Képzeljünk el egy világot, amiben nem létezik internet, Facebook, online média, és csak nyomtatott sajtótermékekből tájékozódhattunk. Ebbe a világba repít a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása, amelyet impozáns plakátgyűjteményéből rendezett, és amely jóval többet nyújt, mint dekoratív grafikai munkák időrendben való egymás mellé helyezése.
A tárlaton képet kapunk a 20. század mindennapjairól, tömegkommunikációjáról, a hatalom manipulatív eszközeiről is. A múzeum kiemelkedő, 45 ezer darabból álló plakátgyűjteményéből 120-at választottak ki a kiállításra a grafikai plakát első száz évéből, és nem kronológiai sorrendben, hanem három tematika mentén állították ki őket. A gazdaság, kereskedelem és ellátás hirdetményeit a szabadidő eltöltésére és szórakozásra hívó plakátjai követik, végül pedig a tömeg és a hatalom „plakátnyelvét” ismerhetjük meg, azt, hogyan szólította meg és hogyan ábrázolta a plakát a sokaságot, az ország népét, a nemzetet vagy annak egy – vélt vagy valós – részét.
Azt a jelenkor politikai történéseiből is tudjuk, hogy a plakátok ma is rendkívül fontos szerepet töltenek be. A digitális korszak előtt azonban még nagyobb jelentőségük volt, a nagyvárosi társadalom „üzenőfalaként” funkcionáltak. Ahogy azt Kuti Klára, a kiállítás projektmenedzsere a sajtóbejáráson kiemelte, egyetlen ellenségük csupán az idő: „El kell kapnia a tolongó emberek pillantását, e pillanatban kell közvetítenie üzenetét, és máris át kell adnia helyét a következő plakátnak. Hacsak nem jön egy hirtelen zivatar, amely lemossa a hirdetőoszlopról vagy a tűzfalakról” – mondta. A metaforikus jelentésekből jön a kiállítás címe is, és érezni, hogy alaposan átgondolták a tárlat koncepcióját, üzenetét, a múltra is érvényessé téve a mai korral kapcsolatban sokat hangoztatott érvet, miszerint az idő rohan, és gyorsan változik minden.
1896-ban keletkezett a teremben kiállított legelső plakát, amely Magyarország fennállásának 1000. évfordulóját ünnepelte. Ekkor, a 19. század második felében kezdett el modernizálódni a magyar társadalom, minden vonzónak tűnt, ami új és gyors, száguldottak a vonatok, lerövidítve az időt, sorra nőttek ki a gyárak a földből a fejlődés ígéretével. Ennek a korszaknak az egyik legszebb terméke a grafikai plakát. A fejlődés hozta magával a tömegtermelést és az ipari birodalmak sikertörténeteit, és a sorozatban, nagy mennyiségben előállított termékek igényelték a reklámot.
A kiállításon az első pesti hengermalmot, az Orion gyárat, Dreher Antal "sörkirály" serfőzdéit és Mauthner Ödön vetőmagos világcégét reklámozó plakátok, de egészségvédelemmel, a munkairányítással foglalkozó, a szabadidő eltöltését körüljáró színház- és filmplakátok is szerepelnek. Az alkoholellenes, a vérbaj veszélyeire felhívó, a tejbeadási kötelezettséget és a termelés szépségét hirdető plakátokat ma már megmosolyogjuk, de azért félelmetes belegondolni, hogy ezeket régen komolyan vették, vagy legalábbis ez volt az elvárt magatartásforma.
A Tolongó idők kiállítás fontos kulcsszava a tömeg. A plakátok azokat a folyamatokat tükrözik, ahogy a tömegtermelés, a tömegellátás, a tömegsport a mindennapok részévé vált. És látszik, régen sem volt másképp: a reklámok mindig is az érzékekre próbáltak hatni, és fogyasztásra csábítottak. Szuper ötlet, hogy több kiállított plakát mellett elhelyezték a terméket is, amelyet reklámozott, vagy egy olyan elemet, amely az üzenetnek, az adott korszaknak egy emblematikus tárgya volt. Érdemes figyelmesen, lassan végigjárni a kiállítást, mert a plakátok üzengetnek egymásnak, reflektálnak egymásra.
