Fereydun úr desszertes karrierje 30 éve, szülővárosában, Tebrizban kezdődött, családi vállalkozásuknál. Most, 2019-ben pedig Budapesten vagyunk, ahol eddig még nem találkozhattunk kifejezetten iráni finomságokra specializálódott hellyel – egészen eddig. A „minden tekintetben édes” nemcsak a sütikre utal, hanem az egyszemélyes vállalkozás jellegére, a kis üzletre, a szívvel-lélekkel készülő süteményekre.

A Világevőn találtunk rá a hírre, miszerint autentikus iráni cukrászda nyílt a belső VII. kerületben. Mi is ellátogattunk ide, mivel igencsak kuriózumnak számít. Szerettünk volna megismerkedni azzal, hogy Iránban mégis mitől esnek kísértésbe, milyen teasütiket falatoznak erős fekete teájuk mellé.

Az üzlet néhány négyzetméter, a műhely maga talán kicsivel nagyobb – minden itt készül, Fereydun úr egyszemélyes konyhájában. Ne várjunk színpompás perzsa csempéket, dekorációt – néhány nyomtatott iráni fotó és írás utal a cukrász szülőhazájára. És persze a pult, mely roskadozik a habos, mézes és teasüti jellegű édességektől.

Fereydun úr 20 évet dolgozott Norvégiában, miután kénytelen volt távozni Iránból. Majd hátrahagyván az északi országot, Magyarországra jött, először Győr mellé, ahol több barátságot is kötött – itt fogalmazódott meg benne először egy szakács barátja kapcsán, hogy lehet, a fővárosban kéne szerencsét próbálnia, eredeti szakmájában. Így jutottunk el a kis üzletig, mely újdonság mindenkinek, aki még nem ismeri az iráni desszerteket, és egy kis nosztalgia és otthonos érzés a budapesti iráni közösségnek, amely persze hamar rátalált.

Egy pillanatig sem lepődünk már meg, ha vietnami szendvicsező vagy thai fagyizó jelenik meg a városban, de ez az iráni vonal még egyedi és egzotikus. Így beszélgettünk egy kicsit a kalandvágyó cukrásszal, és aztán természetesen kóstoltunk is a sütikből.

A helyzet az, hogy egyöntetűen azt mondanánk, hogy európai desszerteken szocializálódottaknak lehet, hogy az iráni sütik túl édesek, émelyítőek. Viszont „elvetemültebb”, extrém édesszájú barátainkat, randipartnereinket nem kérdés, hogy mivel lepjük majd meg. Vendéglátónk mosolyogva el is árulta nekünk, hogy nem ritka hazájában a cukorral kapcsolatos egészségügyi probléma... hiszen képtelenek megállni, hogy sok sütit fogyasszanak. És mi még a karácsonyi bejgliadagok miatt aggodalmaskodunk.

A latifeh – ha nagyon szeretnénk valamihez hasonlítani, akkor – kicsit talán az éclair-re hajaz. Az aranyszín bamieh joghurttal, sok tojással, sáfránnyal és még több cukorral készül. A sáfrány fontos komponens, nemcsak az íze, hanem a színe miatt is, így sok sütinél megjelenik.

A shirini nargili meringue-szerű alapon kókuszos süti és persze itt van nekünk a sokféle baklava is, melyet ismerősként köszöntünk – valamennyi közel-keleti országban kedvelt édesség. Fereydun úr iráni pisztáciával dolgozik és a sáfrány is onnan érkezik, de elmondta, hogy például a méz magyar, mivel Iránban hírből sem ismerik az ilyen fantasztikus minőségű mézet, mint ami nálunk van.

Mindennap, reggeltől egészen késő estig nyitva tart és szívvel-lélekkel készíti, rendezgeti, válogatja a sütiket, melyeket nem darabra, hanem súlyra vásárolhatunk meg. Az egszerűbb, alapsütik 3500 forint/kg, míg a többi 4000 forint/kg áron érhető el nála.

Térjünk be bármikor, amikor cukorsokkra vágyunk, teáznánk mellé egy jót és valami olyanra vágynánk, ami egyáltalán nem mindennapi!