shopping

szerkesztés

„Egy hátizsákban elfér az irodám” – Interjú Balázs Viola mintatervezővel

Szerzők

  • Rothman Gabriella

2021. 01. 29. 11:22

Kedves gyerekvitorlások, részletgazdag vidéki utcakép, panellakásokban is életképes szobanövények, lépcsősorok bonyolult rendszere vagy éppen szorosan egymás mellé rendezett szotyimagok. Elsőre talán kevés közük van egymáshoz, de ha hazai dizájnermárkák termékein szereplő mintaként gondolunk rájuk, máris megvan a közös nevező.

Viola ruhákra, sálakra és táskákra tervez egyedi hangulatú, vidám, néha pedig kissé melankolikus mintákat. Alkotás közben szeret azon gondolkodni, melyek azok a motívumok, formák, mi az a szerkezeti felépítés, amivel egy témát a legjobban megragadhat és kibonthat, más-más részletet, léptéket állítva fókuszba. Munkáival találkozhattunk már az YKRA hátizsákjain, Tomcsányi Dóri ruháin és Szécsi Tomival közös márkája, a VYF tekintetet rabul ejtő, történetmesélős kendőin.

Fotó: Csudai Sándor - We Love Budapest

We Love Budapest: Szövő szakon végeztél, de jó néhány éve kizárólag mintatervezésre fókuszálsz. Sokéves és sokrétű tapasztalat áll mögötted. Milyen út vezetett a szabadúszó tervezői léthez?
 

Balázs Viola: Viszonylag későn ismertem fel a mintákban számomra rejlő kihívást. Alapképzésen a szakválasztásnál egy dologban biztos voltam: nyomó szakra nem szeretnék kerülni. A szövésnél a szerkezetben/struktúrában való gondolkodás tetszett, viszont önmagában nem ragadott magával. Már mesterképzésre jártam, amikor a ruhákat mintákkal együtt kezdtem el tervezni, de szakmailag eléggé le voltam maradva. A MOME után nem sokkal egy hazai, fürdőruhákat gyártó cégnél kezdtem el dolgozni, ahol nagyon nagy hangsúly volt a digitális mintákon, a mintatervezésen. Itt tanultam meg a szakmát, a gyártási folyamatokat, a felelősséget a munkámmal kapcsolatban, és itt tudatosult bennem, mennyi lehetőség lehet egy mintában. Ezzel párhuzamosan már dolgoztam Tomcsányi Dórinak, és ekkor indítottuk el a VYF-et is. Egy idő után összegyűjtöttem annyi tapasztalatot, hogy önállóan vállalhattam felkéréseket. Az ezzel járó szabadságot nagyon szeretem, hiszen ez olyan munka, amit bárhonnan lehet végezni. 

Fotó: Csudai Sándor - We Love Budapest

WLB: A minták rengeteg formában, léptékben, szinte bármilyen felületen megjelenhetnek. Mitől lesz jó egy minta?
 

B. V.: Több szempontot kell figyelembe venni tervezésnél, de ezek minden munkánál egyediek. A leglényegesebb a hibátlan minőség, a pontos illeszkedés. Fontos a felület, a hordozó és a minta aránya, a minta felépítése, dinamikája, az elemek kapcsolódásának módja, egymáshoz való viszonya, illetve az, hogyan jelenik meg és mennyire hangsúlyos az ismétlődés. Én ezekre eszközként tekintek. Természetesen a szín és a forma harmóniájára is figyelni kell, de ez teljesen szubjektív. Szerintem az a jó minta, ahol ezek támogatják egymást.

Fotó: Balázs Viola

WLB: Jellegzetes vizuális világot alakítottál ki. Sokszor személyes élményeket dolgozol fel. Milyen témák foglalkoztatnak?

B. V.: Hétköznapi dolgokat, emlékeket, egyszerű szituációkat dolgozok fel. Ezek általánosak, könnyű hozzájuk kapcsolódni. Közel áll hozzám a melankólia, de jó, ha valami feloldja ezt, esetleg humorral keveredik. Nem célom a teljesen realisztikus ábrázolás, nem törekszem arra, hogy az anatómia vagy a perspektíva mindig tökéletes legyen, inkább a karaktert igyekszem megragadni. Az árnyékok például teljesen váratlan szögekben lehetnek bármelyik mintámon. Ami nem fontos, az sematikus. A Tomcsányinak készült utcaképes mintánál például a fű egy nagyon kicsi, kézzel rajzolt egység: egy minta a mintában. Vannak eltúlzott dolgok, amik valamiért fontosak, ilyen például a kőporos falfelületek vagy a terasz göröngyös üvegteteje. És ott vannak az apróbb részletek, amik első ránézésre nem tűnnek fel feltétlenül, de fel lehet őket fedezni. Ilyen egy otthagyott fűnyíró vagy a bicikli. Ezek sokszor munka közben jutnak eszembe. Szeretem a digitális nyomástechnológiában azt, hogy annyira részletgazdag, hogy megőrzi a kézi rajz jellegét, az ecsetvonásokat. Ezt ki is használom.

Fotó: Balázs Viola

WLB: Van a munkáidban egyfajta spontaneitás, ugyanakkor figyelsz a részletekre. A legfontosabb talán mégis a hangulat, amit közvetítesz. Miként lesz egy ötletből vagy éppen egy emlékből, érzésből minta?
 
