Újabb taggal bővült a VakVarjú család: december elején a Pesti Vigadóba bútoroztak be. Így született meg a VígVarjú Étterem, az a hely, ami az előkelő helyszínt családias, bohém elvek mentén szabta magára. Az étlap tételeinek egy része ismerős lehet azoknak, akik jártak már Varjúéknál, de Szomodi Zsolt séf nekik is tud újdonságokkal szolgálni. Így történt ez a mi esetünkben is, íme az élménybeszámolónk.
Úgy tűnik, a VakVarjú családnak mindig van valami újdonság a tarsolyában. Azt már régóta tudjuk, hogy áll a varjúnak a pesti és budai vendéglők családias, bohém hangulata, aztán azt is megtapasztalhattuk, milyen a Kopaszi-gát vízpartján langallót enni, legfrissebben pedig a Pesti Vigadóba mehetünk nagy klasszikusaikért.
A helyszín nem kispályás: Feszl Frigyes nagy múltú épülete 1865-től kezdve évtizedeken át elegáns mulatságok helyszíne volt, és a nyüzsgő kulturális élet máig sem hagyott alább: hol titkos Sofar Soundos koncert, hol nagy előadások töltik meg a ház termeit. Ebbe a műemléképületbe költözött be december elején a Varjú, amit ez alkalommal a víg előtaggal, mellé viszont ugyanazzal a mentalitással láttak el, mint amit már ismerhetünk és szerethetünk a korábbi helyeken keresztül.
A VígVarjú elegáns, de bohém, tágas és otthonos, ügyesen szabta a maga stílusára a monumentális épületet. A magas mennyezet alatt helyenként mintás tapétát, galériát, kalitkákat, növényeket, bársonyhuzatos székeket találunk, utóbbit hol kisebb, hol nagyobb asztalok köré rendezve.
Az étlapon ott vannak a nagy kedvencek, mint a csupros gulyásleves, a kenyérben sült jércemell Lajta sajttal töltvevagy a túrógombóc, de Szomodi Zsolt konyhafőnök folyamatosan készül újdonságokkal is. Ez részben a naponta változó ebédmenüben, részben a havi chef ajánlatban csapódik le. Az ebédmenü egyébként egy jó példa rá, hogy hogyan lehet egy teljesen másfajta környezetben is megmaradni az eredeti értékek mellett: akárcsak a többi egységben, itt is tartalmasan, változatosan és jó áron kaphatunk két- vagy háromfogásos menüket (1290-1590 Ft).
Ittjártunkkor mi főként az étlappal ismerkedtünk: jó érzéssel töltött el, hogy az előételként választott szarvasrilette mellé érkező lepénykenyérnek még mindig olyan megkapó, frissen sült az illata, mint amire egy másik egységből emlékeztünk, és a többi fogásban sem csalódtunk. A kecskesajt céklakrémmel és céklasalátával (1980 Ft) egy könnyedebb, míg a csupros gulyásleves (1390 Ft) egy tartalmasabb fogásnak bizonyult, amiket nagy adagban és szépen tálalt és kiadós főételek követtek.
Kóstoltunk omlós szűzérmét,rosé kacsamellett káposztás cvekedlivel (3290 Ft), fogast karfiolrizottóval, haltepertővel, a kedvencünk azonban a szaftos lazacderék lett (3990 Ft), amit krémes édesburgonyapürével és zöldséges kuszkusszal társítottak. A desszertek is inkább a házias vonalon mozognak: szinte már el is felejtettük, milyen finom dolog a császármorzsa baracklekvárral (1150 Ft), de itt, stílszerűen egy zománcserpenyőből kanalazva újra nagyon megszerettük. A túrógombóc (1090 Ft) is boldog gyerekkort idézett, semmi túlzás, csak a puha gombóc és az ízesített tejföl.
A VígVarjú szerencsére nem lett megfosztva a szárnyaitól, nem esett át erőltetett transzformáción az elegáns környezet kedvéért, inkább azt szabta egy kicsit magára. Ezzel pedig egy olyan csinos és játékos közeget teremtettek, ahova az első fenntartások ellenére is érdemes betérni, viseljünk farmert vagy öltönyt. Családi eseményekkor is ugyanúgy számíthatunk rá: itt is van gyereksarok, esténként pedig élő zongorajáték. Örülünk neked, régi-új Varjú!
