szabadidő

szerkesztés

Csupa erő, csupa izom – Így sportoltunk régen

Szerzők

  • Fürdős Zsanett

2021. 03. 26. 11:26

Napsütés, madárcsicsergés, emelkedő hőmérséklet, egyértelműen jön a tavasz, és így már nemcsak kirándulásokkal múlatjuk az időt, hanem szabadtéri sportolással is. A jó idő beköszöntével még azok is felveszik a futócipőt, akik eddig téli álmukat aludták, és a szokásos egészségügyi sétánk során is egyre több sportolót látunk a parkokban, mert legalább ilyenkor kiszakadhatunk a bezártságból. Futók, tajcsizók, kerékpározók és labdával egyedül zsonglőrködők jelennek meg a rügyező fák között. Na de hogy is volt ez régen?

A tavasz beköszöntével kiszivárgunk a természetbe, és már nemcsak a kirándulásnak szenteljük minden szabadidőnket, hanem a sportnak is. Az elmúlt években szinte minden budapesti parkban megjelentek a kültéri fitneszeszközök, ráadásul a parkrehaboknál arra is figyelnek, hogy változatos sportolási lehetőségeknek adjanak teret, nem is beszélve arról, hogy Budapest régóta leharcolt szabadtéri sportparkjait is felújították. Persze a fekvő- és az evezőpadok, a lábtoló- és a sífutógépek előtt is volt élet: míg a 19. század elején az úri sportok terjedtek el, addig a század végére a lakosság nagy részének körében divat volt valamilyen sportot űzni.

Teniszezők a Széll Kálmán téri sportpályákon 1905 körül

Fotó: Fortepan / Saly Noémi

A Széll Kálmán téri teniszpálya az 1930-as években is népszerű volt

Fotó: Fortepan / Kurutz Márton

A BME Műegyetemi Atlétikai és Football Club telepén, Lágymányoson

Fotó: Fortepan / Lőrincze Judit

Az evezés sokáig úri sportnak számított, a 19. század végén, 20. század elején fordult a kocka, és a polgárság körében is egyre népszerűbbé vált

Fotó: Fortepan / Latin

A tenisz, az evezés, a síelés, a korcsolyázás és a vitorlázás sokáig úri sportnak számított, a 19. század végén, 20. század elején fordult a kocka, és a polgárság körében is népszerűvé váltak. Egyre többen csúsztak le a hóval borított Normafa lejtőin, ahogy egyre többen merészkedtek rá a városligeti Műjégre is, a dunai evezés pedig kifejezetten sláger volt.

Síelők a Normafa lejtőjén

Fotó: Fortepan / Ebner

A Normafa alatti Harang-völgy is kedvelt célpont volt, ha valakinek mozogni támadt kedve

Fotó: Fortepan / Kriss Géza

Aki nem félt attól, hogy beborul a Dunába, az bizony az evezést választotta

Fotó: Fortepan / MHSZ

Fotó: Fortepan / MHSZ

A 20-as, 30-as évek elején a Római-part, a Margitsziget és az Óbudai-sziget környékén rendszeres volt, hogy kajakosok, kenusok és evezősök lepték el a vizet – a strandolókon kívül. De ha az evezés annyira nem jött be, akkor persze ott volt még az úszás, az atletizálás, a foci és a kerékpár is. 

Margitszigeti úszóverseny

Fotó: Fortepan

Az Úttörő Sporttelep a Margitszigeten, ma Margitszigeti Atlétikai Centrum

Fotó: Fortepan / Kereki Sándor

Fotó: Fortepan / Magyar Rendőr

Rohonczy Mária többszörös magyar bajnok atléta a csepeli sporttelepen

Fotó: Fortepan / Kovács Márton Ernő

Fotó: Fortepan / Kovács Márton Ernő

A lakótelep házai közötti füves terep, a belvárosi tetőteraszok, az üres telkek és az utcák mindig jó helyszínt biztosítottak a sportoláshoz. Szerintem sokan vagyunk, akik sötétedésig kint voltunk az utcán tollasozni, biciklizni és focizni már egészen kisgyerekként.

A Duna-korzón focizó gyerekek

Fotó: Fortepan / Kereki Sándor

Fotó: Fortepan / Keveházi János

A Krisztina körúti sportpálya, balra, fehér sapkában Eperjes Károly

Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

Gyerekek fociznak egy Attila úti ház tetőteraszán

Fotó: Fortepan / Kovács Márton Ernő

Fotó: Fortepan / Kovács Márton Ernő

Fotó: Fortepan / Kovács Márton Ernő

Hasonló tartalmak

Admin mode