B. V.: A munkáimon ritkán szerepelnek emberek, inkább csak terek és tárgyak utalnak a szituációkra, hangulatokra. Mostanában az ismétlődés, az ebből felépülő rendszer és az azon belüli változások foglalkoztatnak. Izgalmas kérdés az is, hogy folyamatos mintákkal mit lehet megfogalmazni. Az ismétlődéssel például az időt is szépen lehet érzékeltetni. A kedvenc mintáim is ilyenek. Az Open Office nevű VYF sálon például egy iroda felülnézeti képét látod, itt egyetlen irodai egység ismétlődik a végtelenségig. 

Fotó: Balázs Viola

Ha van egy feladat, vagy jön egy ötlet, a lényegét próbálom megragadni. Sokszor egy vázlattal meg tudom fogni, akkor nagyon örülök, és megpróbálom megőrizni a nyers jellegét. Ezek általában gyors, papírra vetett rajzok, tulajdonképpen olyanok, mint egy jegyzet. Máskor komplexebb, átgondoltabb megoldást választok bonyolult rendszerrel és részletekkel, variációkísérletekkel. Ez a folyamat hetekig is elhúzódhat. Ilyenkor sokat jegyzetelek, vázlatolok, rajzolok és festek papíron, majd digitálisan fejlesztem tovább. 

WLB: A diplomamunkádban a családi örökséget dolgoztad fel, amit a Texhibition-projekt keretében mutattál meg új formában. Mesélnél erről?

B. V.: A diplomám az örökségekre és a tárgykötődéssel kapcsolatos kérdéskörre fókuszált: miért és hogyan őrizzük meg a tárgyainkat, mit közvetítenek, miért van szükségünk rájuk, hogyan idéznek fel emlékeket. Egy 18 darabos kendőkollekcióban dolgoztam fel ezt a témát, ami nem merült ki csupán egyfajta konzerválásban. Az eddigi életem során ért vizuális hatásokat, azok befolyását is kutattam szociológiai és pszichológiai nézőpontokon keresztül. Emlékszem, a diplomafélévi gyűjtés során találtam meg egy csemperészletet a régi házunkban, és bevillant az emlék, amikor óvodáskoromban először eszméltem rá, hogy az egy szabály szerint ismétlődő minta, gyakorlatilag végtelen.

A Texhibition-programban már második éve vettem részt. Idén a diplomám egyik darabját, egy szuveníres/porcelánfigurás mintát választottunk ki, ezt alakítottam át a megadott paraméterekre.

Fotó: Csudai Sándor - We Love Budapest

WLB: Évek óta dolgoztok együtt Tomcsányi Dórival, barátnők is vagytok. A mintáid elválaszthatatlanul kapcsolódnak a márka DNS-éhez. Hogyan zajlik a közös munka?

B. V.: A koncepciót és a kollekció felépítését Dóri határozza meg, de ha megvan az irány, együtt szoktunk ötletelni. Elég részletes briefet kapok a témához. Az én feladatom ennek a lehető legjobban megfelelni, olyan mintákat tervezni, amelyek jól támogatják a kollekciót. Igyekszem többféle megoldást kipróbálni és egyben látni a mintakollekciót. A cél az, hogy mindegyik darab érdekes legyen, de a kollekció együtt is jól mutasson. Folyamatosan konzultálunk, küldöm az aktuális terveket. Alapvetően együtt folyik a munka, bár személyesen – főleg most – ritkán találkozunk. Mivel elég jól ismerjük egymást, többnyire gördülékenyen tudunk haladni, általában egyetértünk. Annak különösen örülök, hogy vannak pár szezon után újra visszatérő minták, amiket együtt csináltunk, és kedvelték őket.

Fotó: Balázs Viola

Fotó: Balázs Viola

WLB: A Tomcsányi mellett más márkáknak is tervezel. Mi ebben a legizgalmasabb? 

B. V.: Változatosak, új szempontoknak kell megfelelni, új embereket ismerek meg, sok mindent tanulok. Rákényszerít arra, hogy olyan dolgokban is elmélyedjek, amiket magamtól nem keresnék, de izgalmasak. Mindig érdekes és hasznos megismerni egy másik tervező gondolkodását, hozzáállását. Bár nem túl izgalmas, de szeretek rajzokat retusálni, maszkolni, radírozni, színeket állítani – ez teljesen kikapcsol, szinte meditatív.

Fotó: Balázs Viola

WLB: A VYF márka társalapítója is vagy. Kendőket terveztek, ami egy köztes terület. Kép és ruhadarab. Autonóm és alkalmazott műfaj egyben. Mi az, ami számodra vonzó ebben a projektalapú tevékenységben?

B. V.: Nagyon tetszik, hogy hétköznapi tárgy, és mégis rengeteg aspektusa, formája van. Egy egyszerű terméket akartunk létrehozni, és tulajdonképpen menet közben jöttünk rá, mennyi lehetőség is rejlik benne. Egy sál nem csupán jó kiegészítő, de egy jó tárgy, ami alkalmas arra is, hogy az aktuálisan bennünket foglalkoztató dolgokról meséljünk velük. Ezt különösen érdekesnek, értékesnek tartom. Ezenkívül a VYF-ben nincs kényszer, nem kell mindenképpen valami újat csinálni. Az első kollekció ugyanúgy elérhető, mint a legújabb darabok. Amikor pedig úgy érezzük, van valami téma, amit jó lenne kibontani és kollekcióvá fejleszteni, és úgy gondoljuk, tetszene az embereknek, akkor hozzáfogunk, és pár hónap alatt termék lesz belőle. 

Elérhetőségek

Hasonló tartalmak

Admin mode