We Love Budapest: Meséljetek a kezdetekről, mikor és hogyan, milyen elképzelésekkel indítottátok a Müskinnt?

Tóth Eszter: Noémivel 2015-ben végeztünk a MOME-n bőr- és öltözékkiegészítő szakon. Diploma utáni nyáron sok időt töltöttünk együtt, és lassan ki is alakult egy közös márka ötlete. Az az évi Bánkitó Fesztivált elég meghatározó eseménynek tartjuk a Müskinn születésének szempontjából, mivel közösen készítettünk ott egy installációt és abban a pár napban fogalmazódtak meg a Müskinn alapgondolatai. Ott döntöttük el, hogy egy olyan márkát szeretnénk, ami több annál, mint hogy táskákat és kollekciókat gyártunk. Nyilván ez önmagában is egy szuper dolog, de szerettük volna, ha a tárgyainknak sztorija, mondanivalója van, éppen ezért született meg a projektszerű, kollaborációkon keresztül létrehozott kollekciók ötlete. Ezután kerestük meg egy szintén MOME-s, elmélet szakos ismerősünket, Zsófit, hogy lenne-e kedve bekapcsolódni és a márka menedzsment részét vinni. Ezután jött a név, a logó, és 2016 januárjában élesítettük az egészet. 2016 tavaszán jött ki az első kollekciónk.

WLB: Mi volt az alapítás óta eltelt évek legnagyobb tanulsága – akár magatokkal, egymással vagy a szakmával kapcsolatban?

T. E.: Rengeteg tanulsága volt az elmúlt pár évnek. Sokan mondogatták, mennyire nehéz egy saját vállalkozás létrehozása, de ezeknek a dolgoknak a nagy részével csak akkor szembesül az ember, amikor már benne van. Sok mindenre nem voltunk felkészülve, bár így utólag ez inkább előnyünkre vált, hiszen így olyan energiával és lelkesedéssel vágtunk bele, ami nélkül nehéz lett volna eljutni bármeddig. Szép lassan beletanultunk azokba a dolgokba is, amik nem a szakmánkkal kapcsolatosak, nem is kifejezetten élvezetesek számunkra, de elengedhetetlenek a vállalkozás szempontjából. Még mindig van rengeteg dolog, ami túlmutat a mi tudásunkon, szerintem az is egy tanulság ilyen szempontból, hogy fontos befektetni olyan dolgokba (szakemberekbe), amikhez mi nem értünk. 

Nagy tanulság volt a csapatmunka fontossága, illetve hogy mennyire fontos egymásra figyelni, egymásra hangolódni, ha többen dolgozunk együtt. Bár szerencsére óriási véleménykülönbségek sose voltak köztünk, mindig nagyjából egyfelé szerettünk volna haladni, így is előfordult néha hogy meg kellett győzni a másikat vagy engedni kellett a saját elképzelésünkből. Fontosnak tartjuk a csapatmunkát, hiszen sokszor ígéretesebb dolgokat lehet létrehozni, ha több helyről jönnek impulzusok, de ilyenkor nagyon fontos a kompromisszumkészség. Az is egy érdekes szituáció, hogy mi alapvetően egy közeli baráti kapcsolattal indultunk neki ennek. Rengeteg energiát igényel egy ilyen komplex kapcsolat gondozása, fontos ezekkel a dolgokkal is foglalkozni. 

Pozitív tanulságként éltük meg azt is, hogy mennyire számíthatunk a környezetünkre és mennyire szívesen kapcsolódnak be emberek a projektjeinkbe. Megtanultunk nem félni kérdezni és kérni. Nagyon sok tehetséges ember vesz minket körül és mindig szuper dolgok születtek abból, ha akár ismeretlenül is megkerestük őket, mindenki nagyon lelkes volt. Nagyon pozitív volt rájönni arra, hogy sokan szívesen segítenek, csak nyitni kell mások felé. 

