látnivalók és kultúra

szerkesztés

A Katalin utcától Emerenc otthonáig – Szabó Magda Budapestje

Szerzők

  • Nemes Nóra

2021. 04. 08. 14:58

Szabó Magda mindig debreceniként hivatkozott önmagára, regényei nagy része is az alföldi városban játszódik vagy legalábbis onnan indul. Ugyanakkor, akárcsak hősnői, az írónő is Budapesten élte le élete nagy részét, és ez a regényein is meglátszik. Cikkünkben Szabó Magda regényeinek budapesti helyszíneit járjuk be képzeletben – Szeredás Emerenc kertjétől a Katalin utcán át Encsy Eszter otthonáig.

Aki ismeri Szabó Magda életrajzát, olvasta a vele készült interjúkat és pár könyvét is, az könnyedén össze tudja párosítani a fikciót az önéletrajzi elemekkel. Látszólag legalábbis, hiszen ha összevetjük a különböző életrajzi elemeket, rengeteg ellentmondásba ütközünk. Regényfigurái és helyszínei azonban mind valós személyekről és az írónő által jól ismert helyekről vannak mintázva, így ha kicsit megkapargatjuk a felszínt, megtaláljuk, honnan az ihlet!

Szeredás Emerenc és a Júlia utca

Az ajtó volt Szabó Magda egyik, ha nem a legnagyobb könyvsikere. A történet főszereplője a mitológiaivá varázsolt házvezetőnő, aki több mint 30 éven át tartja rendben az írónő és férje háztartását, kvázi családtaggá válva közben. A regénybeli Emerenc egy utcában lakik az írónővel, aki az ablakból rálát alkalmazottja lakására – ez pedig a valóságban is így volt. Emerenc alakját Szabó Magdáék bejárónője, Szőke Julianna ihlette, aki két házra lakott (a 7-es szám alatt) az írónő pasaréti otthonától, amely a Júlia utca 3. szám alatt található. Ha sétálunk egyet a Júlia utcában, nemcsak Szabó Magda és Szobotka Tibor egykori lakhelyét nézhetjük meg kívülről, de Szőke Julianna földszinti lakására is rápillanthatunk. Érdekesség, hogy a könyvből készült filmet nem a Júlia utcában, hanem a két megállóval odébb lévő Lotz Károly utcában forgatták. 

A Júlia utca

Fotó: Nemes Nóra – WLB

Júlia utca 3., Szabó Magda és Szobotka Tibor egykori lakóhelye

Fotó: Nemes Nóra – WLB

Hol van a Katalin utca?

A Katalin utca című Szabó Magda-regény 1969-ben jelent meg – három család és harminc év történelmén és történetén keresztül boncolgatja, hogy meddig élnek a halottak és meddig élnek az élők. A történet a 30-as években kezdődik – a Held, az Elekes és a Bíró család tagjai szomszédok és barátok a Katalin utcában, mely a soha vissza nem hozható ártatlanságot és az elmúlt fiatalságot szimbolizálja. „...mikor a kocsi befordult a Katalin utcába, már igen. Látta a templomot, a templom előtt egy nő szobrát, a nő keréken állt, és látott egy szűk utcát, amelyben csak az egyik oldalon emelkedtek házak, a másikon nem volt épület, csak vastag derekú, alacsony hársfasor, melynek közein átcsillant a Duna. A házak mások voltak, mint amilyenekhez ő szokott: nyurga, zárkózott műemlék házak a Várhoz tapadva” – írja Szabó Magda a Katalin utcáról. Az I. kerületben azonban nem találunk olyan utcát, amelyre ez a leírás illene. Százötven évvel korábban, a Tabán fénykorában talán voltak olyan kisebb házak, melyek közvetlenül a parton álltak, de a 30-as években már csak nagy bérházakat találunk a vízivárosi Fő utcában és a budai rakparton. Ha mégis a Katalin utca hangulatát keressük egy-egy budai kóborlásunk alatt, a Víziváros mellett Felhévíz meredek utcácskáit is érdemes bebarangolni.

A Víziváros a Halászbástyáról. Akár a képen látható földszintes műemlék házak is lehetnek a Katalin utcai házak modelljei

Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György Fényképei

A Víziváros és a budai rakpart Pestről nézve 1930-ban, akkortájt, amikor a Katalin utca története kezdődik

Fotó: Fortepan / TEHTUBE

Születésnap és Zsófika

Szabó Magda költőként kezdte a pályáját, majd miután 1949-ben egy nap alatt odaígérték neki és visszavonták tőle a Baumgarten-díjat, tiltólistára tették, és 10 éven keresztül nem jelenhetett meg. Ebben a 10 évben általános iskolában tanított – akkor „gyűjtött anyagot” ifjúsági regényeihez, például a Mondják meg Zsófikánakhoz és a Születésnaphoz. Első munkahelye a Szinyei Merse Pál utcai általános fiúiskolában volt, a VI. kerületben, majd a VIII. kerületi Horváth Mihály téri bemutató gyakorló iskolába került. Bár a Mondják meg Zsófikánakban több helyen is az I. kerület szerepel mint az iskola helyszíne, Szabó Magda maga nyilatkozta egyszer, hogy ifjúsági regényei a VIII. kerület vidékén játszódnak, mert tanárszemmel azt a környéket ismerte legjobban, hiszen ott tanított 8 éven át. A Születésnap című regényben is fiktív utcanevek és intézmények szerepelnek – Eperjes Benjámin utca, Szivárvány Áruház –, azonban a leírás alapján könnyen rá lehet ismerni a VIII. kerületre.Az Eperjes Benjámin utca a Belváros egyik utcája, girbegurba, hosszú, szabálytalan. Valamikor nem is így hívták, hanem Kanál utcának, csak a felszabadulás után kapta ezt a nevet. Az utca olyan hosszú, hogy egyik vége elér a Forgács térig, a másik meg a Hal térbe torkollik. A Forgács tér és a mi utcánk sarkán van egy csudálatos Szivárvány Áruház... ő szereti ezt a lehetetlen utcát, amelyen egyetlenegy épület sem hasonlít a Körút vagy az Üllői út gyönyörű, új házaihoz.”

