A város legcsípősebb levese és nyárson sült pacal – észak-nyugat kínai specialitások a Tongue Tipben

Bowen Zhang öt éve érkezett Magyarországra a nyugat-kínai Lancsou városából, hogy a Budapesti Gazdasági Egyetemen tanuljon. Jelenleg a mesterképzését csinálja, de barátjával Jiawei-jel együtt idén októberben megynyitották Tongue Tip nevű éttermüket. A Tongue Tip egy kínai tévéműsor, lényegében az ország kulináris kincseit mutatják be benne – hiszen a közhiedelemmel ellentétben olyan, hogy kínai konyha nem is nagyon létezik, minden tartományban más és más főzési technikák, alapanyagok, hagyományok vannak.

Az egész Kínában megtalálható fogások között is nagy különbség lehet, például fűszerhasználatban. Bowen szerint a hazai, autentikus kínai konyhát vivő étteremtulajdonosok inkább Kínai déli részéről érkeznek, így a legtöbb helyen ezt az ízvilágot ismerhetjük meg, ők viszont szeretnék megmutatni a számunkra még ismeretlennek számító Kanszu és Ninghszia tartományok konyháját.

A Tongue Tip kívülről nem feltétlenül csábító, és ez belépve sem változik. A koleszos kávézó-diszkóra emlékeztető hely valamikor talán kocsma lehetett, de ez senkit ne ijesszen el – a konyha kárpótol minket. Különösen akkor, ha nemcsak a kínai tartományok konyhája, hanem a gasztronómia antropológiai része is érdekel minket, mert ami a különböző kultúrák ételeinek keveredésére jellemző, az itt mind megtalálható. Az étlapot ugyanis két részre lehet osztani: egyrészt az autentikus kanszu-i és ninghszia-i konyha tipikus fogásait tartalmazza, de emellett megjelennek rajta olyan kínai fogások, amelyeket a konyhán kissé europanizáltak. Ezen kívül itt-ott még megtalálható pár étel, ami nem a fent említett régiókból származik, de itthon nem ismert, nagyon tipikus kínai fogás.

Első fogásunk pont egy ilyen darab volt, Szecsuánból: az erős-savanyú üvegtésztaleves (1500 Ft) egy forró, rendíkívül ízes, meglehetősen csípős, gazdag leves üvegtésztával, pak choy-jal, valamilyen, számunkra ismeretlen kínai kolbásszal. Csak annak ajánljuk, aki bírja a csípőset, viszont majdnem biztos, hogy egy makacsabb náthát is kikúrál, olyan tüzes.

Az európai ízlésre hangolt Tongue tip módra sült marha (2680 Ft) egy eklektikus kincs: szerényen fűszerezett, körömnyi marhasültfalatkák hagymákkal és kápiával összesütve – rizzsel, sült krumplival és ketchuppal tálalva. Érdekes, de nem túl izgalmas, főleg akkor válasszuk, ha egy csilimániással érkezünk, de mi magunk eltekintenénk a tüzes élményektől.

A hely fő attrakciója, ami Bowen szerint máshol nem kapható az országban, az a Ma La Tang (3180 Ft). A név tulajdonképpen egy levest takar, de magát a levest nem kell megenni, csak a benne lévő 16-féle alapanyag melegen tartására, és fűszerezésére szolgál. Azt pedig nagyon tudja: egy 15-féle különböző fűszert és rengeteg csilit koncentráló fűszerolajjal van nyakon öntve az egész, aminek köszönhetően még a hallójárataink is lángoltak. Ha az előbb említett üvegtészta leves a náthát kúrálja, akkor a Ma La Tang a holtakat is felébreszti.

A benne lévő „betétek” között pedig minden megtalálható: garnéla, halgombóc, kínai kolbász, csirkehús, burgonya, kétféle tofu, pak choi, brokkoli, fafülgomba és több különböző tészta is. A levesbetétek mellé rizst kapunk, rendeléskor pedig kérhetjük közepesen, vagy nagyon csípősen – a mi ízlelőbimbóinkat a közepes intézte el egy fél órára, pedig a levest nem is kóstoltuk, akkor sem, ha Bowen szerint a hazai vendégek a hagyományokkal dacolva gyakran leküldik azt is. Az adag egyébként hatalmas, két főnek bőven elég.

Még egy levest kóstoltunk, ez szintén nem volt mentes a tüzes fűszerektől, de az előzőhöz képest meg sem kottyant. A marhatésztaleves (1580 Ft). A Bowen szülővárosából, Lancsou-ból származó leves hasonlít a pho-re, de a vietnámi leves könnyed fűszerességéhez képest jóval, harapósabb, ízesebb fogással van dolgunk – betétnek nagy mennyiségű tészta, hajszálvékonyra vágott marhahús és pak choi van benne.

Bár az étlapon lévő neve nem mutatja, hogy igazi kínai specialitással van dolgunk, de a sült csirkefalatok (1590 Ft) Kínában olyasféle összgyerek-kedvencnek számít, mint nálunk a chicken nuggets. A fűszeres bundában sült kis csirkemell csíkok alig vastagabbak, mint a cipőfűzősajt szárai, a bundának köszönhetően mégis kellemesen szaftosan maradnak, és nem száradnak ki.

A Ma La Tang mellett a Tongue Tip másik specialitása a kínai barbacue – természetesen a két fentebb nevezett tartomány fűszereivel. Viszonylag széles a választék, az egyszerűbb csirke- és marhanyársaktól kezdve a zöldségeken át a pacalig és zúzáig juthatnak a bátrabb vállalkozók. A nyársak 250 Ft és 350 között mozognak árban, de mivel egy nyárs azért nem fog minket földhöz vágni, érdemes 4-5-félét berendelni belőlük, főleg, hogy valóban speciális, de nem szokatlan az ízesítésük.

Az utolsó két fogásunk is olyasmi volt, amibe neheten szaladunk bele a Monori út környékét leszámítva: a hagymás garnéla üvegtésztával (1680 Ft) egy könnyed, nem túl csípős, ugyanakkor fűszeres tésztaétel, míg a fésűkagyló üvegtésztával (980 Ft/db) a kagyló héjában tálalt kis adag, szószos üvegtészta Szent Jakab kagylóval a tetején.

Mindkettőt annak ajánljuk, aki nyitott a különleges ízkombinációra, de egyenlőre nem akar sem kínai pacalt, sem túl nagy mennyiségű kapszaicint vinni a szervezetébe.

A Tongue Tip egy remek választás, ha kíváncsiak vagyunk a valódi kínai ízekre, ha nem akarunk kimenni a Monori út környékére, vagy ha kicsit ki szeretnénk lépni a komfortzónánkból, illetve ha rajongunk a csípős ízekért.