Szóval összességében nagy arányban nagyon jó dolgok történtek velünk a Müskinn születése óta, de sok szempontból meg kellett barátkoznunk a realitással is, ami nem mindig kellemes. Szerencsések vagyunk, hogy azzal foglalkozhatunk, amit szeretünk, de azért ennek is van ára. Rengeteget tettünk bele ebbe az elmúlt években, de szerencsére sose éreztük azt, hogy ez ne térülne meg.

WLB: Milyennek érzitek a hazai tervezői piacot?

T. E.: Egyre izgalmasabb, ingergazdagabb, minőségibb. Nagyon sok szuper dolog van jelenleg a hazai tervezői piacon, ami miatt talán kezd telítődni is, de én alapvetően örülök annak, hogy ennyi izgalmas dolog történik itthon, és ennyire sokan döntenek úgy, hogy csinálnak valamit. 

WLB: Sok másik hazai divatmárkától eltérően ti sokszor és sok műfajban kollaboráltok másokkal. Mit kerestek egy potenciális másik félben és miért fontos számotokra a közös munka, mit kaptok tőle?

T. E.: Nagyon érdekel minket a minket körülvevő valóság, fontosnak tartjuk, hogy nyitottak legyünk a környezetünkre, adott esetben reflektáljunk rá. Sose tudjuk előre, mit keresünk pontosan, mindig más és mindig meglepetés, mi fog meg az éppen adódó másik félben. Szerintem amit keresünk, az egy olyan kapcsolódás, aminek során újat tudunk nyújtani egymásnak, ezáltal pedig a közönségünknek. Ezért is jött az az ötlet, hogy nem feltétlenül a saját szakmánkban keresünk kollaborációs felet. Minél távolabbi a téma, annál érdekesebb kapcsolódások születhetnek. 

WLB: Tekintve hogy a Müskinn alapvetően kettőtöket takar, úgy képzelem, hogy a közös munkafolyamatok bizonyos értelemben egy nagyon szoros, zárt „világban” zajlanak. Mennyire nehéz ebbe beengedni egy harmadik félt?

T. E.: A harmadik fél nem feltétlenül avatkozik bele ebbe a ‘zárt’ munkafolyamatba, inkább kiegészíti azt. A kollaborációink úgy néznek ki, hogy mi megfigyeljük a másik munkafolyamatát, vagy egyszerűen csak csinál valamit egy közösen felvetett témára, amire mi reflektálva/amiből insirálódva elkészítjük a kollekciónkat. Szóval nem avatkozunk bele egymás munkájába, még Noémivel is többnyire külön munkafolyamatokat viszünk és közben konzultálunk egymással, így a kollaborációs felünkkel is. 

WLB:Ha bárkivel kollaboralhatnátok, kit választanátok, és miért pont őt?

Sziládi Noémi: Yayoi Kusama, vagy Chiharu Shiota – azért, mert mind a kettő teljesen különböző, de lenyűgöző, kicsit elborult világot jelenít még tér installációikban, ami mindig is vonzott, mert magával ragadnak, és beszippantanak egy párhuzamos univerzumba! Ez az az univerzum, amit szívesen megismernék egy kollaboráció során, és átültetném mindezt egy-egy táska kollekcióba. 

T. E.: Ha zenész, akkor Frank Ocean, SZA, Tyler the Creator, Aphex Twin. Ha vizuális projekt, akkor Maurizio Cattelan. RuPaul, Oprah, Jung.

WLB: A kollaboráción kívül fontos számotokra a környezettudatosság, az újrahasznosítás. Meséljetek a Müskinn ezen aspektusáról! 

