A bulinegyed helyzetéről immár hivatalos kutatás is tanúskodik, Melanie Kay Smith, Olt Gergely, Csizmady Adrienne (MTA TK Szociológiai Intézet) és Pinke-Sziva Ivett (Corvinus Egyetem) 2017-ben végzett kérdőíves kutatást a VI. és a VII. kerületben helyi lakók, magyar vendégek és külföldi turisták körében. A kutatás most lett nyilvános, célja pedig az volt, hogy jobban megértsék a túlturistásodás jelenségét. Mélyinterjúkat is készítettek a helyi társadalmi szervezetek képviselőivel, bártulajdonosokkal és alkalmazottaikkal, turizmus-vendéglátás szakértőkkel mint legfontosabb érdekeltekkel.

Először is érdemes definiálni magát a „túlturistásodás” („overtourism”) szót. A Felelős Turizmus Partnerség a következőképpen határozta meg: „olyan turistacélpontok, ahol a vendéglátók, a vendégek, a helyiek vagy a látogatók úgy érzik, túl sok a látogató, és az életminőség a környéken vagy az élmény elfogadhatatlan mértékben leromlott”. A kutatás sajtómegjelenésekre hivatkozva állítja, hogy Budapest az ötödik leginkább túlturistásodott város Barcelona, Velence, Amszterdam és Milánó után, és a negatív hatásokat leginkább a VI. és VII. kerületbeli bulinegyedben lakók érzik, ahol az éjszakai gazdaság jelentős tényező a helyi lakosság életminőségének csökkenésében.

A turisták jelentősen kevesebbet költenek, mint Prágában, a kevés költés az „alacsony költségvetésű partiturizmus” népszerűségének tudható be, ami a „romkocsmák korán” és a virágzó Airbnb piacon alapszik.

Hiányoznak a helyi vendégek

A kutatók szerint a bárok átlagos látogatói a 20–30 éves korosztályból kerülnek ki, és a vendégek 70 százaléka külföldi turista (ezek az értékek változhatnak a szezontól függően). Jóval kevesebb az (50 évesnél) idősebb fogyasztó, és a vendégek 80 százaléka a 18–40 éves korosztályból kerül ki. A szerzők azt írják: a bárokban dolgozókkal készült rövid beszélgetésekből kiderült, hogy a kerület a szórakozást és az alkoholfogyasztást jelenti a fiatalabb generációk számára, és hogy a turisták a romkocsmák miatt érkeznek, mert „ez Budapest egyik nevezetessége”. A megkérdezettek között valóban magasabb volt azoknak az aránya, akik a romkocsmák miatt látogattak Budapestre (60,1%), mint akik a kulturális örökség miatt érkeztek (42,7%). Emiatt az árak is jelentősen emelkedtek, és kevesebb helyi engedheti meg magának, hogy a bárokban és az éttermekben fogyasszon vagy szívesebben mennek a kerületen kívülre. Egy alkalmazott úgy fogalmazott, hogy „néha hiányzik, hogy kapcsolatot tudjak teremteni a helyi vendégekkel. Ne érts félre, a külföldi vendégek többet fogyasztanak, mint a legtöbb magyar, de mégis” (csapos, férfi, 32 éves).

A kutatás szerint számos tényező vezetett a lakossági elégedetlenséghez és a túlturistásodás elleni ellenállás növekedéséhez, például a növekvő tömeg, az utcai bűnözés, a piszok és szemét, a részegség, az éjszakai zaj, a prostitúció, az utcán vizelés és az emelkedő árak. Az interjúk tanúsága szerint az 50 évesnél idősebbek jobban érzékelik ezt, mint a 30 alattiak, és a megkérdezett lakók 18 százaléka úgy tervezi, hogy ezek miatt a problémák miatt elköltözik a kerületből. Pozitívumként megemlíthető, hogy bár a lakosok úgy érzik, túl sok a turista a környéken, keveseknek volt rossz tapasztalata turistákkal.

A szerzők kitértek a megoldási javaslatokra is, a helyiek többek között a magasabb színvonalú takarítást javasolták, jobb közvilágítást és tömegközlekedést elsősorban a női válaszadók szeretnének, minden bizonnyal a biztonság miatt. Az idősebb és a többet költő válaszadók úgy gondolták, több taxira lenne szükség. Az idősebb válaszadók azt is megfogalmazták, hogy nagyobb rendőri jelenlétre lenne szükség, és többen támogatták közülük a vendéglátóhelyek éjszakai bezárását. A fiatalabb válaszadók inkább több éjszakai boltot és több közvécét szerettek volna látni.

A teljes szöveg ide kattintva érhető el.