Tojásfestés az erkélyen, kirándulás a Gellérthegyen – Így húsvétoltunk anno Budapesten

Végérvényesen itt a tavasz, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a napsütés, a virágba borult parkok, valamint a télikabátok és a csizmák szekrény mélyére süllyesztése meg persze a húsvét közeledte. Idén ismét karanténban töltjük az ünnepet: a nagycsalád inkább online jön össze, elmarad a húsvéti sonka, a főtt tojás és az újhagyma közös tálról szemezgetése, és a locsolkodás is furcsán, a monitoron át történik. Ezek egészen új szokások, de bízunk benne, hogy jövőre már visszaállhatunk a közös sonkaevésre, és a hajunk is töméntelen mennyiségű parfümtől illatozhat. Addig is nosztalgiázunk egy picit, vajon hogyan is teltek anno Budapesten a húsvéti hétvégék.

Virágzó nárciszok és tulipánok, madárcsicsergés, napsütés, kellemes meleg és persze a kirándulások, utazások, családi összejövetelek és a húsvétvasárnapi tojáskeresések a kertben. Valami ilyesmi volt Pest külvárosában a húsvét, amit persze gyerekként hosszas előkészület előzött meg: tojásfestés, növények gyűjtése a berzseléshez (amikor a tojásra különféle virágokat és leveleket simítunk, nejlonharisnyába kötjük és beletesszük a hagymahéjas festőlébe) és az elmaradhatatlan fészekkészítés a nyuszinak. Na de voltak gyerekek, akik belvárosi szobákban vagy az Országházra néző panorámás teraszon festették a tojásokat.

Nem a járvány hozta a húsvéti hosszú hétvégék kirándulási és sétakedvét: régen is jólesett a napsütésben süttetni az arcunkat a Margitszigeten, piknikezni a Nagy-réten vagy a sok sonkát és kalácsot lemozogni a Gellérthegyen. Mivel idén megint karanténhúsvét lesz, gyanítjuk, hogy ismét megtelnek a fővárosi parkok emberekkel, a természetvédelmi területek pedig hátizsákos kirándulókkal, mert az odvas keltikét jobb élőben megnézni, mint képernyőn.

A húsvét a keresztények egyik legfontosabb ünnepe, a Biblia szerint Jézus a pénteki keresztre feszítése utáni harmadik napon feltámadt. Ahogy mindenhol, nagyszombaton Budapesten is számos körmenet volt/van – idén ezek elmaradnak, de régen tömegek hullámzottak a Szent István–bazilika körül.

Az ünnepi készülődésből a főváros édességboltjai, piacai és éjjel-nappali közértjei is kivették a részüket. Elmaradhatatlan volt a nyuszikkal, csibékkel, tojásokkal és barkával dekorált vagy a sonkáktól roskadozó kirakatok nagykörúti láncolata. A piacokon hosszú sorok kígyóztak, hogy az emberek minden szükséges alapanyagot és ajándékot beszerezzenek az ünnepre. Két éve sem történt máshogy, ma viszont a húsvéti finomságokat, a sonkát, a kalácsot és a hidegtálakat igyekszünk házhoz szállíttatni, és ezt egyáltalán nem lustaságból tesszük. 

A húsvéthétfői locsolkodást vagy szeretjük, vagy utáljuk, nincs középút. Budapesten szerencsére elkerülhető, hogy reggel egy teli vödör víz boruljon a nyakunkba, mert sanszos, hogy a férfiak szódásszifonnal vagy a legtöményebb illatú kölnivel locsolnak meg, nehogy elhervadjunk. Valószínűleg már régen is elmenekültek e szokás elől a nők, mondjuk, ki a természetbe vagy akár egy napfényes teraszos helyre.

De ha valaki úgy gondolta, hogy egészen vidékig menekül, akkor biztosan belefutott a vödör vizes megoldásba, utána pedig még azt is láthatta, ahogy a lányok rozmaringággal kergetik a locsolkodó fiúkat.