Az idei Kozma-emlékév keretében számos kiállítás, előadás és program foglalkozik a XX. századi magyar építészet egyik legkiemelkedőbb, ámde a nagyközönség által kevésbé ismert alakjával. A Műcsarnok frissen nyitott tárlata az Átrium vagy a Lupa szigeteki nyaralók építészének eddig viszonylag ismeretlen, fiatalabb oldalát mutatja be: az 1910-es években fénykorát élő Budapesti Műhely iparművészeti remekeiből válogatott tárlaton nem az építész, hanem az iparművész-grafikus Kozma Lajossal és az általa alapított Budapesti Műhellyel ismerkedhetünk meg.

A századforduló és a szecesszió beköszöntével elérkezett a hazai iparművészet aranykora. Az angolszász Arts and Crafts elméleteiből táplálkozó mozgalom már eleve az iparművészet területéről indult ki, az új művészet első propagálói textilmintákkal, bútorokkal, dísztárgyakkal hódították meg a közönséget, amit rövidesen a képzőművészet és az építészet világa is követett.

Kozma Lajos a Műegyetemen végzett, majd külföldön tanulmányútját követően helyezkedett el az akkor már ismert építész, Lajta Béla irodájában. Ekkoriban kezdhetett el érdeklődni a klasszikus népművészet formái iránt is, részben mestere hatására. Első komolyabb – és a szakma által is nagyra tartott – munkája a Rózsavölgyi Zeneműbolt enteriőrjének megtervezése volt.

1913-ban alapította meg a Budapesti Műhelyt, amellyel a célja az itthoni lakásművészet megújítása volt. A szövetkezeti alapon létrejött szervezetbe a legkiemelkedőbb asztalosok, kárpitosok, faszobrászok voltak benne, aki közösen tartottak fent egy bemutatótermet a Szabadság tér tőszomszédságában, a Deutsch-palotában – ahol az 1995-ös rekonstrukció alkalmával helyreállították az eredeti, csodásan faragott bejáratot – de ki-ki a saját műhelyében dolgozott. A Budapesti Műhely elsősorban bútorok készítésére szakosodott, de készítettek és forgalmaztak más lakberendezési tárgyakat is, mint lámpákat, tükröket, lakástextíliát is – és valamennyit Kozma tervezte.

A Műcsarnok kamarakiállításán a bútorok mellett a tervezői folyamatokba és Kozma grafikusi munkáiba is bepillanthatunk. Külön érdekességek az első világháború éveiben feleségének rajzolt “Miniatűrök” a maguk barokk-rokokó életképeivel vagy a fejléces levélpapírok, plakátok, stílusos bélyegzők, amelyekkel Kozma szintén a Műhelyet népszerűsítette.

Kozma aprólékos tervezői attitűdje itt is érződik, ahogy az épületeinél, ennél is az utolsó szögig megtervezett minden részletet. Textiltervezéssel is kacérkodott, bár megfelelő szakmai előképzettsége nem volt, ám kísérletező kedve annál több: az egyetlen megmaradt szövet is látható a kiállításon: egy vitrin hátsó borítása. A fémszállal átszőtt anyagban a korban bevett arany vagy ezüst helyett az egészen újnak és merésznek számító alumíniumszálat használt.

A gyerekeknek tervezett napköziotthon meseszobája is az életmű egy fontos darabja, igaz, mára egyetlen szekrényelem maradt belőle a terveken kívül, de ezen is érezhető, hogy ekkoriban fordul az egy ideig védjegyévé váló Kozma-barokknak nevezett formavilág felé, amit aztán a szomszédos hálószobabútorokon teljes életnagyságban meg is csodálhatunk.

Érdemes közelről, aprólékosan megszemlélni a bútorokat, mert tényleg minden darab egy iparművészeti mestermunka, rengeteg izgalmas kis részletet találunk rajtuk. Kedvencünk az a komód volt, amin a faberakásos kis képeken az élet apró örömeit, a zenét, szerelmet, bort és alvást élvező embereket láthatunk. De a a falakon végigfutó, korabeli, Pécsi József-féle fotók és kifüggesztett tervrajzok is izgalmas bepillantást engednek a magyar iparművészet szó szerint virágzó időszakába.

A háborús konjuktúra közepén visszaesett a műhely forgalma és a kapacitása is, 1919-ben Kozma ki is lépett, de a szövetkezet még 1929-ig működött, és az egykori tagok közötti jó kapcsolat sem szakadt meg. Az érettebb Kozma, akinek a munkásságát talán már a szélesebb közönség is ismeri, az 1930-as években a modern építészet felé fordult, és olyan remekművek kerültek ki a keze közül, mint több Napraforgó utcai Bauhaus-villa, a Lupa-sziget nyaralói vagy az Átrium épülete.

A 2018-as Kozma-emlékévben számos eseménnyel emlékeznek meg a 70 évvel ezelőtt elhunyt építész-iparművész, grafikus és oktató előtt. Ezek közül kiemelt fontossággal bír a Műcsarnok most megnyitott Kozma Klasszik kamaratárlata, a Desig Hét keretében tartandó nagyszabású októberi KOZMA Konferencia és a BKSzC Kozma Lajos Faipari Szakgimnáziuma workshopjai is.