Június 19-én nyitott meg Szentendre belvárosának szívében, két lépésre a Fő tértől és három lépésre a korzótól, a Péter Pál meg a Dumtsa Jenő utcák sarkán a Freeride street food bistro, ahol nemcsak jót ettünk, de az egész napot is szívesen eltöltöttük volna. Egyfelől mert a hely meleg hangulatú és otthonos, a személyzet pedig – az élén a két tulajdonossal, Zsófival és Danival – közvetlen és barátságos vendéglátók.
Amikor belép az ember egy olyan helyre, ahol először jár, mielőtt még bármit is tenne, enne, megkóstolna, szétnézve egy automatikus benyomást nyugtáz magában, ami bár módosulhat az ott eltöltött idő alatt, de alapvetően nem változik. Hiába finom a kaja és hűsítő az ital, ha a hely hangulata amolyan feszengős, távolságtartó vagy kimért, az ott elfogyasztott ételek sem csúsznak olyan jól. Nekem egyébként is gondom van a helyek nagy többségével, mert az, hogy valami jól néz ki, még nem garantálja és pótolja a számomra legfontosabb hangulati elemet: az otthonosságot. A Freeride pedig pont nem ilyen, hanem épp ellenkezőleg: kicsit olyan, mint amikor egy gyerek először megy be a csodákkal teli játszóházba: belép, szétnéz, aztán kipróbálna mindent.
A Freeride első meglepetése az, hogy kívülről szemlélve nem tűnik túl nagynak, aztán amikor belépsz, elkerekedik a szemed. Belül tágas, van hely bőven, ráadásul szellősen, nem egymás hegyén-hátán ülnek a vendégek, így nem kell azt is végignézned, hogy mit esznek a körülötted ülők, hanem tényleg csak az előtted fekvő tányérra koncentrálsz. A kis benti teraszt azonnal kiszúrod, viszont van egy hátsó, nagyobb terasz is, aminek igazán romantikus hangulatot kölcsönöz a fölé boruló, termetes gesztenyefa.
A Freeride-ot egy pár, Imrik Dani és Falusy Zsófi nyitotta meg idén júniusban. A budapesti Good Karmában dolgoztak, itt ismerkedtek meg egymással, majd miután arra jutottak, hogy az életük sokkal jobb lesz, ha együtt folytatják, elkezdtek egy saját gasztrovállalkozáson gondolkodni. Miután 10 évet húztak le Budapest belvárosában a sűrű zajban, forgalomban és turistaözönben, mindenképpen valami nyugis, békés helyre vágytak, olyanra, ahol majd úgy érzi a betérő vendég, hogy szinte megáll az idő.
Békásmegyeriként gyakran jártak Szentendrére, és elég hamar felmerült bennük az, hogy érdemes lenne ott is szétnézni, hátha találnak valamit. A Freeride helyén egy hamburgerező volt korábban, és amikor Zsófi meg Dani kaptak egy fülest, hogy a hely végleg bezár, lecsaptak a kínálkozó lehetőségre. Februárban kezdtek bele az át- és kialakítási munkálatokba, a nyitásra kijelölt április 15-ei dátumra pedig el is készültek. De aztán jött a koronavírus meg a korlátozások, így nem tudtak kinyitni. Ezért úgy döntöttek, hogy előnyt kovácsolnak a hátrányból, és a kieső időt arra fordították, hogy tovább finomítsák és fejlesszék a menüsort, a szóba jöhető étel- és ízkombinációkat. Dani szakács a kísérletezést különösen fontosnak tartja. Többek között ezért is van az, hogy nincs az étlapon két hasonló ízvilágú étel. Jól megfér egymás mellett a palócleves, a thai csirkeragu leves, a kókuszos-gyömbéres édesburgonyaleves, meg a marokkói lecsóval vagy porchettával töltött wrap, nem beszélve a marhahús chili con carne ragu, ír vörös cheddar és sült hagyma kombinációjából álló Chili bú-Chili bá fantázianevű wrapről. És vannak még egytálételek, specialitások, fingerfoodok és desszertek is.
De persze már eleve ez is volt az alapkoncepció: az ételek ne csak komoly alapossággal összeválogatott alapanyagokból készülő minőségi harapnivalók legyenek, hanem a menüsor nagy-nagy változatosságról is árulkodjon. Ezt pedig minden egyes nap hozni szeretnék. Szerencsére Dani a kreatív-kísérletező szakács típusát testesíti meg, erre, vagyis a különböző ízek és konyhák kombinálására ösztönzi a belső késztetés is. Ráadásul a múltja is erre predesztinálja, hisz olyan helyeken dolgozott korábban, ahol mindig hagyták ízeket variálni. Most pedig a megszerzett tudást és tapasztalatot totálisan kiteljesítheti. Elképzelése pedig, mint állítja, van dögivel!
A freeride szó is erre a meglepetésekkel teli, folyton változó menüsorra utal. A kifejezés a snowboardból jön, és azt a menetet jelenti, amit az ember nem a jól kitaposott pályán tol le, hanem a szűzhóban – ahol bármi megtörténhet. Akárcsak a Freeride-ban, ahol az is jól fog lakni, aki a húst hússal eszi, meg az is, aki vega vagy vegán, és az ilyen-olyan mentesség (glutén, laktóz) sem kizáró oka annak, hogy itt egyél. Mivel az étlap csak (kis) részben fix, ezért konyhák, valamint azok mixeinek tekintetében is nagy a változatosság: mexikói, olaszos, magyaros, sváb és keleti ízek egyaránt megtalálhatók a menüben.
A Freeride önmeghatározása az, hogy street food bistro, ez pedig azt jelenti, hogy a bisztrókra jellemző minőségi ételeket kínálnak, ám street food köntösben. Az általuk kínált wrap tekercs természetesen nem a gyorséttermi szint a harmatgyenge, könnyen szakadó tortillával, ezért nemcsak helyben fogyaszthatók, hanem vihetjük magunkkal, mert kényelmesen csúszik korzózás és városnézés közben is. Sőt, a sör vagy a fröccs mellé is.
A kutyabarát Freeride-ban azonban nemcsak az ételek minősége és finomsága fontos, és ez plusz komoly fegyvertény: a vendéglátás itt szó szerint vendéglátást jelent. Dani és Zsófi mindennap ott vannak, rád mosolyognak, amikor belépsz, és biztosan szánnak is rád pár percet, ahogy van szusszanásnyi idejük, még beszélgetnek is veled. Mindezt a lehető legnagyobb természetességgel teszik. Arra törekednek ugyanis, hogy aki betér hozzájuk, az ne csak jól lakjon, hanem jól is érezze magát. Mintha csak otthon lenne az ember, vagy minimum egy jó barátnál.
