„Itt nem kell visszafogni magunkat” – bemutatjuk Magyarország egyetlen női amerikaifoci-csapatát

Bár a Google-ben a női amerikai futballra rákeresve a Lingerie Football League az első találat, érdemes már az elején tisztában tenni: nem, a női amerikai foci nem a fehérneműben egymásnak ugráló, impozáns dekoltázsú lányokat jelenti, az LFL csak az NFL egy különlegesen szexista oldalhajtása.

https://www.youtube.com/watch?time_continue=25&v=D5c6hQ779UA

Pedig Amerikában már a 70-es évek óta játszanak nők is profi módon, éspedig felöltözve, ugyanazon szabályok szerint, mint a férfiak. Odakint már többféle bajnokság is létezik, több ezer lány amerikaifocizik, és háromszoros világbajnokok is vannak köztük; valószínűleg a földrajzi-kulturális közelségnek köszönhetően a mexikóiak és a kanadaiak is jó csapatokkal rendelkeznek. Ami Európát illeti, a németeknek van a legrégebb óta – már a 80-as évektől – női csapata, a finnek az Európa-bajnokok, de a spanyolok és a svédek is ügyesek; az eddig inkább rögbiben erős britek pedig a semmiből építettek ütőképes csapatot pár év alatt. Ma már ott tartunk, hogy 2017-ben az NFL-nek egy női edzője lett: Jennifer Welter az első nő a történelemben, aki áttörte a futballstadionok üvegplafonját.

A magyar női csapat 2006 júniusában alakult, és jelenleg ők az egyedüli lányokból álló formáció hazánkban. Budapesten több férficsapat is van, például a Budapest Titans, a Budapest Eagles, az Árpa Attilához is köthető Budapest Wolves vagy a Budapest Cowbells. A Cowbells néha előállt női csapattal, de a lelkesedés egy idő után elfogyott, és a lányok szétszéledtek, többen a Budapest Wolves Ladies-hez mentek át.

A Budapest Wolves Ladies „magányos farkas”: mivel csak ez az egy csapat van, játszaniuk sincs kivel idehaza. Az osztrák bajnokságon szokták kipróbálni az erejüket, és amilyen gyakran csak tudnak, barátságos mérkőzéseket szerveznek, például a lengyelekkel, akiknél három csapat is van.

Általában 15-18-an jönnek össze a heti kétszeri edzésen. 16-tól 46 évesig terjed a korhatár, és ahogy az az amatőr sportolóknál megszokott, mindenkinek van civil foglalkozása: többnyire irodai, értelmiségi munkákat töltenek be, akadnak köztük jogászok, marketingesek, de van, aki még tanul.

Ugyanazokkal a szabályokkal zajlik a játék, mint a férfiaké, de a női bajnokságon nem a szokásos taglétszámmal, hanem a junior férfi változat szabályai szerint játszanak, tizenegy helyett kilencen, egy kicsivel keskenyebb a pályán. A különbség pusztán ennyi, az extra mellvédő azonban jól jön azért.

Kilógnak a „húdecukivagyok” lányseregből

A keddi edzésen irigykedve nézem a pálya széléről, ahogy a fal pozíciót betöltő lányok egymásnak feszülnek. „Ez tök jó lehet!” – szalad ki a számon. „Igen, az! Hoppá, megütsz valakit, hoppá, visszaüt… És már nem is vagy olyan ijedős. Tudod, mennyi az erőd” – helyesel Gulyás Veronika, aki begipszelt hüvelykujja miatt velem együtt szemléli az edzést a kerítésnél. Veronika egy a Budapest Wolves Ladies alapítói közül, pedig nem volt rajongója az amerikai focinak, nem is nagyon ismerte is korábban. Ma sem nem nézi a tévében, nem jár a fiúk meccseire. „Azt szereti, amikor ott »öklelünk«” – mutat a pályára nevetve a filigrán, 170 centis, amúgy kétgyerekes anyuka. Nemrég tért vissza gyesről, újságíróként nemzetközi hírügynökségeknek dolgozik. Sokat sportolt korábban labdajátékokat, és Dávid, aki most is edzőjük, régi jóbarátja – ő szólt neki az alapításkor, hogy csatlakozzon.

