A Bécsi út környéke nem nagyon bővelkedik gasztronómiai kincsesbányákban – bár elvétve találunk pár helyet, ahol tisztességes ebédmenüt vagy vacsorát kapunk – de úgy kellett a környéknek a Kovászos Étterem, mint egy falat kenyér. Zárójelben – ha már a kívánságoknál tartunk – hasonló helyekkel egész Budapestet tele lehetne tűzdelni. A Kolosy tér környéki, erősen a 90-es évek szagát árasztó építészeti megoldások egyik gyöngyszemének alagsorában viszont kilenc hete megnyitott a Kovászos Étterem, követ dobva a Bécsi út ezen szakaszának kulináris állóvizébe.
A kissé megszürkült, valaha színes udvarban azonnal szembetűnik, hogy az étterembe lépve ugrottunk időben 25 évet – a Kovászos egyszerű, letisztult belső tere, sallangmentes dizájnja egyszerre modern és otthonos. Különösen, ha azt vesszük, hogy a kb. 30 fő befogadására alkalmas étteremben mindenért két ember felelős.
Alice Rance és Gellén Attila a magánéletben is egy pár, Angliában ismerkedtek meg, ahol Attila hét évig dolgozott séfként, többek közt olyan helyeken, mint a Chiltern Firehouse. Egy ideje tudják már, hogy Magyarországon szeretnének élni, és mikor lehetőségük lett a saját étterem nyitására, haza is költöztek. Alice nagyon szépen beszél magyarul, olyannyira, hogy a rendeléseket is ő veszi fel, illetve mindent intéz, ami az étteremmel kapcsolatos. Attila pedig a konyhában alkot – beszerez, főz, tálal, közben pedig mosogat – a személyzet valóban csak kettőjükből áll. Emellett amit csak tudnak, maguk készítenek: a kenyeret, a hasábburgonyát, a bahn-mi szendvics buciját és a pappardellét is Attila készíti a konyhán.
Az étlap összesen 14 fogásból – 4 előétel és leves, 7 főétel és 3 desszert – áll. Rendelhetünk à la carte, de menüt kérni is van lehetőség, két fogást 2650, hármat 2950 forintért kapunk meg. Az üdvözlőfalat egy szelet kovászos kenyér, amit ők sütnek: tömör bélzet, roppanós héj, kovászos íz és illat, mennyei hozzá a krémes, sós vaj.
A saját kovászos kenyérrel való kísérletezést öt éve kezdték, de Attila szerint nem a saját kenyér miatt adták ezt a nevet az éttermüknek. „A főzés nekem olyan, mint egy jó kovászos kenyér. Nem kell túlbonyolítani, de a türelem és az alázat elengedhetetlen hozzá – mondja.
Angliából nemzetközi szemléletet hoztak magukkal a stílusuk modern, nem fine dining, de a klasszikus bisztrókonyhánál azért magasabb színvonalat képvisel. Az étlapon elsőre látszik, hogy a séfnek angolszász országból hozott tapasztalata van, találunk rajta olaszos és keleti tésztát, gazpachót, rament, kacsacombot, halat vagy hamburgert. A klasszikus gazpacho (1250 Ft) krémes, rusztikus, üdítő, jó minőségű, friss ízű olívaolajjal, két szelet kenyérchipsszel és egy grillezett paradicsommal kapjuk.
Nem túl fokhagymás, szép egyensúlyt alkotnak benne az alapanyagok. A ramen (1850 Ft) szintén visszafogott, tiszta ízű, kedves fogás, fafülgombával, saját készítésű tésztával, tojással – a legerőteljesebb íz a norilap, amire tálalják. Telitalálat benne a konfitált, majd roppanósra sütött császárhús, és az enyhén csípős íz, amit a szárított chilipasztától kap.
A főételek közül a durbincs, kukorica, cékla (3250) roppanós bőr alatt tökéletesen átsült, de nem megfelelően szaftos durbincsot rejt, földes ízű, sötét málnaszínű bébicéklával és krémes kukoricafőzelékkel, amire mi azonnal lecserélnénk az ország hidegkonyhás kukoricasalátáit – igazi könnyed, nyári ebéd.
A pappardelle csirkével, szarvasgombával, spenóttal (2450 Ft) az olasz vonalat képviseli az étlapon – a vastag, selymes házi tészta krémes szarvasgombás szószban spenóttal és sült csirkefalatokkal nehezebb fogás, egy olasz tésztaadagnál jóval nagyobb is, laktató, de nem nyom el – önmagában elég egy ebédre.
A desszertek közül a citromtart áfonya sorbet-val(1400 Ft) üdítő és nyári kombináció, a roppanós tészta fanyar citromkrémet rejt, amit nemcsak ízben, de színben is nagyon kiegészít a friss, savanykás áfonyasorbet.
A rizspuding (1450) egy rendkívül érdekes darabja az étlapnak: a semleges íző pudingban rebarbaradarabok vannak, puffasztott vadrizzsel, és fermentált japán sós szilvával, az úgynevezett umeboschival kevert sós karamellel van leöntve.
Nem az a klasszikus édes élmény, de aki vevő az enyhén sós, különleges desszertekre, az nagyon fogja szeretni. Attila és Alice szeretnének nemsokára vacsorát is kínálni - a tervek szerint az ebédnél picit különlegesebb, de jóval kisebb fogásokkal. A megfizethető (szerintünk meglepően baráti ) árak az esti étlapon is helyet kapnak majd. A terv szerint a tapasnál valamivel nagyobb fogásokat kínálnak majd, nem titkoltan azért, hogy a vendégek minél több fogást megkóstolhassanak. A kiszolgás az ebédnél kicsit döcögős volt – a Kovászos máris népszerű – de ha nem egy fél óra alatt szertnénk 3 fogást belapátolni, akkor nem bánjuk meg, hogy kicsit várakoznunk kellett. Ha nagyon rohanunk, akkor kérjünk csak egy főfogást az étlapról – korrekt adagok, így is jól lehet vele lakni.
