Ételbár. Valamikor több volt belőlük, akár a tejbárból, mára azonban a bisztrók, street food helyek és gasztrobárok között megszűnt a műfaj – az utolsó volt talán a Csalogány utcai Róma, legendás üzletvezetőjével, Cicával, aki névről ismerte a politikusokat és a melósokat, és akihez több generáció járt vissza. A Róma Ételbár azonban 2018-ban bezárt, és úgy tűnt, ezzel a város egyik utolsó olyan helye is megszűnt, ahol a késő Kádár-kor szerethető részére emlékezhetünk. Egy vállalkozószellemű vendéglátós azonban gondolt egy merészet, és ma újranyitotta.
Andrusch Dániel nagy fába vágta a fejszéjét, mikor egy régi barátja megsúgta neki, hogy a fél éve bezárt, legendás Róma Ételbár helyiségét meg lehet szerezni az önkormányzattól – ő pedig úgy döntött, hogy a 19-re lapot húzva új életet lehel a Rómába. Ehhez legalább akkora bátorság kellett, mint egy legendás színész szerepét újrajátszani, hiszen a hely tisztességes házikosztja mellett üzletvezetőjéről, Cicáról volt híres – ő volt a Róma szíve és lelke, született vendéglátós, aki nagyon sokat tett azért, hogy a Róma már akkor fogalom legyen, amikor minden sarkon lehetett még vegetamentes húslevest kapni.
És mivel az elmúlt 10 évben lassan az utolsó olyan kifőzde is eltűnt Budapestről, ahol ha az étel nem is volt túl jó, de legalább ott töltöttük a kamaszkorunkat, érthető, hogy a Róma megszűnése egy utolsó tőrdöfés volt a már amúgy is vérző szívekbe.
Andrusch Dani tehát nemcsak azt vállalta be, hogy egy olyan helyet támaszt fel, amit több mint 30 évig imádott a közönség, hanem azt is, hogy az elmúlt 10 évben sokat tanult gyomrokat tisztességesen elkészített Kádár-kori ételekkel tölti meg. Kihívás a javából, hiszen valljuk be, könnyű egy olasz étteremnek Nápolyból lisztet rendelni, de kézműves velővel azért ritkán dobálnak meg a Csarnokban.
Daninak szerencsére van rutinja, lassan 10 éve vendéglátózik az éjszakában, olyan helyek születésénél bábáskodott, mint a Trafiq vagy a Raqpart. Az éjszakába kicsit belefáradt, így amikor megkeresték azzal, hogy nincs-e kedve új életet lehelni a Rómába, nem sokat teketóriázott. „Az ötletgazda haverom lehívott a ház elé, felvázolta a tervet, mondtam, hogy erre aludnom kell egyet, de igazából mire felértem a lakásomba, tudtam, hogy belevágok” – meséli.
Dani korábban járt párszor a Rómában, de Cicával a barátja hozta össze, aki törzsvendégnek számított. „Én nagyon örültem, mikor Dani megkeresett az ötlettel. Egyedül már nem bírnám, de 32 évig csináltam, az életem része, így boldogan mondtam igent az újranyitásra” – mondja Cica, aki „háziasszonyi” minősítésben továbbra is bent lesz a Rómában, ha ideje engedi.
Ezzel persze korántsem oldottak meg minden problémát, Daniék sokat gondolkoztak rajta, hogy mennyire maradjanak meg az eredeti koncepciónál. Végül úgy döntöttek, a Róma csak egy ráncfelvarrást kap, de amit tudnak, megőriznek a régi időkből. A konyhát teljesen modern technológiával szerelték fel, falakat bontottak le, hogy több ülőhelyet alakítsanak ki – így például megszűnt a vendégtérben a konyhaszag, csak a szomszéd asztalhoz érkező, ínycsiklandó uborkasaláta illat van a levegőben, és így már húsz egész fő ülhet asztalhoz, további négy pedig a fal melletti pulthoz.