A Horváth Mihály tér, ahol Szabó Magda tanított. A háttérben olyasmi földszintes, régimódi ház, amelyben Márta néni is lakott

Fotó: Fortepan / UVATERV

A József Attila-lakótelep a 60-as években, az Üllői útról nézve. Ilyesmi felhőkarcolóban vágyott lakni Illés Bori a műemlék házban lévő lakás helyett

Fotó: Fortepan / Chuckyeager Tumblr

A Danaida

A Danaida, akárcsak annyi más Szabó Magda-regény, vidéken indul – onnan érkezik meg Csándy Katalin Budapestre közvetlenül az ostrom után. Azon kevés regények egyike, ahol a valóságban is létező közterületet emleget az írónő: „Katalin nemigen ismerte Budapestet, batyuzók igazították útba, mikor végre megérkeztek, s bár nem kellett messzire mennie a pályaudvartól, mégis megriadt... A pályaudvar melletti utca közepén kilométerhosszú, több méter magas törmelékhalom púposodott, oldalán piros vonatocska járt fel s alá, melybe még este is lapátolták a romot meg a hulladékokat ösztövér figurák... Katalinnak Surányi Miklósnét kellett keresnie a Podmaniczky utcában...” 
Szabó Magda maga is a háború után érkezett Budapestre, minisztériumi tisztviselőnek, így nagy valószínűséggel a romos fővárosra rácsodálkozó Katalinban önmagát rajzolta meg. 
A könyv másik felismerhető helyszíne ismét a VIII. kerület, még ha az utcák neve nem is az eredeti. 
„Könyvtáruk másik kerületben feküdt, nem a pályaudvar környékén, mint a lakásuk, a régi főváros egyik jellegzetes, nem finom negyedében, a Sáfrány téren. Itt valamikor egy rossz kis cukorkagyártó üzem volt a legjelentősebb épület, mellékutcáiban cigányok éltek, elég sok lumpenproletár, bizonytalan egzisztencia... Ezen a részen még jól látszott, hogy a főváros külön kis helységek egybeolvadásából keletkezett, hogy ez a kerület is miniatűr vidéki városka volt valamikor, aztán egy óriás test részévé vált... Szerette a Koszorú közt is... a Mák utca és a Koszorú köz sarkán a Krisztust, akit akkor, 1953-ban ugyan senki sem aranyozott vagy festett újra, s inkább formájával mutatta: azonos önmagával, de akit azért mégis megtisztelt valaki hébe-hóba pár szál virággal vagy gyertyácskával, olykor egy csúnya kis koszorúval is.” 

A Nyugati tér az ostrom utolsó napjaiban

Fotó: Fortepan / Vörös Hadsereg

Pléhkrisztus a VIII. kerületi Koszorú utca és Tavaszmező utca sarkán

Fotó: Nemes Nóra – WLB

Az Őz

Az őz főszereplője, Encsy Eszter, Csándy Katalinhoz hasonlóan, egy Tisza menti kisvárosból kerül Budapestre közvetlenül a háború után, a húszas évei elején – a fiatal színésznő egész más utat jár be, mint a kötelességtudó könyvtáros. Az őz egy belső monológ, melyben Eszter életében először beszél őszintén az életéről – halott szerelme sírja mellett ülve, gondolatban végigjárja a múltját. A budapesti helyszínek elvisznek minket a Sas-hegyre, ahol a villája van a „város felett”, a Margitszigetre, a háborúban súlyosan megsérült, majd helyreállított Nagyszállóba, aminek újjáépítésében is részt vesz: „Az üdülőnek csak a pincéje maradt meg, abba beleborult a földszint meg az emelet. Hella meg se tudott szólalni, mikor meglátta. Az énekesek mind azt mondták: árt a hangjuknak, ha téglát hordanak vagy ásnak, Pipi ordított, ő reumás, nem tud talicskázni, mindenki csak tapogatta az ásót, merev lábbal járt, a nők köhögtek. Egy darabig csak ültem egy kupacon, röhögtem rajtuk, néztem a színészeket, hogy sírnak, aztán felszaladtam a romok tetejére, és kezdtem lehajigálni a téglákat és bádogdarabokat.”
De ha egy kicsit figyelünk, a Lendvay Színház név mögé bújtatott régi Nemzeti Színházat is felfedezhetjük a műben: „...egyszer bekísértél a színházba, és a Rákóczi úton, a Corvin felől egyszer csak kifordult Angéla? Ott ment előttünk, bordó ruhája villogott a nyári házak között.” 

A Nagyszálló egyik privát terasza az 50-es években

Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

Kilátás a Sas-hegyről az 50-es években

Fotó: Fortepan / Heinzely Béla

A Nemzeti Színház a 60-as években

Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Városrendezési És Építészeti Osztályának Fényképei

Hasonló tartalmak

Admin mode