„Én azt szeretném, ha ez egy intellektuális márka lenne” – interjú Tóth Melindával, a DAIGE alapítójával

We Love Budapest: Miért pont DAIGE lett a márka neve? 
 
Tóth Melinda: Egy olyan szót szerettem volna, amely ritka és nem annyira közismert, de nagyon jól hangzik. A DAIGE pedig pont ilyen, az amerikai szleng szerint „csajt” vagy „csajomat” jelent.   

WLB: Van egy közös üzleted a the Mama Kin márkával, a Repertory. Ezen kívül valahol még elérhetőek a ruháid?

T. M.: Igen, jelenleg a wonderLAB-ben találtok még ruhákat, a The Garden Studio & Caféban és a Rododendronban, ahol pedig főleg pólók, pulóverek, sapkák és sálak vannak.

WLB: Amikor nem a tervezéssel, illetve a márkád körüli teendőkkel foglalkozol, akkor a Metropolitan Egyetemen tanítasz Art Directiont a divatfotográfia szakosoknak. Mit tartasz a legfontosabbnak a tanítás során? Mivel inspirálod a tanítványaidat, amikor igyekszel átadni tulajdonképpen egy művészetet?

T. M.: Én hangsúlyozottan úgy építettem fel a tananyagomat, hogy amikor az ember divatfotózásra készül, akkor igenis legyen előre egy koncepciója. Azt a folyamatot gyakoroljuk, hogy hogyan lehet átültetni izgalmasan, frissen egy koncepciót vizuális, képi közlésmódba. Illetve arra biztatom őket, hogy csapatban gondolkodjanak, építsenek kapcsolatokat már az elején.   

WLB: Egy mai fiatal számára szerinted mennyire adottak a feltételek, illetve a lehetőségek, hogy Magyarországon divattervező, sikeres divattervező legyen? Mit javasolnál annak, aki belevág ebbe a szakmába?

T. M.: Szerintem ma már egyre több lehetőség van erre, de nem mindegy, hogy az embernek milyen egyéb kvalitásai vannak a kreatív tehetség mellett. Hogyha nem saját márkát szeretne valaki, hanem tervezővé válni, akkor azt javaslom, hogy itthon is és külföldön is tanuljon, ha teheti. 

Hogyha az ember saját céget akar, az egy teljesen más műfaj. Ezt saját tapasztalatból mondom, hogy nagyon sokféle dolognak kell ahhoz összejátszania, mind személyiségben, mind pedig körülményekben vagy kapcsolati hálóban, hogy az ember sikeressé válhasson. Mindenekelőtt nagyon kitartónak kell lenni és hosszú távra tervezni. Akik most akarnak egy ilyenbe belevágni, talán valóban több lehetőségük van itthon is. Az egyetemi, magániskolai rendszerekben nem készítik fel igazán a fiatalokat arra, hogy amikor kézbe kapják a divattervezői diplomát, milyen saját céget vezetni, napi szinten operatív feladatokat ellátni. A tervezés igazából csak a töredéke az időnek.  

WLB: A ruháidon erősen érződik, hogy az anyag alapos kiválasztási folyamaton megy keresztül. Mit tartasz fontosnak az anyagválasztáskor, mennyire fontos a márka szempontjából a fenntarthatóság?

T. M.: A fenntarthatóság szerintem egy többdimenziós fogalom, és azt gondolom, hogy minden kis magyar márka vagy magyar cég, amelyik itthon dolgozik, kis készletekkel, munkát adva itthoni embereknek, az már fenntartható, mert kimeríti a fogalom több aspektusát. Az pedig csak egy pluszdolog, hogyha egy márka megteheti azt, hogy fenntartható anyagokat használjon. Én törekszem erre, de az ember nem tud egyik pillanatról a másikra 100%-ossá válni, hanem természetesen ez egy hosszabb folyamat. Jelenleg biopamut fonalakkal, organikus pamut alapanyaggal, újrahasznosított óceáni hulladékból készült anyaggal, modállal, tencellel is dolgozom a hagyományos kelmék mellett. Célom, hogy pár éven belül kizárólag természetes és fenntartható anyaghasználattal működjünk.  

WLB: Egy kollekció megálmodásakor mi az, ami téged inspirál vagy inspirálni tud?

T. M.: Ez nagyon változó. Úgy szoktam nekikezdeni, hogy nagyon sok online kiállítást megnézek, sok albumunk, könyvünk van otthon, azokat lapozgatom. De van, hogy megnézek egy filmet vagy álmodok valamit. Utána elkezdek gyűjteni fotókat, amelyek megfognak, és megpróbálom attribútumokkal körbeírni, hogy mi lehet a közös ezekben, majd a közös dolgokra kezdek el újból ötletelni. Gyakorlatilag ez olyan, mint egy brainstorming, hogy a saját agyamat próbálom feltérképezni, hogy mi miből eredhet, mi az, ami beleillhet egy ilyen koncepcióba.  

WLB: Megfigyelhető, hogy minden kollekciód valamilyen koncepció köré összpontosul, ami szerintem egy nagyon jó ötlet, mivel megfogja az embereket. A legújabb kollekciódnak, a „Perspective”-nek mi a története?

T. M.: A téli kollekciók esetében mindig praktikusabban szoktam gondolkozni. A tél mindig egy nehezebb szezon. Az emberek reagálnak az időjárásra, és egy idő után már mindenki egy kicsit melankolikusabb, és csak pulcsit akar hordani, meg bakancsot, beburkolózni egy meleg kabátba és sálba.   

