Múlt héten tragikus balesetet szenvedett egy őz Budapest belvárosában, ami felkavarta a kedélyeket, és találgatásokra adott okot: vajon hogy kerül egy erdei vad a VIII. kerület szívébe? Utánajártunk a miérteknek, valamint a teendőknek arra az esetre, ha egy nagyvaddal találjuk magunkat szembe lakott területen.
A városi ökoszisztémával legutóbb tavaly májusban foglalkoztunk részletesebben, mikor felkerestük a Magyar Madártani Egyesület szóvivőjét, Orbán Zoltánt XVII. kerületi otthonában, ahol komplett madármegfigyelő-állomást működtetett. Szerinte tévhit, hogy a városban szokatlannak tűnő madarak és kisebb állatok azért élnek velünk, mert kiszorultak a természetből. Senki nem kényszeríti őket erre, a városi környezet a legideálisabb számukra, ami létezik: nincsenek ragadozók, van kaja. Fajok százai élnek körülöttünk, ilyen szempontból Budapest kimondottan gazdag, és egyesek kifejezetten jól érzik magukat a nagyvárosi környezetben. Budapesten eddig 280 madárfajt figyeltek meg, rajtuk kívül nyestekkel, pelékkel, egyéb kisrágcsálókkal osztjuk meg állandó jelleggel a várost.
A nagyvadak persze jóval nagyobb feltűnést keltenek a városi fákon kuksoló erdei baglyoknál vagy az éjszaka autók alatt surranó nyesteknél. A Kálvária térnél közlekedési balesetet szenvedett őznél felröppentek olyan hírek, hogy a Fiumei Úti Sírkertben tanyázó populáció egyike volt, de ezt a tévhitet a sírkertet ápoló Nemzeti Örökség Intézetének munkatársa eloszlatta a We Love Budapestnek, ők ugyanis sosem láttak őzeket a temetőben. A félreértés valószínűleg onnan származik, hogy más temetőkben észleltek vadakat, például Kőbányán az Új Köztemetőben őzeket, nyulakat és rókákat is számon tartanak, de Csömörön és Hódmezővásárhelyen is érkezett panasz arról, hogy az őzek lelegelik a virágokat a sírokról.
A Kálvária téri őz származási helyét így egyelőre homály fedi. Viszont időről időre érkeznek hírek a belvárosban felbukkanó nagyvadakról, és a híradókban legtöbbet szereplő jószág kétségkívül a vaddisznó. 2001 novemberében az I. kerületben, a Fő utcában vágtatott, majd vetette magát Dunába egy vadkan, akire még az őt hajkurászó rendőrök is rálőttek. 2009 nyarán két ízben is megfordult vaddisznó a Duna-parton, illetve volt egy, akit valószínűleg a megáradt Duna sodort magával a városba, és a Margitszigeten evickélt ki a vízből.
2015-ben is lubickolt egy példány a Dunában, a Haller utcai pesti rakparton, akit a rendőrök motorcsónakkal üldöztek, elkábítottak és kiemeltek a vízből. 2017 májusában szintén egy Dunából kimászott vaddisznót üldöztek a belvárosban, végül a Szent István park kutyafuttatójában sikerült elfogniuk a rendőröknek. 2018 májusában a III. kerületi Remete-hegy lakóházai között kukákat fosztogató vaddisznókról érkeztek hírek, 2019 decemberében pedig egy egész vaddisznócsalád úszott be a Hajógyári-szigetre, egyikük egy ott sétáltatott vizslát is megtámadott.
A rókák és az aranysakálok sem ritkák Budapesten. Hanga Zoltántól megtudtuk, hogy a rókák az Állatkertbe is belógnak rendszeresen, a flamingók fölé ezért is kellett villanypásztort telepíteni. Az Állatkert szóvivője szerint a ravaszdik valószínűleg a közeli vasúti sínek mentén érkeztek az állatparkba, ugyanis jellemző, hogy az erdei állatok a külterületekről benyúló összefüggő zöldfolyosókon, vasútvonalak vagy a Duna vonala mentén osonnak be a lakott területekre.
Méretüknél fogva az őz és a külvárosi kertek állandó feltúróinak számító vaddisznó persze nagyobb port kavar felbukkanásával. Hanga Zoltán szerint főleg a fiatal állatok, a „forradalmárok” keresnek új területeket. Azokat a környékeket szeretik, ahol éjjel és nappal is nyugalom van, és jellemző, hogy éjszaka bemerészkednek a nyugodtnak tűnő terepre, reggel pedig rémülten konstatálják az újraéledő városban, hogy hova kerültek. Valószínűsíthető, hogy a Kálvária téren balesetet szenvedett őz is így járt.
Az Állatkertben időnként rémült telefont kapnak egyéb állatok észleléséről, például hogy a Kopaszi-gáton hódot láttak, vagy a játszótér fáin baglyot – pedig természetes, hogy ők a városban élnek, nincs velük különösebb teendő. Kivéve, ha közlekedési káoszt vagy más hasonló galibát okoznak: előfordult például, hogy egy hód beszorult a Csatornázási Művek záporvíz-elvezetőjébe – ilyen esetekben intézkedni kell.
