gasztró

szerkesztés

Gyorséttermek anno, avagy így ettünk az utcán és a pultnak dőlve az elmúlt 100 évben – II. rész

Szerzők

  • Nemes Nóra

2020. 05. 12. 16:04

Az utcán evést, a street foodot és a gyorséttermeket általában Amerikához és a rendszerváltás utáni időkhöz kötjük, pedig a műfaj jóval régebbi ennél, tulajdonképpen már az ókori Rómában is teljesen bevett étkezési szokás volt. De ennyire azért nem akarunk visszamenni az időben, csak azt vesszük górcső alá, miket evett futtában az elfoglalt pesti nép az elmúlt 100 évben. Második rész.

Robog a vonat

Az utazáshoz hozzátartozik az étkezés, ez nem új keletű dolog, már az ókori Rómában is kialakultak állandó, egyszerű szálláshellyel kiegészített fogadók a forgalmasabb utak mentén. A modern utasellátás gyökereit azonban a 19. században kell keresnünk, az után, hogy a vasút népszerűbbé válásával egyre többen választották ezt az utazási formát. Eleinte bele volt kalkulálva a menetrendbe, hogy a vonat bizonyos időközönként megáll, az utazóközönség pedig az állomás közelében lévő fogadóban vagy szállodában étkezhet a pihenőidő alatt. Később azonban, ahogy a vonatok gyorsultak, a távok pedig nőttek, ki kellett találni egy kevésbé időrabló módszert az utasok étkeztetésére. Az étkező- és hálókocsik ötlete Amerikában született meg, ott is vetették be őket először, de a század második felében már Európa vasútjain is mozgott belőle pár, Magyarországon pedig az 1880-as években indult meg a vasúti háló- és étkezőkocsik építése. Az utasok részére innentől kezdve a hosszabb távú utakon étkező- és büfékocsi állt rendelkezésre – igaz, főleg az I. és II. osztályok utasai számára fenntartott étkezőkocsikban a kiszolgálás és az ételek minősége sokszor nem maradt el egy szállodai vagy éttermi ebéd színvonalától. 

Önkiszolgáló Utasellátó-kosár a vonaton

Fotó: Bauer Sándor/ Fortepan

A klasszikus értelemben vett és jóval egyszerűbb Utasellátó története a második világháború után indult be. Az Utasellátó Vállalat 1948. november 24-én kezdte meg a működését – a vállalat feladata volt a vasúti étkezőkocsik, a pályaudvari restik, valamint a busz- és hajóállomások étkezőinek ellátása. Az 50-es években azonban csökkent a hosszabb utazások száma, valamint a hiánygazdaság miatt az étkezőkocsikban felszolgált ételek színvonala is esett a háború előtti állapotokhoz képest – így a fókusz fokozatosan a mozgóárusokra, a büfékre és az állomásokon lévő restikre tevődött át. 

Mozgóbüfé

Fotó: Bauer Sándor/ Fortepan

Az 50-es években, a modernizációs hullám szellemében jelentek meg a celofánba csomagolt élelmiszerek, majd a 60-as években az automaták, amelyeket nemcsak a vasútállomásokon, hajókikötőkben és buszpályaudvarokon, de a nagyobb városok aluljáróiban is felállítottak. Az automatából evés ugyan nem volt új keletű találmány, mégis egy egész generáció imádta a modern idők vívmányait Bambistul, szalámis szendvicsestül, Utasellátó-szeletestül. Bár az Utasellátó termékei az egész országban népszerűek voltak, nagy valószínűséggel a Balatonon bonyolították a legnagyobb forgalmat. A cég a 60-as évek végén állította fel az első automatákat a tó melletti népszerű nyaralóhelyek központjában és kempingjeinek közelében – kiemelten gondolva a kispénzű magyar nyaralókra. Ezekből az automatákból már nemcsak tejet, csokit vagy szendvicset, hanem akár leveseket vagy a Gastrofol termékeit is meg lehetett vásárolni. A 60-as évek végén alapított Gastrofol neve a gasztronómia és a fólia szavak összeolvadásából született, a cég profilja pedig a fóliázott, csak melegítést igénylő készételek előállítása volt, ezek a termékek pedig elképesztő népszerűségnek örvendtek például nyáron, a kispénzű, kempingben nyaraló családok körében. Nem véletlen, hogy az Utasellátó-automatákban napi több ezer forintot hagytak ott a nyaralók úgy, hogy egy kétfogásos ebéd ára nem haladta meg a 10 forintot. 