Elkezdett érdekelni Einstein téridőelmélete, a fekete lyukak és az űrkutatás, a méretarányok, és teljesen belekavarodtam ezekbe. Rengeteg ismeretterjesztő előadást és videót néztem meg, próbáltam megérteni, már amennyire én ezt fel tudom fogni. Nagyon tetszett az, hogy hogyan ábrázolja az asztrofizika a léptékváltást. Láttam egy kör alakú ábrát, amelyen nagyon szemléletesen jelenik meg, mekkora az ember a mindenségben, mekkora az univerzum, mekkora egy galaxis, a Naprendszer, mekkora egy atom, és mekkora az a legkisebb egység, amit még tudományosan számon tartunk. Ezen az ábrán az emberek kb. egyformák a hangyákkal, és ettől én mindig megkönnyebbülök. Attól is, hogy mennyi mindent nem tudunk, hogy mennyire banális, emberi dolog az univerzumot emberi felfogásrendszerben magyarázni. Ez a perspektívaváltás, kizoomolni magamból, olyan, mint egy jó mindfullnesstréning. Ebből született az idei téli kollekció.  

WLB: Mi a véleményed arról, hogy a koronavírus hatására rengeteg márka átállt a kényelmesebb/otthoni ruhák gyártására, háttérbe helyezve a hétköznapi vagy az extrásabb viseletet, nem beszélve a „home office”-ruhadarabokról? Nem az lenne inkább a cél, hogy egy tervező olyan ruhát gyártson alapból, ami kényelmes? Te erről hogy vélekedsz?

T. M.: Nekem mindig voltak kimonóim, ami szerintem abszolút kihasználható otthon is, de lehet „dressingupolni” is. Nem fókuszáltam kifejezetten erre, lehet, azért is, mert vannak pólóim is, amely egy elég erős termékcsoport, és azt a karantén alatt is szerették az emberek. A kényelem és a funkció egyébként is fontos alapelvei a márkának.  

WLB: Milyen érzést vált ki belőled, amikor például az utcán jön szembe valaki a te ruhádban?

T. M.: Képzeld el, hogy nem gyakran fordult elő, talán csak egyszer. Olyan viszont volt már, hogy reptéren vagy kutyasétáltatás közben odajöttek hozzám az emberek, hogy én vagyok-e én, és hogy mennyire szeretik hordani a ruháimat. Ez nagyon-nagyon jó érzés. Az emberek gyakran megosztják a DAIGE ruhákban készült képeiket az Instagramon, és ezek nagyon motiválóak tudnak lenni számomra, figyeljük, gyűjtjük is őket, mint a múzsákat. Mindig jó, amikor van egy ilyen interperszonális reakció, és látom, hogy örülnek a ruháimnak.   

WLB: A DAIGE ugye egy női divatmárka. Nem is volt tervben, hogy férfidivatvonalon kipróbáld magad?

T. M.: Egyelőre az a cél, hogy a női vonal legyen minél-minél jobb. Nemrég lettek új bőrtáskák, és nagy terveim vannak még a kötött termékekkel. Minden termékfejlesztés kihívás, idő- és erőforrásigényes, ezért ezekre szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni, ezeket tökéletesíteni. Az viszont szuper lenne, ha a fiúk is hordanák a pólóinkat, azok ugyanis uniszexek!  

WLB: Mennyire vesznek a mai budapesti fiatalok magyar divattervezőtől ruhákat? Te megcéloztál egy bizonyos korosztályt, amikor elkezdted kiépíteni a márkát?

T. M.: A 25-35 év közötti korosztályt kezdtem elsősorban bevonzani, de tudom, hogy vannak fiatalabbak is és idősebbek is, akik kedvelik a márkát. Azt gondolom, hogy minden korcsoportból el lehet érni az embereket, inkább az a nehéz, hogy elérjünk olyanokhoz is, akik nem aktívan követik a magyar divatot.   

WLB: Milyen szavakkal jellemeznéd a márkádat?

T. M.: Én azt szeretném, ha ez egy intellektuális márka lenne, amely jól hordható, de izgalmas kollekciókból áll, mindenképp hiteles, elérhető, a fenntarthatóságra törekvő és természetszerető. Ha egy hangulatképpel kellene leírnom a brandet, akkor egy mezítlábas séta a tengerparton a homokban, délutáni napsütéssel.  

WLB: Szerinted egy nő megjelenése szempontjából mi a legfontosabb? Mitől nő a nő? Milyen számodra „A nő"?

T.M.: Számomra jelenleg a nőiesség a belső erő, kisugárzás, intellektus, érzékenység, gondoskodás összessége. Ha erről pár évvel korábban kérdeznek, lehet, mást válaszolok. Vannak bizonyos nőies archetípusok, de én a sokszínűségben hiszek, és abban, hogy az emberek változnak a tapasztalásaikkal. A megjelenéssel izgalmas kísérletezni, játszani, felfedezni, miben vagyunk még inkább önmagunk. Egy jó ruha abban tud segíteni, hogy magabiztosabb legyél, azért veszed fel „azt”, mert tudod, hogy tökéletesen áll, hogy abban mindig kapsz bókot, mindig meg szoktak benne dicsérni. Ugyanakkor azt a közhelyet is igaznak tartom, hogy ha te olyan ember, olyan nő vagy, az bármilyen ruhán átsüt.