A kedves, nosztalgikus, kockás terítős hangulat megmaradt, de nem tolták túl, az enteriőr tervezése Gyurcsány Bálinthoz és az Alioth Studióhoz köthető, a belső finomhangolása pedig Hitka Viki ízlését dicséri. Viki keze nyomával az ebéd végeztével is találkozhatunk, készített pár tányért is a Rómának.
Kardinális kérdés volt még a szakács személye is – mindenképpen olyan embert szerettek volna a konyhára, aki nemcsak tudja, de érzi is a Kádár-kori gasztronómiát, ugyanakkor képes ebből a lehető legjobbat kihozni. A választás végül Novák Juditra esett, ő korábban a Kiscsillag vendéglőben és Náncsi Néninél is megfordult. Rajta kívül egy kisegítő és egy kézilány segít gördülékennyé tenni a kiszolgálást.
Cica nem csak a háziasszonyi teendőket látja el Danival együtt – akit viccesen az új Cicának szoktak hívni –, az előkészítésben is segített, az új tulajnak adta a Róma valaha volt összes étlapját, hogy rekonstruálni tudják a múltat. Igaz, az új Rómában egyelőre egy rövidebb étlappal indulnak, ahogy Dani mondja, szeretnék előbb bejáratni a helyet, és csak utána bővíteni a napi kínálatot. Egyelőre valószínűleg 2-3 naponta cserélnek majd az étlapon egy-egy fogást, hogy annak is mindig legyen új a nap alatt, aki naponta jár ide.
Tervek vannak a későbbiekre is – egyelőre az eredeti nyitvatartás szerint dolgoznak, hétfőtől szombatig 11 és 4 óra között mehetünk ebédelni, de később tervezik a vasárnapot is, a jobb idő beköszöntével pedig a teraszt. Ha minden jól megy, később reggeli is lesz, persze szigorúan „rómás” bundás kenyérrel és rántott húsos zsemlével azoknak, akik nem fértek be a Bambiba.
A nyitó étlapon jelenleg 18 tétel van, ebben benne van a saláta és a desszert is, a kínálat mégis változatos, még akkor is, ha az első érkező, egy korábbi törzsvendég hiányolja a főzeléket. Mi egy csésze tárkonyos csirkeragulevessel indítunk (500 Ft), sajttal-sonkával töltött bordával (2300 Ft) és húsos káposztával (2200 Ft) folytatjuk, a borda mellé pedig kérünk egy uborkasalátát (450 Ft) is.
Az ételek kifejezetten jók, nyoma sincs a kifőzdés leveskocka mellékíznek, és szerencsére meg sem próbáltak csavarni a kínálaton. Amit a műfajból ki lehet hozni, azt kimaxolták a konyhán. A ragulevesben például a hagyományos negyedelt csiperkék helyett pici barna csiperke van egyben – apróság, de számít. Ahogy az is, hogy a húsos káposztában egész borsszemeket találunk, ami szintén azt jelzi, hogy a konyhán odafigyelnek arra, mit adnak ki a kezük közül. Az uborkasaláta is olyan, amilyennek lennie kell – roppanós uborkaszemek kellemesen ecetes lében. Ha tehát tisztességes házi konyhára vágyunk, flancolás nélkül, kedves kiszolgálással, akkor itt továbbra sem fog minket csalódás érni. Ez amúgy nem csak a mi véleményünk – Cica érkezésekor azzal kezdi, hogy beszól a konyhára Juditnak: „az uramnak nagyon ízlett a marhapörkölt meg a tarhonya, amit vittem neki!”
Hogy hogyan lehet ezt a szép újrakezdést mégis elrontani? Egy őrült dömpinggel például biztosan. Távol álljon tőlünk, hogy bárkit vissza akarjunk tartani – sőt, kifejezetten ajánljuk a Rómát, mint annak a műfajnak az iskolapéldáját, amivel meg kéne sorozni az egész várost – de egy friss helyet semmivel nem lehet olyan gyorsan bedönteni, mint a durva lerohanással. A marhapörkölt tarhonyával és a mákos guba pedig pont olyan jól fog mutatni az Instán két hét múlva is mint most. Szóval szépen, udvariasan, hogy mindenkinek jusson. Akkor remélhetőleg lesz újra Róma Ételbárunk a következő 32 évben is.
