Ha nem lenne karantén, már a sarokig állna a sor – Megnéztük a #Bi vietnami bisztrót!

Amíg nincs mindennap karácsony, addig várjuk a karácsonyt, ha viszont minden hónapban meg kéne ünnepelni, akkor eléggé megkopna az élmény. Ilyesmi a helyzet az ázsiai fúziós konyhákkal is – 10 éve indiántáncot jártunk egy-egy selymesebb thai curry vagy roppanós tavaszi tekercs láttán, ma már, amikor minden második szakács Ázsiába megy tanulni és inspirálódni, és még a harcsapaprikásba is koriander kerül, arra a mondatra, hogy „nagyon szeretem Ázsiát, így vittünk egy kis fúziót az étlapra”, az ember már csak erőltetetten vigyorog: „Tényleg? Ez nagyon eredeti!”
 
Félreértés ne essék, az ázsiai és a fúziós ázsiai konyha is remek dolog, sokaknak sikerül is eredetire kihozniuk a kísérletet, de még többeknek nem. Egy ilyen mezőnyben amúgy is nehéz jól startolni, hát még karantén idején. De van, akinek ez is sikerül – például Binek és Vininek, akik az idei év valószínűleg legizgalmasabb vietnami bisztróját/kifőzdéjét nyitották meg a Lehel piac mellett.

A hely két motorja, Bi és Vini olyanok, mintha testvérek lennének, pedig csak régi jó ismerősök. Binek, akiről a hely a nevét kapta, ez az első éles találkozása a vendéglátással – bár a családja korábban foglalkozott vendéglátással, és ő maga is ezt tanulja az egyetemen. Vininek viszont nem ez az első alkalom, hogy a tűzhely mellett áll – ezt azok is tudják, akik gyakori vendégek voltak a Good Morning Vietnamban, és azok is, akik a két évvel ezelőtti Konyhafőnökben figyelemmel kísérték munkásságát. Vini egyébként gyermekkora óta főz – mint mondja, kicsi korától kezdve segítenie kellett a konyhában, mert édesanyja már babakorában azt mondta, olyan kifinomult az ízérzékelése, hogy szakács lesz belőle. Vini mamája nem tévedett – hogy igazat adjunk neki, elég egyetlen falat Vini főztjéből.

Az egyébként nagyon egyszerű kis #Bi mellett könnyű elsétálni, kívül nincs rajta semmi különös – bent egyszerű bambusz falvédő, párnázott székek és asztalok várnak. Az egyetlen „dísz”, hogy a falakat körben vietnami városok nevei és fényképei díszítik – Bitől megtudjuk, hogy a boldogabb jövőben ezek jelzik majd a különböző asztalokat. Az étlap sem hosszú, és nincs is túlbonyolítva, az viszont első blikkre feltűnik, hogy a hagyományos vietnami ételek (pho, tekercsek, sült rizs és wokos tészták) mellett van pár, a hagyománnyal szakító újdonság is. 

Valójában azonban mindegy is, hogy a minden vietnami büfében kapható nyári tekercset vagy az újító hanoi rament kérjük – a #Bi-ben garantáltan semmi nem lesz olyan, ahogy megszoktuk – a lehető legjobb értelemben véve. 

A nyári tekercsnek (1290 Ft) olyan gyönyörű a tálalása, mintha egy londoni bisztróba ültünk volna be, a gyoza (1470 Ft) tésztáját tintahaltintával színezik, és akkor még csak a klasszikusoknál tartunk, hiszen itt van Vini találmánya is, a japán és a hanoi konyhát ötvöző hanoi ramen (2490 Ft) vagy a curryt, a ráktempurát és a gombákat összehozó zöldrizs-bundában sült rák zöld curryvel (2290 Ft). 
 
A nyári tekercs nemcsak a tálalástól izgalmas – tökéletes harmóniát alkotnak az összetevők, semmi sem sok vagy kevés benne, ráadásul elképesztően krémes, intenzív, szinte kenhető mogyorószószt kapunk mellé – a benne elrejtett mogyoródaraboknak köszönhető textúratobzódás már tényleg csak hab a tortán.

A gyozában is a szép fekete szín a legkevésbé pláne – a körülötte lévő mirines, prémiumszójás, yuzus ponzu kirobbanóan frissítő és citrusos, amire rátesz még egy lapáttal a tetején figyelő korianderpesto. A mediterrán technikával elkészített korianderkorona ötletes, váratlan és pezsdítő, mint a Duna felől fújó első tavaszillatú szél. Az egész fogás előtt le a kalappal, egy igazi kezdő is megérzi rajta, hogy aki készítette, annak nem kell külföldi sztárséfeket követnie inspirációért, az szívből és nem könyvből főz. Az meg már tényleg csak egy extra adalék, hogy ezt a gyozát most a házhoz szállításra hangszerelték. Vini még arra is figyelt, hogy a gyoza sertéshúsos töltelékét csak 80%-ig készítse el – a gőzölgő batyu ugyanis azonnal dobozba kerül, és ott hozza be a maradék 20%-ot, így aztán a minőség házhoz szállításkor is garantált, biztosan nem kapunk szottyos, ázott tölteléket és szétmállott tésztabatyut.

A hanoi ramen egy testet-lelket melegítő fúzió – az alapja pho, amit egy shoyu ramennel egészítenek ki, rizstésztával, szójaszószban pácolt, savanyított tojással, hajszálvékony marhahússal, ízes, friss gombákkal, korianderrel, újhagymával, kínai korianderrel, snidlinggel és ropogós vietnami lángossal tálalnak. Nagyon intenzív, szinte addiktív leves, igazi oázis a közepes pho bók sivatagában. Vini még azt is elárulta, hogy a hanoi ramen mesterlevessel készül – a levesalap már féléves, de nagyon remélik, hogy matuzsálemi kort fog megérni. 
 
A zöldrizs-bundában sült rák zöld curryvel pedig azoknak lesz a nagy kedvence, akik szeretnek biztosra menni és a gasztronómiában is inkább megfontoltan haladni. A roppanós zöldrizs-bundába rejtett rákfalatokhoz nagyon jól passzol a krémes rizs zöld curryvel és haraphatóra párolt gombákkal. 

Bitől tudjuk, hogy a szülei a Pho Bi nevet szánták az étteremnek, a # végül azért nyert, mert Bi szerette volna hangsúlyozni, hogy ez egy fiatalos hely, és hogy a vietnami konyhát is bőven lendületesebbé lehet tenni egy-két csavarral. Hogy erre Vini a legjobb ember, azt csak gyanítjuk – a saját bevallása szerint a Konyhafőnökben tanult fine dining technikákkal ötvözött hagyományos receptjeit nem lehet leutánozni, mert érezni rajtuk, hogy alkotójuk képzett, de van egy megtanulhatatlan, leutánozhatatlan jó ízlése, amit beletesz a fogásokba. A #Bi izgalmas, frissítő és meglepő, sőt minden sallang nélküli, és ehhez még nagyon baráti árak is társulnak, ami arra predesztinálja a helyet, hogy ha vége lesz a karanténnak, akkor a Váci útig álljon a sor előtte.