Antonio Tempesta lenyűgöző és egészen egyedülálló alkotását péntektől lehet megnézni a Ráth György-villa időszaki kiállításán. Az Iparművészeti Múzeum újonnan felfedezett és frissen restaurált műkincsét a 17. században alkotó olasz mester készítette, aki formabontóan vászon helyett a lápisz lazuli nevű kőzetre festett, és az anyag természetes mintázatait is integrálta a festménybe.
A drágakő alapú festmény egyik oldalán a Paradicsomkert, másik oldalán a Fáraó átkelése a Vörös tengeren látható. Olaj, lápisz lazuli, ébenfa, ében árnyalatúra színezett diófa keret gyöngyházberakásokkal – ezek a nem mindennapi festmény összetevői. Az alapot adó kő Afganisztán területéről származik, a színes kőzet mintázatával maga is az ábrázolások részét képezi. A vékony, alig egy milliméter vastag, még a fényt is áteresztő kőlap mindkét oldala festve van, egy-egy ószövetségi jelenetet tár a szemlélő elé. A műalkotás kiállításához kalandos út vezetett, az eredetének meghatározása és a restaurálás is komoly kihívások elé állította a szakembereket.
Az Iparművészeti Múzeum egyik raktárában néhány éve bukkant fel a 17. századi Róma jelentős művésze, Antonio Tempestának különleges alkotása. Tempesta hírnevét grafikáinak köszönhette: állatokat, csatákat ábrázoló metszeteit, nagyszabású bibliai és történeti sorozatait még Németalföldön is másolták. A főúri megbízók számára különféle színes kőlapokra készítette képeit, ezeknek az alkotásoknak az egyik különleges darabja került elő a múzeumban 2016 januárjában, romos állapotban. A műtárgy kiállításáig hosszú volt az út, a kép nem szerepelt a múzeumi nyilvántartásban. Az elkövetkező évek kutatásai során Gálos Miklósnak, a múzeum szakemberének, a kiállítás kurátorának sikerült tisztáznia a festmény múzeumba kerülésének, majd leltárból való törlésének kacifántos történetét, és meghatároznia a szerencsés módon fennmaradt kép festőjét, valamint az eredeti megrendelőjét is.
Az Iparművészeti Múzeum Baráti Köre nagylelkű támogatásának köszönhetően a kép eredetének felkutatásával párhuzamosan kezdetét vette a restaurálás megpróbáltatásokkal tarkított szakasza, ami közel két évig tartott. A festményen Kuna Ágnes, a Szépművészeti Múzeum restaurátora, a kereten pedig Szabóné Szilágyi Mária és Orosz Péter, az Iparművészeti Múzeum restaurátorai dolgoztak, hogy a lehető legtökéletesebben újítsák fel eredeti adottságaihoz híven.
A munkát fotótechnikai felméréssel kezdték: a mű egyes darabjai szigetelőszalag és gipsszel voltak rögzítve egymáshoz, a kép szétesett keretének berakásai mind hiányoztak, a festmények alapjául szolgáló kő számos apró darabra tört össze. A kőlap nemcsak törött, de hiányos is volt, és a pótlásához szükséges anyag beszerzése nem egyik napról a másikra történt. Ritka, amikor egy festő-restaurátor ásványbörzére jár, itt azonban nem volt más út a megfelelő anyag megtalálásához. Az alapanyag felkutatása után következett az ásvány méretre vágása, ami megint nem egy mindennapi feladat, ebben az ELTE geológusai siettek a múzeum segítségére. Mivel a kétoldalú mű át is volt festve, röntgennel vizsgálták meg a képet, és fejtették vissza az eredeti festékig a felületét. A kitartó munka aztán meghozta a gyümölcsét: az elfeledett műtárgy visszanyerhette eredeti ragyogását.
Tempesta alkotásait ma olyan neves gyűjtemények őrzik, mint a párizsi Louvre vagy a bécsi Kunsthistorisches Museum, de római nemesi gyűjteményekben és magántulajdonban is találkozhatunk velük. A budapesti Szépművészeti Múzeumban őrzött, szintén a zsidók vörös-tengeri átkelésének jelenetétábrázoló, ovális mészkőbreccsa lapra készült festményhez Magyarországon másodikként csatlakozik az Iparművészeti Múzeum eddig ismeretlen képe. A Ráth György-villa különleges, március 29-ig látható kiállításának keretében Tempesta műve mellett látható Jankovich Miklós hatalmas műgyűjteményének néhány kivételes ötvöskincse is, melyek Tempesta képéhez hasonlóan a 17. század főúri Wunderkammerjeibe illő darabok.