T. E.: Már a márka alapításakor voltak arra vonatkozó vágyaink, hogy minél fenntarthatóbbá tegyük azt. Persze ez már abban is megnyilvánul, hogy egy kis vállalkozás vagyunk, lokálisan gyártatunk rendes körülmények között, és nem olcsó alapanyagokból készült tömeggyártott termékeket árulunk. Igyekszünk a termékeinket minél jobb alapanyagokból készíteni és minél időtállóbbá tenni, hogy ne kelljen folyamatosan újat vásárolni. Ezenkívül az újrahasznosított anyagok használata/kutatása is mindig fontos volt számunkra, már csak azért is, mert egyszerűen ezt látjuk a jövőnek. Elengedhetetlen ma már egy tervezőnek (mint ahogy egy nem tervezőnek is), hogy ezt is beszámítsa a munkájába (életébe), mert óriási méretű a szemét (meg minden) halmozása, és ez senkinek és semminek sem kedvez. Igyekszünk minél inkább integrálni az újrahasznosítást a munkánkba, de ez nem egy könnyű dolog, hiszen az újrahasznosítás és a minőség nem mindig járnak kéz a kézben. De folyamatosan keresünk lehetőségeket, illetve ha nem is konkrétan hasznosítunk újra, igyekszünk beépíteni a témát a munkánkba. Például a zinás lányokkal készített közös kollekció során maga a téma volt a környezettudatosság, és a lányok által készített grafikákon Zina öt különböző módon menti meg a Földet. Úgy gondolom, ez is lehet egy módja a figyelemfelkeltésnek.

WLB: Nemrég nyitottátok meg a saját helyeteket, a Kalóz Records-cal közösen üzemeltetett Bodry-t. Mit érdemes tudni róla?

T. E.: Régi vágyunk volt egy olyan hely/tér/bolt, ahol azon kívül, hogy mi dolgozunk, több minden történik, vagy legalábbis több érdekes alkotónak a dolgait is áruljuk. Ezen kívül egy ideje fontos célunk volt, hogy az egyre fejlődő workshopjainknak helyet biztosítsunk. Pár hónapja végre eljutottunk odáig, hogy ezt megvalósítsuk, ezért elkezdtünk üzlethelyiségek után nézni. Teljesen random hozott össze az élet (Puskár Krisztián képében) Kristóffal aka DJ Suhaiddal, aki már régóta lemezboltot akart nyitni. Úgy éreztük, remekül összepasszol ez a két dolog, és elkezdtünk közösen keresgélni helyeket, így alakult meg a Bodry a Bródy Sándor utcában. Azonkívül hogy a Kalóz Records és a mi showroomunk otthona, szeretnénk, hogy a Bodry egy aktív térként is funkcionáljon, akár különböző kiállítások/koncertek megtartását is tervezzük. Mi pedig rendszeres és folyamatosan megújuló workshopokkal várunk mindenkit. Ezen kívül még dolgoznak mellettünk, illetve keresünk is freelancereket, akikkel megosztjuk ezt a szuper teret.

WLB: Több interjúban is fejtegettétek, hogy tapasztalataitok szerint az embereket legtöbbször csak a munkátok végeredménye érdekli, pedig a készítők rengeteg megismételhetetlen és lenyűgöző állapotot megélnek, mire kiadják a kezeik közül a terméket. Mit gondoltok, a saját hellyel közelebb tudjátok majd hozni ezeket a folyamatokat mindenkihez?

T. E.: Mindenképpen! Egyrészről a mi műhelyes tevékenységünkbe is könnyen bele tudnak látni így az emberek, másrészről a workshopok során bárki átélheti ezeket az állapotokat. Korábbi workshopok alkalmával kaptunk már visszajelzéseket, mennyire jó érzés részesének lenni ennek az egésznek, meg egyáltalán elkészíteni egy tárgyat, pláne ha az illető sosem foglalkozott ilyesmivel. Szerintem egy ilyen típusú alkotási folyamat nem csak hogy szuper élmény, de terápiás is.

WLB: Tervek, álmok, rémálmok?

T. E.: Jelenleg a Bodry körül forognak a terveink/álmaink, szeretnénk a teret és a workshopjainkat kibontakoztatni és fejlesztgetni. Ezen kívül már dolgozunk a következő projektünkön, aminek újra köze lesz a zenéhez és egy fontos összekötő kapocs lesz a Kalóz Records és a Müskinn között! A rémálmokra próbálunk nem koncentrálni, reméljük minden a tervek szerint halad és jó sokáig leszünk itt a Bodryban.

Címkék