A Baross utca Szabó Ervin Könyvtár előtti, sétálós kis szakasza a város egyik legszerethetőbb pontja remek kávézókkal, hangulatos boltokkal, kedves bisztrókkal és árnyas fákkal. Ezt a szakaszt teszi még szerethetőbbé a lassan egy éve megnyitott LegyenAz. – roppanós szélű pizzáikkal, helyben készült tésztáikkal és közvetlen stílusukkal igazi olasz dolce vita érzést költöztetve az utcába.
Pár éve még elképesztően örültünk az első nápolyi pizzáknak Budapesten, és most is öröm, hogy jó minőségben kapható Budapesten egy fix stílus a több tucat olasz pizzafajta közül. Ugyanakkor nagyon kiábrándító és hervasztó, hogy a nápolyi pizza olyan hívószó kezd lenni, amit minden második újhullámos pizzára rá lehet húzni. Pont ezért üdítő, hogy pár szerethető kivétel után két srác, Nagy Marci és Erdős Marci is csinált egy helyet, ahol a pizza nincs szigorú keretek közé szorítva, mégis rögtön az olasz nyaralásunk jut eszünkbe róla – és ugyanez a helyzet akkor is, ha tésztát rendelünk.
A Marcik különböző háttérrel álltak neki a LegyenAz.-nak – Nagy Marci évekig pályázatíróként dolgozott, majd megunva ezt a fajta életet, átpályázott a Veres Pálné utcai Double Shotba. Itt találkozott Erdős Marcival, akinek már volt vendéglátós háttere. A közös munka után aztán úgy gondolták, hogy jól tudnának együttműködni egy saját helyen is, és mivel a pizza és az olasz tészta mindkettőjüknél nagy szerelem volt, már a tematikán sem kellett gondolkozni. A névválasztáskor sok minden felmerült, általában a „legyen az” felvezetéssel, így egy idő után megunták a totózást, és a hely neve egyszerűen LegyenAz. lett.
A koncepció pofonegyszerű: jó minőségű alapanyagok, saját receptek, limitált választék, házi tészta és pizza. A recepteket ők maguk dolgozták ki, és nemcsak a pastát és a pizzatésztát készítik helyben, de minden mást is: a szószokat, a pestókat, a napi desszerteket és a leveseket is. A főszerepben természetesen a pizza és a tészta van, de hiába az olaszos vonal, nem ragaszkodnak foggal-körömmel az autentikus – vagy annak mondott – feltétekhez és technikához, csak a kiváló minőséghez. A pizzát gyűjtőnéven trattoriastílusúnak mondhatnánk – vékony tészta nagyon ropogós széllel, amit úgy érnek el, hogy a 2-3 napig hűtőben kelesztett tészta 5-6 percig sül egy alacsonyabb hőfokú (350 fokos) sütőben.
De a feltéteket sem izgulják túl, a minőség a bekerülés egyetlen kritériuma. A saját zöld pestójuk simán a prosciutto pizzára kerülhet a fekete-erdei sonkával (2200 Ft), a szalámis pizza (2100 Ft) karakterét pedig egy hazai gyártású Torrero szalámi adja meg. Meg persze a házi vörös pesto, ami egyébként vegán. A kesudióból, aszalt paradicsomból és sörélesztőpehelyből készült kence a szalámis esetében csak az ízekhez ad hozzá igen sokat, de a vegán pizza (2000 Ft) esetében jogalapja is van. Jelenleg egyébként összesen 6 pizzát készítenek – ez a szám nem is nagyon fog változni, hiszen a saját maguk által átalakított nyitott konyhának megvannak a méretbeli korlátai. A felhozatal azonban természetesen alakul még később, szezonális újdonságok mindig várhatóak lesznek.
Tésztafronton hasonló a helyzet – 6 olasz ihletésű pasta, meglepő módon nem az unalomig ismert alapok. A gyakoribb pestós (2300 Ft) és a bolognai (2400 Ft) mellett olyan ritkaságokat találunk az étlapon, mint az al limone (1900 Ft), az amatriciana (2200 Ft) vagy a boscaiola (2200 Ft). A házi tészták adagra nem nagyobbak, mint amit egy olasz étteremben megszokhattunk – a szinte udonszerű, ruganyos állag miatt viszont rendkívül laktató, nem beszélve a meglehetősen bő kézzel mért feltétről. A srácok azt mondják, az alapokat Olaszországból hozták, de nem félnek egy kicsit bátrabban használni a fűszereket. Ez persze nem azt jelenti, hogy oda nem illő fűszerek kerülnek a tésztaszószba, de az amatricianába például bőven kerül vörösbor, még akkor is, ha a helyi változatok közül ritkábban találunk olyat, amibe vörösbor kerül.
A LegyenAz. egy nagyon kedves, laza kis hely – hűvösebb, esősebb időben a benti helyiségben figyelhetjük, ahogy a két srác a pult mögött készíti az ebédünket, illetve figyelhetnénk, ha lehetne őket jelenleg látogatni. Kifejezetten barátságos, otthonos a hangulat, olyan, mintha valakinek az amerikai konyhás nappalijában ülnénk. A cél egyébként ez volt – egy olyan újfajta vendéglátást bemutatni a LegyenAz.-ban, ahol a vendégek tényleg fesztelenül, kényelmesen és otthonosan érezhetik magukat.
Ha pedig végre megnyitnak a teraszok, pláne érdemes lesz őket felkeresni – nemcsak a könyvtár előtti nyüzsgő életet figyelhetjük meg innen, de ha többen jövünk, csocsómeccsel is zárhatjuk az ebédet a kinti versenycsocsóasztalon.
