gasztró

szerkesztés

„Hiszünk abban, hogy a jó kenyér mindenkié” – interjú a Kenyérlelke Fesztivál szervezőivel

Szerzők

  • Nemes Nóra

2020. 08. 17. 11:16

Nem csak az ország, a régió egyik legfontosabb kenyérfesztiválját rendezik meg idén 6. alkalommal, augusztus 19-20-án a Mom Kult mellett. A Kenyérlelke az ország top 5 gasztrofesztiváljának oszlopos tagja, zsűrijében minden évben illusztris külföldi tagokkal. A kovász szeretetéről, a közösségteremtő erejéről, és arról, hogy a jó kenyér mindenkié, a három főszervezővel, Vajda Józsival, Németh Áronnal és Till Attilával beszélgettünk.

A Kenyérlelke Fesztivált idén 6.éve rendezik meg. Az ország és a régió egyik legfontosabb kenyérversenye több, mint egy gasztrofesztivál – egyben az egyik legnagyobb kovászworkshop is, ahol lelkes amatőrök és profi pékek mérik össze a tudásukat. Az idei rendezvényről, az idáig tartó útról, a kovász erejéről és a jövőbeli tervekről a három főszervezővel, Vajda József pékkel, Till Attila műsorvezetővel és Németh Áron rendezvényszervezővel beszélgettünk.

We Love Budapest: Idén 6. alkalommal rendezitek meg a Kenyérlelkét, jelenleg az ország legismertebb kenyérfesztiválja – de hogy indult a történet?

Németh Áron: Az ötlet Józsié volt a Pékműhelyből. Ő szervezte be Tillát, aki pont előtte forgatott vele egy részt a Propagandába, aminek én voltam a felvételvezetője.

Vajda Józsi:  Augusztus 20-a nemcsak az államalapítás, a gabona ünnepe is. Már jóval 1945 előtt is tartottak aratóünnepségeket július végén és augusztus elején, hiszen ezen a vidéken évszázadokon keresztül igaz volt, hogy ha jól sikerült az aratás, akkor az itt élők egy évig biztonságban vannak, az éhezés legalábbis nem fenyegeti őket. Én meg arra gondoltam, hogy mivel augusztus 20-án senki nem dolgozik, milyen jó lenne összejönni, kenyeret kóstolgatni, iszogatni, ünnepelni. Az ötlet innen jött, aztán az jutott eszembe, hogy még jobb lenne, ha az emberek otthon sütnének, és elhoznák az eredményt, amit közösen kóstolnánk. Mind a hárman máshoz értünk, én vagyok a szakmai láb, Tilla a showman, Áron pedig rengeteg fesztivál szervezésében vett rész korábban, ő felel azért, hogy minden gördülékeny legyen. 

Till Attila: Pár évvel korábban indultak el a jobb pékségek Budapesten, akik ötvözték a hagyományos, adalékmentes és a modern technológiát. Régen volt jó kenyér, még a szocializmusban is, aztán a rendszerváltás után egyszerűen nem lehetett többé ehető kenyeret kapni. Nehéz műfaj, hiszen mindenkit etetni kell. Az első olyan pékségek, akik komolyan vették, hogy visszaadják a jó kenyér becsületét – a Pékműhely, a Marmorstein, az Artizán, a Jacques Liszt, a Panificio –, segítettek abban, hogy az emberek megértsék, hogy mindent lehet magasabb szinten fogyasztani, mint ahogy most tesszük. A kenyeret főleg. Mi hiszünk abban, hogy a jó kenyér mindenkié.

Fotó: Kenyérlelke Fesztivál

WLB: Mi volt a célotok a Kenyérlelkével?

Áron: Régen a családok otthon sütöttek vasárnap, és egy egész hétig ették azt a kenyeret. Szerettük volna felhívni a figyelmet arra, hogy ez most is működhet, az adalékmentes, kovászos kenyér simán kibír hét napot, nem morzsálódik, nem szárad ki, nem megy tönkre. Ha pedig valakinek nincs erre ideje, akkor ott vannak azok a pékségek – szerencsére egyre többen –, ahol megvehetjük ezeket a kenyereket.

Tilla: Az elejétől kezdve kiemelt cél volt, hogy a legmagasabb gasztronómiai minőséget nyújtsuk, úgy, hogy ez a legtöbb ember számára elérhető legyen. Nincs 5000 Ft-os belépőjegy, ez a rendezvény mindenkinek szól, akit érdekel a jó kenyér. A kovászos kenyérre sokan azt mondják, hogy drága – mi nagyon fontosnak tartjuk, hogy megmutassuk, miért nem lehet ehető kenyeret kihozni 200 forintból. Aki valaha próbálta már a kovászolást, azt tudja, hogy a jó kenyér elkészítése egy hosszú, többnapos folyamat, és arra is rájön, hogy megéri többet költeni egy adalékmentes, hagyományos technikával készült kenyérre.  

Józsi: Bíztam abban, hogy a kenyérrel meg tudjuk változtatni az országos táplálkozást, a gazdaságot, a munkához való hozzáállást. A jó kenyér a minőségi munkáról szól, és hogy az emberek jól éljenek, olyan munkát kell végezniük, amit szeretnek. Ha egy gép megcsinál helyettem valamit egy perc alatt, akkor az én munkámnak nincs értéke, ha a gép nem tudja megcsinálni, akkor nő az értéke a munkámnak. Ez nemcsak a kenyérrel van így, hanem mindennel, de a kenyér annyira alapvető táplálékunk, hogy mindenkinek van hozzá köze, így egy jó példa lehet mindenki számára. 

