Csuja László első filmje egyszerre szocio-portré és melankolikus-romantikus mese két kívülálló ember odüsszeiájáról. A különleges amatőr színészekkel forgatott Virágvölgy menekülő párja családot próbál alapítani – de lehetséges ilyen, ha az egyik fél értelmileg sérült, a másik pedig amorális? Vagy csak a normális emberek kiváltsága lenne? Egyáltalán mi tesz minket normálissá? Az egyszerre költői és realista nyolcvanhárom perc ugyan nem kínál egyértelmű válaszokat, nagyobb baja viszont hogy sok más maradandót sem: hangulata ugyan velünk marad, de valahogy hiányzik belőle az igazi mélység vagy

Csuja László már rövidfilmjeiben (A dugulás, Foszfor) is a szellemileg, lelkileg vagy fizikailag sérült emberek önállósodási kísérleteire, kitörési kísérleteire fókuszált, első egész estés rendezésében viszont még tovább vitte az alapkoncepciót. Az amorális, kallódó Bianka ugyanis a film tizedik percében unalmában ellop egy csecsemőt. Innentől pedig a legnagyobb kérdést a nézőnek kell megválaszolnia: hajlandó-e végigkövetni az otthont kereső fiatal odüsszeiáját, közel engedni magához őt és az önállósodni próbáló, értelmi fogyatékos párját, Lacit?

A rendező egyik legjobb döntése volt, hogy a szerelmesek jelleméhez rendelte kapcsolatuk milyenségét, nem fordítva: puritán, már-már plátói módon közelednek csak egymáshoz. Két marginalizált figura, akik a kempingekben vagy munkásszállókban élő, a többségi társadalom által észre sem vett figurákkal együtt tartanak egyfajta szocio-tükröt nekünk. A Kojot óta nem sikerült ennyire hitelesen megjeleníteni egy olyan lecsúszott réteget, amiről a legtöbben legszívesebben elfeledkeznének.

Az Instagram-sztár/EU Cannibal néven zenélő/Prada-modell Berényi Bianka és Réti László pedig tökéletes fókuszpontjai a történéseknek. Előbbi naiv ártatlansága, teszetoszaságában jóra törekvő "tisztasága", valamint utóbbi intenzív, teljesen kiszámíthatatlan (így a feszültséget folyamatosan fenntartó) jelenléte az, ami igazán viszi magával a nézőt - mert a dramaturgiai fordulópontok sosem sikerültek igazán erősre. Hiába illene ehhez a felnőttmeséhez az epizodikus, soha meg nem nyugvó szerkesztés, a párost tovább űző bonyodalmak vagy nincsenek igazán jól felépítve, vagy esetlegesnek hat az időzítésük, mintha a rendezőnek nem lett volna jobb ötlete, hogy hogyan űzze tovább Biankát és Lacit.

https://vimeo.com/284358623

Összességében Csuja László hozza az eddigi rendezéseire jellemző, egyszerre mesés és realista látásmódot, de a hangsúly ezúttal talán túlságosan inkább az előbbin van, utóbbi kárára. Hiába érezni, hogy van egy mélyebb rétege, egy súlyosabb mondanivalója a Virágvölgynek, mint egy gondosan megkomponált Instagram-sztorinál, itt is inkább a beállítások, a hangulat, a felszín marad velünk és nem az üzenet. Ettől függetlenül (vagy még így is) ígéretes debütálás - talán jobb arányokkal másodszorra egy sokszor hivatkozott alkotást kapunk majd.