Volt egy hely – a Kálvin tér ezernyi arca, a marhavásároktól a Fabulon-lányon át az üvegpalotákig

A Kálvin tér Budapest egyik szinte kikerülhetetlen csomópontja, három kerület határán kilenc útvonal fut itt össze, innen indul a város leghosszabb útja, az Üllői út, itt keresztezik egymást a metróvonalak, a reptéri busz, megannyi villamos és buszjárat, a közelében áll a Nemzeti Múzeum, a jogi, orvosi és bölcsészettudományi egyetemek. Ha valami csodás módon visszamehetnék az időben, azt látnánk, hogy a tér nyüzsgése a 18. században sem volt sokkal szolidabb.

A Pestet körülvevő középkori városfal Kecskeméti kapuja a mai, azonos nevű utca torkolatánál nyílott – ennek állít emléket az aluljáróban Illés Gyula nem minden pikantériát nélkülöző a Város születése szobra is. A kapu előtt futottak össze az Alföldről érkező jelentősebb utak, és a kialakult tér ideális helyszíne lett az évente több alkalommal megrendezett éves vásároknak.

Egyik korai neve még konkrétan utal is a funkciójára – a 18. században Heu- und Borstenviehhändler Platznak, azaz a Széna- és disznókereskedők terének nevezték, majd egyszerűsödött Széna piaccá (Heumarkt) majd Széna térré (Heuplatz), mivel az érkező szekerek itt kaptak szénát. Úgyhogy ezzel a tudással már fel is vághatunk, hogy a budai, Széll Kálmán tér közelében fekvőn túl is ismerünk egy azonos nevű helyet a városban.

Mivel a forgalmas éves vásárok fix helye, a környéken rengeteg fogadót, söntést, istállót találunk a korban, közülük is kiemelkedik a legendás Két Pisztoly fogadó, mely a Nemzeti Múzeum jobb oldalán állt. A Két Pisztoly fénykorában a város egyik nevezetes szállója volt, a vásárok alatt – a márciusi József-, a júniusi Medárd-, az augusztusi János- és a novemberi Lipót-vásár ideje alatt – hatalmas forgalmat bonyolított, ám a 19. század közepére már eléggé elvadult, kétes hírű hellyé vált.

A Kecskeméti kaput 1796-ban bontották el, a maradék városfalat pedig a 19. század legelején – ennek nyomvonalán épült ki a mai Kiskörút. A környék arculatát a mai napig meghatározó Nemzeti Múzeum építése 1837–47 között zajlott, Batthyány Antal egykori palotája helyén. Az impozáns épületnek hála a környék lassú változásnak indult, a kiépülő mágnásfertállyal a korabeli város egyik legelegánsabb környéke itt alakult ki, lassan a vásárokat is felszámolták, ahogy a vásárcsarnokok rendszere kiépült.

A tér arculatának másik meghatározó eleme a Hofrichter József tervezte református templom, mely építésére a református egyház 1801-ben kapta meg a városfalon kívüli régi temető telkét, és 1830-ra készült el maihoz hasonló formájában az épület, amely a nyolc évvel későbbi nagy árvizet is túlélte. 1975 óta a tér névadója a a svájci reformátor, Jean Calvin. 

1870 körül lebontották a Két Pisztolyt, helyére a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Ybl tervezte épületét húzták fel. A Vasárnapi Újság 1885-ben így ír a térről:

„A Széna tér kiköveztetése a jöv tavasszal meg fog kezdeni. A Széna téren oly dísztelenül álló bódék is, hír szerint, rendeztetni fognak. Ideje is már, hogy e szemét- és sárfészek valahára jobb karba helyeztessék.”

A századfordulóra a város egyik legelegánsabb tere lett, itt állt a Magyar-Hollandi Biztosító Rt. székháza, az Üllői út és a Ráday utca által közötti saroktelken eleinte szintén Ybl épülete állt, majd ennek helyén 1913-ban Hüttl Dezső tervei szerint a Gazdák Biztosító Szövetkezetének székháza épült fel, míg a Kecskeméti utca-Múzeum körút sarkán szintén az Ybl tervezte Geist-ház állt.

A fényképeket nézve egy nagyon ismerős elemre is bukkanunk – ugyanis a Danubius-kút (melynek másolata ma az Erzsébet téren áll) eredetije itt állt 1883-tól a második világháborúig. A kút az ostromban pusztult el, egyetlen megmaradt szobra, a Száva a Ráday utca egyik kapualján belesve látható.

De a háború hatalmas pusztítást végzett a tér épületeiben is, el kellett bontani Ybl szinte összes remekét, helyükön a 21. századig foghíjtelkek és hatalmas tűzfalak, egyszintes épületek árválkodtak vagy ideiglenes kerthelyiségek nyíltak. (Például a mai Korona szálló bal szárnya helyén).

A látványt 1956-ig egy hatalmas vörös csillag uralta, majd a forradalom alatt – amikor amúgy a téren ágyú- és tankharc is folyt, és az egyik fontos tűzfészek itt alakult ki – a fehérrel festett „Ruszkik haza” felirat vette át a helyét. A Kádár-kori „fridzsiderszocializmus” jegyében pedig a város egyik legnagyobb hirdetőfelületévé váltak a tűzfalak – a leghíresebbé a Fabulon-reklám, avagy Pataki Ági tekintete vált.

Aztán ahogy a forgalom egyre sűrűsödött, és a várotervezés fókuszába az autós közlekedés került, a tér is inkább egy hatalmas közlekedési csomóponttá vált, és teljesen elvesztette a parkjellegét, gyalogosan közlekedve kész rémálommá vált. 

De visszatérve a Fabulon-lányhoz: negyed évszázadig díszelgett a téren Erdély Miklós alkotása, amely jóval több volt, mint egy szimpla óriásreklám. A különleges technikával készült kerámiamozaik alkotás sejtszerűen volt összeillesztve a hatalmas felületen, és a festett reklámokkal ellentétben kitűnően bírta az időjárás viszontagságait. Az alkotást 2000-ben távolították el, egy irodaház építésének megkezdésekor, és a mai napig ládákba csomagolva várja, hogy sorsa újra jobbra forduljon.

A tér ma ismert, főleg a kortárs építészet által dominált és sokat vitatott arca a rendszerváltás körül kezdett kialakulni, elsőként a Csontos Csaba tervezte Korona szállót adták át, 1990-ben, majd a Kálvin Tower irodaház és a Kálvin Center is elkészült. 

A Kálvin „visszteresítése” és parkosítása a 4-es metró megépítése után indult meg, utána készült el a város egyik legkülönlegesebb, számos díjat nyert műalkotása is itt, a reformáció 500. évfordulójára. A helyspecifikus K-kövek közé illesztett járólapokon a reformátorok és kortársak gondolatai szerepelnek, amit a lábunk elé nézve random olvasgathatunk a téren és környékén járva.