Kétféle ember létezik: az egyik típus aránylag sűrűn költözik az élete során, többféle lakással és környékkel próbát téve, míg a másik ritkábban, mert amit megszokott és megszeretett, abból nehezen mozdul tovább. Ez utóbbi csoport extrém tagja az, aki egész életét ugyanazon a környéken és ugyanabban a házban, lakásban éli le. Bár ilyen ember viszonylag kevés van, vagy mindenki keveset ismer, mi azért most mindenki figyelmébe ajánlunk egy ilyen személyt, aki ráadásul még könyvet is írt abból, hogy még mindig ott él, ahol született. Saly Noémi Micsoda népek... című munkája a Döbrentei utca 8-nak és környékének hiteles krónikája.

Bár a cikk címében az állandóságra célzunk, amiben soha semmi, de semmi mozgás és változás nincs, és ez a tulajdonság valaki, a szerző számára épp ettől válik vonzóvá és széppé, valójában – és a könyv erről is szól – az állandóság mögött folyamatos változás zajlik, és mindössze annyi a változatlanság, hogy a könyvben leírt sok minden – komédia, dráma és tragédia, illetve ezek hibridjei – ugyanazon a helyszínen történik: Budapest, I. kerület, Döbrentei utca 8.

Bármelyik város bármelyik régi házának feldolgozásra érdemes, izgalmas története van. Feltárulnak különböző történelmi korok és viharok, az azokban ide-oda sodródó, az élet örömeit élvező, a nehézségeivel pedig dacoló egyéni sorsok, arcok és jellemek, emberi gyengeségek, gyarlóságok és erények. Minden ház egy-egy fényképalbum, bédekker és enciklopédia egyben, egy hosszan kitartott, sűrű szövésű kép, az élet egy különleges szelete. Ami egy ilyen várostörténeti mesét még érdekesebbé tud varázsolni, ha mindezt első kézből kapjuk, egy olyan személytől, aki – és ebbe a felmenői is beletartoznak – szinte közvetlen közelről szemlélte a lejegyzett eseményeket.

Saly Noémi a Döbrentei utca 8. szám alatti ház történetét feldolgozó könyvének erejét és izgalmát is ez a személyesség – ami nézőpont és keret is egyben – adja. Pedig a szerző családja csupán a Micsoda népek... végén kerül elő, ám nekünk addig is olyan érzésünk van végig az olvasás közben, mintha az író már akkor is ott élt volna, amikor még nem hogy ő, de még a ház sem született meg.

A Micsoda népek... innen indul, közvetlenül a ház felépítése előtti időkből, és egészen addig jut el, amikor a szerző édesanyja 1947-ben odaköltözött. Nagyjából 100 év történésein megyünk keresztül, képet kapunk a kiegyezés koráról, a két világháborúról és a kettő közötti időszakról, végül a második utáni egy-két évről is, miközben ki sem mozdulunk „otthonról”, a Döbrentei utcai házból. Apró, hétköznapi és nagy formátumú események váltogatják egymást, a háttérben zajlik a történelem, a ház falai között pedig a mindennapok, amiben persze van minden, ami egy családi legendáriumban csak előfordulhat a megcsalástól kezdve a bűneseteken át a betegségekig, de olvashatunk harmonikus családi békeidőkről, boldogságról és boldogtalanságról, meg szép és kevésbé vonzó karrierekről is, nem beszélve a könnyfakasztó vagy nevetésre ingerlő történetekről

Nemcsak azt tudjuk meg, ki mindenki és miért meg hogyan lakott a Döbrentei utca 8. szám alatti lakásokban, de azt is, hogy a házban, illetve annak aljában milyen üzletek és irodák voltak, kik vezették azokat, és milyen üzleti-gazdasági sikereket értek el. Egy minden részletet a maga tökéletes valóságában megmutató nagyítón vagy mikroszkópon keresztül szemléljük a házat és lakóit, szinte ott vagyunk velük, ott mozgunk és lélegzünk köztük mi, az olvasók is. És ez a Micsoda népek... legnagyobb erénye: oldalról oldalra erősödik bennünk az érzés, ami a könyv végére érve már bizonyosságként cirkulál bennünk, hogy mi is éltünk a házban, és hogy a lakók közé tartozunk.

Saly Noémi tényleg tiszteletet ébresztő, hatalmas erejű munkája a könyv minden egyes mondatából és betűjéből szinte sugárzik. Ebben nemcsak egy (hely)történész aprólékos, mindent felkutató és összegyűjtő tevékenysége van benne, hanem egy detektívé is, aki a felgyülemlett anyagokból, a sok-sok részletből kirakja a végső képet, ahol pedig menet közben mégis üres folt mutatkozik, ott következtet. Csak amíg egy nyomozó egy rejtély megoldásán dolgozik, Saly Noémi egy kábé 100 évet felölelő történet részleteit tárja fel és rendezi azokat sorba a Döbrentei utca 8. szám alatti lakások szerint. Ráadásul egy olyan történetet mesél el, ami a mai napig zajlik, s mivel még nem zárult le, ezért a szerző nemcsak megfigyelője, felgöngyölítője és krónikása, hanem szereplője is ennek az egyszerre megkapó és lenyűgöző történetnek, ami pedig nem több, de nem is kevesebb, mint a város több ezer háza közül egyetlen egynek a története. 

A Micsoda népek... egy olyan ház története, ami a jelenből, a pillanatból nézve mindig is ott állt hóban és fagyban, esőben-sárban és rekkenő hőségben, háborúban és békében, éjjel és nappal, miközben stabilan strázsáló kapuja mögött meg vibrált és zajlott az élet a maga kiszámíthatatlanságával, időszakos nyugalmi periódusaival, meglepő, váratlan vagy épp jókor érkező fordulataival. A Micsoda népek… látszólag „csak” egy ház története, miközben jóval többről szól annál, az életünkről, ami történelmi korok ide vagy oda, mindig ugyanolyan volt, van és lesz is. De éppen ettől válik izgalmassá és folytonfolyvást elmesélhetővé. Legyünk hát hálásak és örüljünk annak, hogy Saly Noémi ezt most megtette nekünk. 

Saly Noémi: Micsoda népek...


Megjelenés éve: 2019
Kiadó: AB OVO KIADÓI KFT.
Oldalak száma: 270

Címkék

Elérhetőségek