Újabb felső kategóriás olasz étterem nyitotta meg kapuit Lipótvárosban, elsődlegesen az igényes hazai vendégkört megcélozva. Elegáns, mégis kötetlen hely az LR Italian, ahol a recepteken és az alapanyagokon kívül az árak is Olaszországot idézik: nem olcsó, de abszolút megfizethető és a minőséget tekintve remek ár-érték arányú ételek. És itt végre nem a pizza a főszereplő!
Legutóbb elmélkedtünk róla, hogy az Erzsébet tér–Bazilika–Parlament háromszög véglegesen egy magas minőségű gasztroközponttá alakult, de mindig is érdekes volt látni az éttermi kínálat éles váltását Lipótváros és a Belváros képzeletbeli határánál. A Gerbeaud-tól és az Onyxtól a Váci utca felé eső területet jelenleg is többnyire a turistáknak szóló helyek uralják – amúgy joggal –, mivel a külföldiek érdekes módon ritkán keverednek el a Széchenyi tértől a József nádor tér irányába. Ebben az elit, mégis eldugott környezetben nyílt meg júliusban az elsődlegesen hazai vendégeket megcélzó, ambiciózus LR Italian étterem.
Határozott, udvarias, de szerencsére nem mézesmázos stílussal fogadnak minket a bejáratnál, majd rögtön az asztalunkhoz is kísérnek. Víz, prosecco gyöngyözve a poharakban, damasztszalvéta kiterítve az ölben, az elvárások pedig feltéve a polcra: indulhat is a tesztelés!
A jéghideg prosecco mellé hamarosan érkezik egy capesante gratinate (Szent Jakab-kagyló, 3950 forint), ami azzal, hogy a kagyló vajjal, brandyvel és morzsával a héjában hagyva egészben van sütve – kvázi tisztítás és kivágás nélkül –, egy visszafogott, de hosszan lecsengő tengeri sóssággal egészül ki a kifinomult krémes állag mellett. A morzsa roppan, a Szent Jakab olvad, a mellé tálalt citromot pedig ne féljünk használni, nem bánjuk meg!
Másodikként megkóstoltuk az egyik legklasszikusabb hideg olasz előételt, a vitello tonnatót is (3550 forint), ami szintén nem okozott csalódást. Vékonyra vágott borjúszeletek, házi tonhalkrém, ropogós bagettchips és kellemesen karakteres kapribogyó. Üde, könnyed, frissítő, elegáns, cizellált, igazán remek vitello. Klasszikusokat ugyanis csakis pontosan és érzéssel!
A főételek között megakadt a szemünk a tagliatelle al ragù di anatra con parmigiano d'uovón (3750 forint), ami igazából olyan, mint egy bolognairagus tagliatelle tészta, azzal a különbséggel, hogy a ragu kacsahúsból van, a tetejére pedig főtt-tojás-forgács van reszelve. Vagány, izgalmas étel, ahol a répa és a kacsahús enyhe édessége remekül játszik a paradicsom savasságával – a szósz nem is tolakodó így benne –, a tészta al dente állaga és minősége pedig külön kiemelendő.
A másik rendelt főételünk a medaglioni di filetto di maiale crema al formaggio e peperoni arrostiti (5250 forint), amihez a sertésszűzérméket először serpenyőben körbesütik, majd fokhagymával együtt sütőbe rakják, végül pedig olajos-petrezselymes-fokhagymás sült paprikával és taleggióból házilag készített krémsajttal tálalják. Köretnek purè di patate alla rucolát (1050 forint), azaz rukkolás burgonyapürét kértünk. Az egyensúlyát a sós-édes-kesernyés alapízek kifinomult játéka adja a megjelenésében és összetettségében is fine bistro irányú fogásnak.
A desszertek közül a tiramisù classicót (2150 forint) és a fehér csokoládés sajttortát erdei gyümölcsökkelt (cheese cake al cioccolato bianco e frutti di bosco, 2150 forint) bár elsőre csak a szemünk kívánta, de nagyon jól tettük, hogy megkóstoltuk. A selymes és krémes tiramisuhoz az átlagnál több tojássárgáját és leheletnyivel kevesebb kávét használnak, ezért nem pusztán a mascarponés kávéíz dominálja a fogást. A sajttorta pedig telt, mégis légies, aminek remek kiegészítője az alján található roppanós réteg.
Nem a legolcsóbb hely az LR Italian, de nem is tömegeket akarnak kiszolgálni, sem azokat, akik csak egy gyors pizza elfogyasztásán keresztül szeretnének ismerkedni a teljesen olasz konyhai személyzet által kínált kortárs talján gasztronómiával. A klasszikus vonal változatos alapanyag-használattal és business lunchcsal egészül ki, hogy folyamatos megújulásaikkal egyre szélesítsék leendő törzsvendégeik körét.
