szabadidő

szerkesztés

Kedvenc kirándulóhelyeink névadóinak nyomában – Kaán Károly, a természetvédő

Szerzők

  • Jász Annamária

2021. 02. 18. 12:50

A Budai-hegységet vagy a Pilist járva számtalan kilátópont, szikla, turistaház kerül utunkba, mely egy-egy híres ember nevét viseli, mégsem feltétlenül tudjuk, kikről van szó pontosan. Többnyire olyan alakok ők, akiknek a mai kor természetjárói rengeteget köszönhetnek. Sorra vesszük őket, bemutatva munkásságukat.

A Nagy-Hárs-hegy az egyik kedvenc kirándulóhelyünk, könnyen, egyszerűen megközelíthető, többfajta ösvény is kanyarog rajta (köztük terepfutó- és szívbarát is), és a Kis-Hárs-heggyel is összeköthető. A kilátóig vezető út kellően izgalmas, nehéz és változatos, és alatta húzódik a Bátori-barlang, ahol Bátori László pálos szerzetes húsz éven át (1437–1457 között) élt magányosan, hogy lefordítsa a Bibliát.

A kilátó Kaán Károly nevét viseli, aki – mint a tövében elhelyezett tábla is utal rá – kiemelkedő erdőmérnök volt. Gazdaságpolitikus és államtitkár is volt, nagy szerepet vállalt a magyar természetvédelem megalapozásában a 20. század elején.

Fotó: Medgyesi Milán - We Love Budapest

1867-ben Nagykanizsán született, és 1940-ben hunyt el Budapesten, sírja a Farkasréti temetőben található. A selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián tanult, a besztercebányai erdőségekben előbb főerdész, majd erdőmester lett. Később a Földművelésügyi Minisztérium kincstári erdőket felügyelő főosztályán dolgozott. Volt természetvédelmi kormánybiztos, az erdőigazgatás országos vezetője, az erdő- és faügyek kormánybiztosa is, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, az Országos Erdészeti Egyesület alelnöke, később tiszteletbeli tagja.

Neki köszönhetjük a magyarországi erdőgazdálkodás újjászervezését; korának modern természetvédelmi élharcosa volt, 1935-ben az ő munkája nyomán született meg az az erdő- és természetvédelemről szóló törvény, amely elrendelte a védelem alatt álló növény- és állatfajok körét, valamint a természeti értékek védelmében lehetővé tette a kármegelőző állami kisajátítást is. Ez volt hazánk második erdőtörvénye, egyben az első magyar természetvédelmi törvény.

Fotó: Erdészeti Lapok / Wikipedia

Küzdött azért is, hogy megfékezze a fakitermelő vállalatok rablógazdálkodását. Ő szorgalmazta azt a törvényt, amely alapján elindult az Alföld fásítási programja 1923-ban – erre azért is volt szükség, mert a trianoni békeszerződés után Magyarország elvesztette erdőségeinek nagy részét. Európában tett tanulmányutakat, és képben volt távoli országok, köztük az Egyesült Államok természetvédelmi tevékenységével is.

A kulturális fejlődés csak a természet munkájával összhangban, tehát csak akkor lehet egészséges és tartósan eredményes, ha az emberi alkotások nem a természet romjain, de a természeti alkotások keretében foglalnak tért; ha az emberi tevékenység a természeti erőkből szedhető haszon biztosításánál nem feledkezik meg a természet tiszteletéről; ha nemcsak túl nem hajtja a természeti erők tartós teljesítő képességét, hanem a természet háztartásának rendje szerint, a természetben örökké szépnek és felülmúlhatatlannak becsülése, ápolása, sőt fejlesztése mellett végzi munkáját” – írja a Természeti emlékek fenntartása című, 1909-es kiadványban még királyi erdőtanácsosként.

Fotó: Medgyesi Milán - We Love Budapest

Megdöbbentő azonban, hogy nemzeti történelmünk természeti emlékeiről tudomásunk alig van. Összeírva nincsenek. Szervezett gondozásnak nem tárgyai” – vázolja fel a szomorú helyzetet, majd tanulmányában sorra veszi a hazánk történelméhez, néphagyományaihoz köthető természeti jelenségeket, olyan leírásokkal, amikből arra következtethetünk, hogy a történelmi Magyarország összes fáját ismerte név szerint. 

Badacsony mellett a Rózsakőnél áll az a diófa, melynek lombjai alatt Kisfaludy Sándor a Himfy-versek egy részét írta. Áll még a fűzfa, melyről Petőfi 1849-ben galyat metszett botnak, mikor a tordai hasadék megtekintésére indult, s az út sziklás volta miatt támasztékra volt szüksége. Eperjes mellett a czemétei erdőben gonddal őrizik azt a bükkfát, melybe Petőfi Sándor nevét véste” – sorolja a példákat, elképesztő tudásról és szerteágazó kutatási munkáról számot adva.

1984 óta nem véletlenül létezik a Kaán Károly-emlékérem, mellyel azokat jutalmazzák, akik az erdőgazdálkodásban és a természetvédelemben kiemelkedőt alkottak. Nevét viseli még a Kaán Károly kulcsosház a Szent György-hegyen, valamint a Visegrádi-hegység legkedveltebb forrása, a Kaán-forrás. Szobrát 2017-ben avatták fel a Földművelésügyi Minisztérium (ma Agrárminisztérium) Kossuth téri árkádjai alatt. 
 
Forrás: Országos Erdészeti Egyesület

Hasonló tartalmak

Admin mode