Volt egy hely – a Kálvin tér ezernyi arca, a marhavásároktól a Fabulon-lányon át az üvegpalotákig

Mindig is forgalmas, folyton zsibongó tér volt: egykor itt nyílt Pest városfalának egyik kapuja, itt futottak össze az Alföldről érkező utak, ma pedig metrók, reptéri busz és megannyi forgalmas közlekedési vonal csomópontja. Mit ábrázolt az első, fővárosról készült fotó, hol áll most a tér ikonikus Danubius-kútja és hova lett a legendás Fabulon-lány?

A Kálvin tér Budapest egyik szinte kikerülhetetlen csomópontja, három kerület határán kilenc útvonal fut itt össze, innen indul a város leghosszabb útja, az Üllői út, itt keresztezik egymást a metróvonalak, a reptéri busz, megannyi villamos és buszjárat, a közelében áll a Nemzeti Múzeum, a jogi, orvosi és bölcsészettudományi egyetemek. Ha valami csodás módon visszamehetnék az időben, azt látnánk, hogy a tér nyüzsgése a 18. században sem volt sokkal szolidabb.

A Pestet körülvevő középkori városfal Kecskeméti kapuja a mai, azonos nevű utca torkolatánál nyílott – ennek állít emléket az aluljáróban Illés Gyula nem minden pikantériát nélkülöző a Város születése szobra is. A kapu előtt futottak össze az Alföldről érkező jelentősebb utak, és a kialakult tér ideális helyszíne lett az évente több alkalommal megrendezett éves vásároknak.

Egyik korai neve még konkrétan utal is a funkciójára – a 18. században Heu- und Borstenviehhändler Platznak, azaz a Széna- és disznókereskedők terének nevezték, majd egyszerűsödött Széna piaccá (Heumarkt) majd Széna térré (Heuplatz), mivel az érkező szekerek itt kaptak szénát. Úgyhogy ezzel a tudással már fel is vághatunk, hogy a budai, Széll Kálmán tér közelében fekvőn túl is ismerünk egy azonos nevű helyet a városban.

Mivel a forgalmas éves vásárok fix helye, a környéken rengeteg fogadót, söntést, istállót találunk a korban, közülük is kiemelkedik a legendás Két Pisztoly fogadó, mely a Nemzeti Múzeum jobb oldalán állt. A Két Pisztoly fénykorában a város egyik nevezetes szállója volt, a vásárok alatt – a márciusi József-, a júniusi Medárd-, az augusztusi János- és a novemberi Lipót-vásár ideje alatt – hatalmas forgalmat bonyolított, ám a 19. század közepére már eléggé elvadult, kétes hírű hellyé vált.

A Kecskeméti kaput 1796-ban bontották el, a maradék városfalat pedig a 19. század legelején – ennek nyomvonalán épült ki a mai Kiskörút. A környék arculatát a mai napig meghatározó Nemzeti Múzeum építése 1837–47 között zajlott, Batthyány Antal egykori palotája helyén. Az impozáns épületnek hála a környék lassú változásnak indult, a kiépülő mágnásfertállyal a korabeli város egyik legelegánsabb környéke itt alakult ki, lassan a vásárokat is felszámolták, ahogy a vásárcsarnokok rendszere kiépült.

A tér arculatának másik meghatározó eleme a Hofrichter József tervezte református templom, mely építésére a református egyház 1801-ben kapta meg a városfalon kívüli régi temető telkét, és 1830-ra készült el maihoz hasonló formájában az épület, amely a nyolc évvel későbbi nagy árvizet is túlélte. 1975 óta a tér névadója a a svájci reformátor, Jean Calvin. 

1870 körül lebontották a Két Pisztolyt, helyére a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Ybl tervezte épületét húzták fel. A Vasárnapi Újság 1885-ben így ír a térről:

A századfordulóra a város egyik legelegánsabb tere lett, itt állt a Magyar-Hollandi Biztosító Rt. székháza, az Üllői út és a Ráday utca által közötti saroktelken eleinte szintén Ybl épülete állt, majd ennek helyén 1913-ban Hüttl Dezső tervei szerint a Gazdák Biztosító Szövetkezetének székháza épült fel, míg a Kecskeméti utca-Múzeum körút sarkán szintén az Ybl tervezte Geist-ház állt.

A fényképeket nézve egy nagyon ismerős elemre is bukkanunk – ugyanis a Danubius-kút (melynek másolata ma az Erzsébet téren áll) eredetije itt állt 1883-tól a második világháborúig. A kút az ostromban pusztult el, egyetlen megmaradt szobra, a Száva a Ráday utca egyik kapualján belesve látható.

De a háború hatalmas pusztítást végzett a tér épületeiben is, el kellett bontani Ybl szinte összes remekét, helyükön a 21. századig foghíjtelkek és hatalmas tűzfalak, egyszintes épületek árválkodtak vagy ideiglenes kerthelyiségek nyíltak. (Például a mai Korona szálló bal szárnya helyén).

A látványt 1956-ig egy hatalmas vörös csillag uralta, majd a forradalom alatt – amikor amúgy a téren ágyú- és tankharc is folyt, és az egyik fontos tűzfészek itt alakult ki – a fehérrel festett „Ruszkik haza” felirat vette át a helyét. A Kádár-kori „fridzsiderszocializmus” jegyében pedig a város egyik legnagyobb hirdetőfelületévé váltak a tűzfalak – a leghíresebbé a Fabulon-reklám, avagy Pataki Ági tekintete vált.

Aztán ahogy a forgalom egyre sűrűsödött, és a várotervezés fókuszába az autós közlekedés került, a tér is inkább egy hatalmas közlekedési csomóponttá vált, és teljesen elvesztette a parkjellegét, gyalogosan közlekedve kész rémálommá vált. 

De visszatérve a Fabulon-lányhoz: negyed évszázadig díszelgett a téren Erdély Miklós alkotása, amely jóval több volt, mint egy szimpla óriásreklám. A különleges technikával készült kerámiamozaik alkotás sejtszerűen volt összeillesztve a hatalmas felületen, és a festett reklámokkal ellentétben kitűnően bírta az időjárás viszontagságait. Az alkotást 2000-ben távolították el, egy irodaház építésének megkezdésekor, és a mai napig ládákba csomagolva várja, hogy sorsa újra jobbra forduljon.

A tér ma ismert, főleg a kortárs építészet által dominált és sokat vitatott arca a rendszerváltás körül kezdett kialakulni, elsőként a Csontos Csaba tervezte Korona szállót adták át, 1990-ben, majd a Kálvin Tower irodaház és a Kálvin Center is elkészült. 

A Kálvin „visszteresítése” és parkosítása a 4-es metró megépítése után indult meg, utána készült el a város egyik legkülönlegesebb, számos díjat nyert műalkotása is itt, a reformáció 500. évfordulójára. A helyspecifikus K-kövek közé illesztett járólapokon a reformátorok és kortársak gondolatai szerepelnek, amit a lábunk elé nézve random olvasgathatunk a téren és környékén járva.