Étel- és italautamaták az Utasellátótól

Fotó: Bauer Sándor/ Fortepan

Nyugati szelek

Hazai viszonylatban sem volt ismeretlen a gyorsétterem, csak a 80-as évek előtt önkiszolgálónak vagy önkinek hívták őket. Az üzemi étkeztetésben a 60-as évek elején vezették be az önkiszolgáló rendszert – ami jelentősen meggyorsította az étkezéseket. A munkahelyeken működő önkiszolgálók mellett a városokban is megjelent ez a fajta vendéglátás – kapott bőven hideget és meleget, nagyjából úgy fogadták, mint majd harminc évvel később a gyorséttermeket, hiszen sokan a korábbi éttermi kultúrára kifejezetten veszélyesnek tartották az új modellt. 

Önkiszolgáló étterem

Fotó: Bauer Sándor/ Fortepan

Az igazi gyorséttermek még a nyugati nyitás előtt, a 80-as években jelentek meg Budapesten. A leghíresebb, amire ma is sokan emlékeznek vissza, a város több pontján üzemelő City Grill volt. A City Grill étterem egy finom kis koppintása volt a nyugati franchise-cégeknek, csak éppen a magyar ízlésre hangszerelve, pár csepp kapitalizmussal fűszerezve. A Belvárosi Vendéglátó Vállalat már 1980-ban elkezdte a próbaműszakot – a Kálvin téren nyitott kis bódé inkább csak szárnypróbálgatás volt. A kínálat nagyrészt a magyar konyha alapjaiból merített, de a fasírt, a rántott palacsinta és a lángos mellett már ott figyelt a kínálatban a hot dog és a hamburger is. Az amerikai konyha ikonikus szendvicse egyébként ugyanebben az időben több helyen is feltűnt, nemcsak Budapesten, de vidéken is egyre több bódé kínálta a hagyományos magyaros klasszikusok mellet az édes bucis, csalamádés szocialista verziót. 

Hamburgeres stand

Fotó: Budapest Régi Kocsmái, Presszói, Éttermei/ Facebook

Az első állandó City Grillt – valószínűleg egy alapos nyugati tanulmánykörút után – 1984 első napján nyitották a Jászai Mari téren. Az étterem kínálatban és a kiszolgálásban is szinte teljes koppintása volt a nyugati gyorséttermeknek, bár a hamburgerek és a sült krumplik mellett azért jelen volt a magyaros vonalat képviselő sült kolbász és rétes is. A sikeren felbuzdulva a vállalat a következő évben még három, majd 1986-ban kettő, 1987-ben pedig még egy üzletet nyitott. A City Grill a 80-as években a változás szelét ígérte, a fiatalok odavoltak érte, a cég pedig a kor ismert zenészeinek klipjeivel tette még népszerűbbé a gyorséttermeket. A változás szele aztán meg is érkezett – igaz, nem egészen abból az irányból, ahonnan a vállalat vezetői várták. 1988 áprilisában ugyanis megnyílt az első McDonald's a Váci utcában – alig egy sarokra a legnépszerűbb City Grilltől. A vállalat érezte, hogy a világ első számú gyorsétteremláncával nem fogják tudni felvenni a versenyt, így aztán vidéken kezdtek el terjeszkedni – bár így is csak 1994-ig bírták szuflával. Az eleinte viszonylag sikeresnek mondható vidéki nyitások ellenére az utolsó City Grill, ahol lehúzták a rolót, a Váci utcai egység volt.

Hasonló tartalmak

Admin mode