„Nagyon kevesen vagyunk, és kevesen látjuk el azokat a posztokat, amiket a fiúk többen, ezáltal rettenetesen fárasztó egy meccs. Viszont lehet »szeletelni«” – mondja. „Energikus ember vagyok, lobbanékony, jó itt levezetni a feszültséget. Nem egymásnak szól az agresszió, nem arról van szó, hogy aprítjuk egymást, hanem hogy rengeteg energiát lehet beletenni erőnlétileg” – magyarázza. „Olyan csajok jönnek ide eleve, akik a »húdecukivagyok« lányseregből kicsit kilógnak. Mindenkinek van egy sztorija: vagy motorozik vagy súlyemelő, esetleg bokszbajnok volt.”

A sportmúlt előnyt jelent, főleg a labdajátékos vagy a kontaktsportos, és az is, ha valakinek van erőnléte, de mindent lehet pótolni a lelkesedéssel. Egy 14 éves ikerpár például lejött tapasztalat nélkül, ők most a legmenőbb hátsó védők. És nem feltétlenül kell kétméteres hegyalkatnak lenni, a nagyobb súly az első vonalban álló falaknál előny. Jó, ha az elkapó magasabb, a running backek gyorsan futnak a labdákkal. Veronika linebacker, a védelem második sorában, a falak mögött van, a labdával szaladó embereket kapja el és viszi le a földre. „Minél mélyebbel kapod el, annál jobb. Az nyer, akinek nagyobb a lendülete, mindegy, milyen magas” – magyarázza.

„Nagyot csattan, de alapvetően megvéd”

A játék lényege ugyebár az, hogy a tizenegy fős támadóosztag az ellenfél end zone-jába juttassa a labdát, amit az ellenfél védekezőosztaga igyekszik megakadályozni. Van tehát „súrlódás” dögivel, nem véletlenül az agresszió ugrik be az embernek a kupacban egymásra zuhanó deltás, sisakos játékosok láttán (holott komoly taktikai, stratégiai hozzáállás is igényeltetik hozzá). A szokásos védőfelszerelések (fogvédő, sisakrács, váll-térdvédő, combpárnák) mellett a lányok pluszban mellvédőt húznak, erre a célra küzdősportos mellvédő vagy a bordavédő aláöltözőt is megfelel. Nem árt, ha van: Veronika még szoptatott, mikor az osztrák Vikings elleni játékban valaki úgy belement a mellvédőjébe, hogy behorpadt. Nagy baj nem lett belőle, de úgy kellett visszabokszolni a kemény műanyagot.

„Nagyokat csattan, de alapvetően megvéd” – mondja Anna, alias Texas, aki az Egyesült Államokban doktorált történelemből, és most angolul tanít történelmet. Negyvenéves, korábban snowboardozott, kosarazott, és bár már Dallasban rajongott az amerikai fociért, csak hazaköltözve szerzett tudomást arról, hogy léteznek női csapatok is. „Eljöttem az első edzésre, és másnap már volt védőfelszerelésem. Ezt kerestem egész életemben” – meséli, és ennek már tizenegy éve. Azt szereti benne, hogy tényleg csapatjáték, mindenki a másiktól függ, együtt kell működni. Illetve minden magasságra, testalkatra van pozíció, és valóban, körülnézve az erősebb testalkatútól a madárcsontúig sokféle típusú lányt megtalálunk a pályán.

Volt, hogy emiatt hívtak be állásinterjúra

Mikor a lányokkal a sérüléseikről beszélgetünk, mindenkit egyfajta büszkeség tölt el. Erika irodai munkát végez, reklámújságnál tördelő. A párjával nagy NFL-rajongók voltak, de mikor meghallotta, hogy van női csapat, azt gondolta, úgyse veszik be. „Nem vagyok a topon testnevelésügyileg, nagyon régen kajakoztam. A labdajátékban nem volt tapasztalatom, de szeretek mozogni, meg szeretem, hogy ez társasági játék, nem egyedül kell futni.”

A kérdésre, hogy nem kemény-e így a játék, azt válaszolja: de, nagyon, tiszta kék-lila mindig, egyszer kiment a könyöke, a térde állandóan rossz. „Nem vagyunk mazochisták, nem azt mondom, hogy jó érzés, ha megsérülsz, de büszkeséggel tölt el, hogy na, ma tettem valamit, nekiduráltam magam.” Van, hogy nincs kedve edzeni, de aztán fülig ér a szája, ha hazaér.

