teljesen elfedő, kis karimájú kalapokat részesítette előnyben. Abban is változás állt be, hogy a látható sminket már nem tartották megbotránkoztatónak. A kor női frizurája a bubi lett, de azok a nők sem engedték le a hajukat, akiknek hosszú volt, hanem konty segítségével imitáltak maguknak rövidebb frizurát. A férfiak sem maradtak le a nők mögött: a Gatsby-stílus volt az uralkodó. Egyszerre voltak elegánsak és sportosan kényelmesek a férfiak ruhái. Akkoriban jött divatba a fedorakalap. A nők, és részben a férfiak is ekkor kezdtek egyre gyakrabban kiegészítőket hordani.

Fotó: Fortepan / Kutas Anna

Focitörténelem

Fotó: Fortepan

Az akkor már 21 éve létező magyar labdarúgó-bajnokságot az akkoriban erős formát mutató MTK nyerte, egy ponttal a Fradi előtt, a harmadik pedig az Újpest lett. Botrányba fulladt a két listavezető meccse a bajnokság vége felé, mert az MTK vezetésénél a kék-fehérek kaptak egy 11-est, mire a döntéssel elégedetlen FTC-focisták sértetten levonultak a pályáról, a nézők viszont a pályára tódultak. 

Fotó: Fortepan

De nem ez volt a hazai labdarúgás egyetlen botrányos eseménye 1922-ben. Akkor zajlott a kispesti profiper is, ami arról szólt, hogy a Kispest vezetője olyan játékosokat szerepeltetett a csapat egyes mérkőzésein, akik nem játszhattak volna, mert profiknak számítottak. A csaláson kapott, lebuktatott és elítélt vezető úgy állt bosszút a minden felelősséget rátoló Kispesten, hogy elárulta: titokban kettős könyvelést végeznek a klub olajozott működése érdekében. A foci körül valahogy már 100 éve sem stimmelt minden. 

Hasonló tartalmak

Admin mode