75 év után újra teljes pompájában látható a kisszebeni főoltár a Magyar Nemzeti Galériában

A magyar múzeumügy leghosszabb ideig tartó restaurálása ért véget: a kisszebeni főoltárt 1944-ben, Budapest bombázásakor bontották szét és rejtették el, helyreállításának 1954-ben fogtak hozzá. A 6,6 méter széles főoltár és a két, szintén a kiállításon látható mellékoltár egy tűzvész utáni újjáépítés során készültek a Bártfa és Kassa közt fekvő Kisszebenben, befejezését 1496-ra datálják. A késő gótikus műalkotás bezárt szárnyai a Hiszekegy „képregényszerű” ábrázolását mutatják, ünnepi, azaz kinyitott állapotban pedig Keresztelő Szent János életének állomásai láthatók a főoltár táblaképein.

A főoltár egykor több emelet magas oromzattal rendelkezett, ennek azonban csak romjai maradtak fenn, ezért hitelesen csak az oromzat egy része volt helyreállítható – mondta el az MTI-nek Poszler Györgyi. A remekművet csak a XIX. század második felében fedezte fel a nagy nyilvánosság: a három kisszebeni oltárt – főoltár és a két legimpozánsabb mellékoltár – 1896-ban, a millenniumi ünnepségekre szállították Budapestre, először az Iparművészeti, majd később a Szépművészeti Múzeumba. 

Az 1990-es évek végéig végezték el a szobrok és táblaképek nagy részének restaurálását, de a teljes főoltár felújítása csak most fejeződött be. A hosszan tartó, szakaszokban végzett restaurálás végén került sor az oltár szerkezeti elemeinek összeépítésére, a szükségessé vált acélváz tartó megtervezésére is.

Noha a főoltár több eleme az évszázadok folyamán súlyosan károsodott, számos darab meglepően jó állapotban maradt fenn, ezért a helyreállítás során az eredeti részekhez hasonló aranyozással készítették el a kiegészítéseket. A szárnyas oltár végleges otthona a jövőben a Szépművészeti Múzeum lesz, hiszen ez az épület ad otthont a Magyar Nemzeti Galériával újraegyesült gyűjtemény 19. század előtti részének.