Fotó: Kenyérlelke Fesztivál

WLB: Miben változott a fesztivál az elmúlt hat év alatt?

Tilla: Nagyon sok mindenben. Rengeteg otthonsütő jelentkezik minden évben egyre több. Van egy vizsgakiírás, amit teljesíteni kell, de egyelőre még szinte minden jelentkezőt tudunk fogadni. Érdekes módon az elején főleg férfiak jelentkeztek, a pékszakma valahogy férfias szakma volt, de évről évre egyre több csaj jelentkezik, és most már ők vannak többen.

Áron: Nagyon sok otthonsütő van, szerencsére egyre több, és nem akarunk senkit senm kizárni, senkinek sem akarjuk elvenni a kedvét, mert a kenyér mindenkié. Viszont lassan be kell vezetünk egy előkóstolást – a zsűri fizikailag nem fogja bírni a rengeteg kenyér kóstolását. 

Józsi: Én nagyon nagy sikerként könyvelem el, hogy idén az agrárminiszter nyitja meg a fesztivált – a nulláról indultunk, nem volt semmilyen hátszelünk, és most egy országos ügy lett. Ez bizonyítja, hogy egy fecske is csinálhat nyarat. 

Vajda Józsi és Szabadfi Szabi

Fotó: Kenyérlelke Fesztivál

WLB: Van olyan sikertörténet, mikor otthonsütő indult, és olyan sikere lett, hogy később hivatásos pék lett?

Áron:Doktor & Pék egy ilyen sztori – ő nagyon sokszor indult, mint otthonsütő, nyert is, és végül saját péksége is lett. 

Tilla: Még a legelején, a Margit utca 9-ben együtt voltak a hivatásos pékek és az otthonsütők. A croissant kategóriát egy házi sütő nyerte meg – kenterbe verte az összes hivatásos péket.  

Fotó: Kenyérlelke Fesztivál

WLB: Mit gondoltatok, az idei év miben lesz más? Elmaradt egy csomó fesztivál, ráadásul március-áprilisban a fél ország kovászos kenyeret sütött otthon. Ebből éreztek valamit?

Áron: Volt ez a mondás a karantén alatt, hogy a kovász az új tamagochi. Minden évben nőtt a látogatóink száma, de most, hogy a kialakult helyzet miatt regisztrációhoz kötjük a látogatást, látjuk igazán, hogy milyen sok embert érdekel a kovászolás és a kenyér. Ezenkívül sokan kezdtek el kovászolással foglalkozni olyanok is, akiknek korábban eszébe sem jutott. Van egy NB1-es focista barátom,  rengetegett hívogatott kovász ügyben, mert őt is izgatni kezdte. 

Tilla: Egy nap alatt jelentkezett 1200 ember – ennél biztosan többen leszünk, de ez is mutatja, hogy van egy közös lelkület, amit a kovász jelent. Mindazonáltal nagyon figyelünk arra, hogy betartsuk a szükséges óvintézkedéseket – mindenkinek biztosítunk maszkot, sok helyen lesz kitéve fertőtlenítő, a belépés regisztrációhoz kötött. Mindenkit megkértünk, hogy ha csak egy picit is betegnek érzi magát, maradjon otthon, idén először ugyanis lesz Kenyérlelke vlog, így otthonról is lehet figyelni az eseményeket.  

Józsi: Nagyon sok minden változott a karantén miatt. Aki most kezdett el sütni, az két alapdologra jött rá: amit eddig evett, az nem jó, és hogy miért kerül annyiba a kovászos kenyér, amennyiért adják. Szerintem nagyon sokan rájöttek, hogy mit jelent a kenyér eszmei és élelmiszeripari értéke.  

Németh Áron és Till Attila

Fotó: Kenyérlelke Fesztivál

WLB: Idén sok fesztivál kiesett, de akkor is népszerűek voltatok, mikor bőven lehetett válogatni. Szerintetek mitől más a Kenyérlelke, mint a többi gasztotematikájú fesztivál? 

Áron: Nagyon sok olyan közösségben dolgoztam már, amit a gasztronómia kötött össze, de soha sehol nem tapasztaltam ekkora összetartást. A versenyzők tisztelik, támogatják, segítik egymást. A 20-i sütést értelemszerűen korán kezdik, hajnal 2-3 körül gyülekeznek a színpadon, kezdik az előkészületeket, sütnek. Közben előkapnak egy kis pálinkát, megbeszélik kinek milyen a kenyere, tanácsokat adnak egymásra. És ez a vendégekre is igaz. Nincs hiszti, nincs torzsalkodás. 

Tilla: Mivel itt a színpadon folyik a munka nagy része, a Kenyérlelke nemcsak egy fesztivál, hanem az ország legnagyobb kenyér- és kovásztematikájú workshopja. Akit egy kicsit is érdekel ez a téma, és tanulni szeretne, az itt elképesztő mennyiségű infót és gyakorlati tanácsot kaphat. 

Józsi: Valahogy ebben a közösségben egyáltalán nem jellemző a megosztottság, a széthúzás, nem kérdés, hogy valaki jobb, vagy bal, fent vagy lent van, mi a világnézete, mit csinál amúgy – a kenyér egyszerűen összehozza az embereket. 

Hasonló tartalmak

Admin mode