A franchise nem számít kifejezett hívószónak a gasztronómia világában – tisztelet a kivételnek. Sok cég tett már arról, hogy az elnevezés egyet jelentsen a tömegtermelt, fantáziátlan ételekkel. Pont ezért üdítő, ha valakinek sikerül rácáfolnia erre, és be tudja bizonyítani, hogy a franchise is tud nagyon igényes lenni. Mint a La Donuteria.
Bár erősen európai gyökerei vannak, ha itthon fánkozó nyílik, az általában az amerikai fánkok hagyományait követi – olajban sült tésztával, töltelékkel és/vagy cukormázzal. A műfajt sokan kedvelik, ellenzői pedig leginkább azt szokták felhozni ellene, hogy túl édes és túl mű – főleg, mert a legtöbb itthoni fánkozó franchise-rendszerben működik, így aztán nem ritka, hogy porból kevert tésztákba és kész cukormázakba futunk bele fánkvásárláskor. Pont ezért kellemes meglepetés, hogy a La Donuteriában nem ezt az üzleti modellt alkalmazzák.
A cég egyébként hiába árul amerikai terméket, ízig-vérig közép-európai: Pozsonyból indult, de ma már van üzletük Csehországban, Szlovákiában és Dániában is, nemsokára pedig nyitnak az Egyesült Államokban és Kanadában is.
A babaváró bulik rózsaszínes-kékes világára hangolt, igényes üzletbe lépve az első, ami a pultot pásztázva feltűnik, az az, hogy a fánkok nem körzővel és szögmérővel, mértani pontossággal kimért standard darabok, sokkal inkább úgy néznek ki, mint amikor egy vagány nagyi sokáig nézte a Martha Stewart Show-t, és az ezeréves családi fánkreceptet felturbózta jó néhány kreatív mázzal és töltelékkel.
Ennek persze megvan a maga oka – franchise ide vagy oda, itt csak a recept tartozik a know how-hoz. Nem távoli vidékről hozzák az alkatrészeket, amiket a sarokban össze lehet legózni, hanem, mint a régi szép időkben, lisztből, vízből, élesztőből, kézi munkával készül minden. A fánk tésztája a bécsi és a farsangi fánk között félúton helyezkedik el: könnyű, nem túl zsíros, cukormentes alapdarab, amit némi lekvárral és porcukorral házinak is el lehetne adni. A kiszolgálótér mögötti konyhán gyúrják, kelesztik és sütik – meglepő, de egyáltalán nincs olajszag a belső térben –, majd utána kerülnek rá a különböző mázak és töltelékek, amelyek szintén egyszerű alapanyagokból, nem pedig előrekevert, adalékanyaggal teli porokból készülnek.
A pultban mindig 10-féle alap- és 2-féle időszakos fánkot találunk – ezek közül az egyik heti, a másik havi szinten pörög ki. A héten egy nugátos-fehér csokis, pekándiós, kakaós darab került a pultba, a havi kedvenc pedig egy ellenállhatatlan Kinder Bueno-s fánk (1240 Ft) ét- és tejcsokival, mogyorós párizsi krémmel. Az állandóak közül az eddigi tapasztalatok alapján nagyon megy a boston krémes (890 Ft), ami egy vaníliás, fehér csokis, tojáslikőrös darab, roppanós csokival a tetején, a karamella & lotus (840 Ft), amit karamellás, Lotus kekszes (mézeskalácsra emlékeztető, roppanós, skandináv keksz) krémmel koronáznak, vagy az édes málna (890 Ft), amit a málnakrém mellett liofilizált málna is díszít. Bár nincs külön konyhájuk rá, így nem nevezhetik vegánnak a termékeiket, de több olyan fánkot is találunk a kínálatban, ami állati eredetű alapanyagok nélkül készült.
A fánkok ára kicsit magasabb, mint amit megszokhattunk, cserébe azonban elég méretesek, rendesen meg vannak töltve, és ha azt mondják rá, oreós, akkor nem kell aggódunk, hogy a zacskó alján lévő morzsikákat szórták a fánkunk tetejére. Ha ide indulunk, nem érdemes nagyon halogatni a látogatást – természetesen délután is nyitva vannak, de nem árt tudni, hogy egy fánk körülbelül 4 órán át készül, így ha valami elfogyott, akkor nem fél óra lesz, míg újra a pultba kerül. A fánkok a szép tavaszi napfényben tökéletes kísérői lehetnek egy belvárosi sétának, de házhoz is rendelhetjük őket. Sőt, ha egyszer majd megint lehet nagyobb bulikat és rendezvényeket tartani, kisebb méretben cateringet is vállalnak. Mi azonban mégis azt mondjuk, a legjobban akkor járunk, ha a pultból kiválasztjuk a kedvencünket, és azon melegében megesszük egy közeli padon a tavaszt élvezve.