Kényelemért és ételért jönnek
A járványhelyzetben világszerte mérséklődött a nagyvárosok nappali és éjjeli működése, de a Pilisi Parkerdő Zrt. szerint az utóbbi időszakban a vaddisznóészleléssel kapcsolatos bejelentések száma nem növekedett. „A széles élőhelyhasználati és táplálkozási spektrummal rendelkező, úgynevezett generalista vadfajok − mint a vaddisznó, az őz, a róka, a nyest és a borz − már hozzászoktak az ember közelségéhez, ezért az erdőterülettel határos lakott területeken, illetve azok közelében is előfordulnak. E fajok őshonosak, jelenlétük nem a túlszaporodásnak, hanem alkalmazkodóképességüknek, az új élőhelyek meghódításának köszönhető. A városi életközösség ugyanolyan természetes »alkotóelemeként« kell tekinteni rájuk, mint a fekete rigóra, a szúnyogra, vagy a harkályra” – írták válaszukban.
A parkerdő munkatársai szerint a vaddisznó jó alkalmazkodóképességű, terjeszkedő faj, elsősorban a megfelelő búvóhely és a vonzó víz- és táplálékforrások miatt jelenik meg a lakott területeken, elvadult belterületi részeken a fővárosban és az agglomerációs övezetben egyaránt. A Pilisi Parkerdő Zrt. és a Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézetének közös kutatása kimutatta, hogy létezik olyan populáció, amely már el sem hagyja a belterületet, mivel megfelelő mennyiségű vizet és táplálékot, továbbá elegendő búvóhelyet is talál a házak között. Az I., III., XI., és XII. kerületek érintettek elsősorban, ahol a felhagyott, bozótos területek, zártkertek, valamint az erdő közeli ingatlanok kertjeinek végébe kihelyezett konyhai és kerti hulladék egyaránt melegágya a megtelepedésnek.
Számukra menedéknek számít minden gazos, szemetes, elhanyagolt terület, szeretik a lehullott gyümölcsöt, a kerti zöldhulladékot, a háztartási szemetet, a vastag, humuszos kerti talajt sok csigával, gilisztával, a kerti veteményeket (aminek a háztulajdonosok érthetően nem örülnek), továbbá a vizet és a dagonyázási lehetőségeket. Megszokták az emberlakta környezet zavaró hatásait, a többi vadfajt riasztó fényeket, hangokat, szagokat, így nem ritka, hogy akár fényes nappal is találkozunk velük. A XII. kerület erdős részei, Különösen az Irhás árok és a Normafa környéke sűrűn látogatott desztinációnak számít. A „betörések” szárazság idején gyakoribbak, mikor az erdőben kevesebb a víz és az élelem.
Ne legyünk kedvesek velük!
Az őz szintén jó alkalmazkodóképességű, hozzászokott az emberi környezethez, így megtelepszik a lakott területekhez közeli erdőkben vagy éppen a belterületen is. Párzási időszaka májustól a nyár végéig tart, ezért a bakok sokszor kerülnek a közutak közelébe, ahogy vakon, semmi másra nem figyelve követik a sutákat. A rókák szintén remekül érzik magukat az ember közelében, urbanizációjuk miatt minden évben viszonylag nagy számban érkezik bejelentés. A közhiedelemmel ellentétben szelídségük nem a veszettségnek köszönhető: a településeken állandóan rendelkezésre álló rágcsálófajok a fő zsákmányállatainak számítanak, és a nem megfelelően tárolt hulladék és a macskáknak kitett eledelek sokkal biztosabb és kényelmesebb táplálékforrást jelentenek számárukra, mint amit az erdőn-mezőn képesek megszerezni maguknak.
Ezért is fontos, hogy a háztartási hulladékot zárt helyen tároljuk, és ha vadon élő állatot észlelünk a környezetünkben, véletlenül se etessük meg, mert ezzel a belterületre szoktatjuk őket. A távoltartásukban sokat segíthet egy erős kerítés, akár nejlonharisnyába tett emberi hajjal „díszítve”, az emberi szagra ugyanis roppant érzékenyek a vadak. Bár a folyamatos vakcinázásnak köszönhetően a vadon élő magyar rókaállományból szinte eltűnt a veszettség, nem szabad őket se megfogni, se megsimogatni; bízzuk a befogást az erre specializálódott kisállatbefogó szakemberekre és csapdáikra.
Egyébként ugyanaz igaz rájuk, mint a vaddisznókra: ha szembetaláljuk magunkat velük, csapjunk zajt, ne menjünk közel hozzájuk, ne álljunk az útjukba, és adjuk meg számukra a menekülés lehetőségét. Hasonlóan fontos, hogy a kerti zöldhulladékot megfelelően kezeljük, és ne az erdőbe vagy elhagyott területekre vigyük, hiszen a hulladékkupacok alatt megjelenő rovarok, csigák, giliszták a vaddisznók táplálékául szolgálnak.