Orsa még tanul, illetve újságíró-szerkesztőként dolgozik. Mivel lesérült az ujja, az edzésen nem öltözik be, de segít a gyakorlásban, tartja a matracpárnát a falak gyakorlásnál. A Cowbellsnél kezdte, előtte röplabdázott, kosarazott, kézilabdázott. Korábbi labdajáték-tapasztalatai alapján úgy gondolja, a focistalányok sokkal összetartóbbak, ha egyvalaki rosszul csinálja, kihat mindenkire. „Én fal vagyok, nekem kell megvédenem vagy levinnem az irányítót, hogy ne menjen el a passz az ellenfélnek. Ha nem megy, rátolnak az irányítóra, bedől a játék. Sosincs olyan, hogy én rontottam el, mindig közösen rontjuk e. Ilyenkor azt mondjuk, legközelebb sikerül.”

Enikő grafikusként, kiadványszerkesztőként dolgozik, és a csapatban az irányító és a futó pozíciót tölti be. Mielőtt a Cowbellshez, majd a Wolveshoz csatlakozott volna, kosarazott, lacrosse-ozott. Kiskora óta sportolt, de csak itt találta meg, ami legjobban fekszik neki. „Az tetszik benne, hogy a testi erőmet használhatom 100%-osan, és nem kell visszafognom magam. A többi sportnál ez problémát okozott. A lacrosse-nál nem lehetett ugyanúgy ütközni, mint a fiúknál, csak visszafogottan. Itt ugyanúgy ütközhetek, senki nem hisztizik érte. És nemcsak az erő és az agresszió miatt szeretem, hanem mert egy nagyon jó technikai sport” – indokolja választását. Eleve vadabb gyerek volt, törte-zúzta magát, fára mászott, családja nem lepődött meg. „Volt olyan állásinterjú, ahova kábé csak azért hívtak be, hogy megnézzék, hogy néz ki egy amerikaifocis lány. És néztek, hogy basszus, te nem is vagy nagydarab.”

Felmerül bennem a kérdés, hogy vajon a lányok kegyetlenebbek-e egymással, ahogy azt a sztereotípia is tartja. Kiderül, hogy inkább több technika van arra, hogy fogják meg a másikat úgy, hogy fájjon, például a hosszú körmökkel lehet csípni, hónaljba marni. Persze az amerikai fociban nem az a cél, hogy egymást agyba-főbe verjék, de „mikor valaki úgy jött nekem, hogy éreztem, hogy bántani akar, akkor előjön az emberből, hogy na, akkor én is fejjel megyek a gyomrodnak” – fejti ki Era. Gulyás Veronika szerint viszont mivel annyira kevés „lökött” ember csinálja ezt a sportot, inkább bajtársiasság van bennünk még a másik csapat tagjaival szemben.

Baráti meccsek ezerrel

A farkaslányok az amatőr versenysport-kategóriában vannak, tehát oda kell tenni magát az embernek, de nemcsak ez van az életünkben. Az amerikaifocis lányok még Amerikában is amatőr szinten űzik, van mellette munkájuk. Hogy ki meddig jut el, az anyagiakon és a helyi szövetség hozzáállásán múlik. A szponzor jól jönne, de eddig még nem kezdtek el kilincselni külön támogatóért – maga a sportegyesület sincs jó helyzetben ezen a téren. Gulyás Veronika szerint kicsit megtűrt dolog a női játék: hiába szeretnénk, hogy legyen női válogatott, a szövetség nem túl támogató.„Vidéki városokban van pár lány, aki a fiúkkal együtt edz. Kevés toborzással lehetne belőlük minicsapatokat alakítani, vagy brit példára 5-ös, majd 7-es csapatokkal elkezdeni. Ehhez szervezés kellene, és hogy valakinek ez a szívügye legyen.”

Több osztrák csapat is akad a szomszédban, a Viking Ladies a nagy ellenlábasuk. Sikerült már megverni őket, de akkor az osztrák bajnokságon másodikak lettek – általában ez szokott összejönni. Nagy álmuk, hogy egyszer őket megverve az elsők legyenek. A legközelebbi megmérettetés júniusban lesz, akkor Lengyelországban baráti mérkőzést játszanak a Varsói Szirénekkel (Warsaw Sirens). Aztán szeptemberben kezdődik a szezon, a LadiesCup osztrák bajnokság, ami hosszabb pihenőkkel novemberig eltart.