Hiába egyszerűbb manapság Budapesten jót vacsorázni, mint pár éve, sokszor hiányzik a gasztroélményből az exkluzivitás vagy az újdonság érzése. A Borganika pazar bor-étel párosításai pont ezt az űrt töltik be: a gondosan összekóstolt fogások pont olyan izgalmasak, amennyire szerethetőek, ráadásul még a belvárost sem kell elhagyni miattuk.

A Borganika története 2016-ra nyúlik vissza. „Mondhatnánk, hogy egy váratlan ötlettől vezérelve, de ez nem lenne igaz.” – meséli nevetve Papliczky Gábor bormester, a gasztro start-up egyik fele. Ő és Pancsovay Zita gourmet séf ugyanis eleinte csak a szűk baráti körnek tartott vacsorákat, aztán ahogy terjedt a hírük és hosszabbodott a vendéglista, elkezdtek tudatosan kóstolni és tervezni, majd meghirdették az első, immár mindenki számára nyitott lakomákat. A Séfpláza Kitchen asztalaira azóta számtalan merész tételsort szolgáltak fel, két dolog azonban változatlan maradt: a minőségi alapanyagok és a kifogástalan párosítások.

„A fogásokat igyekszünk csak szezonális és kistermelői alapanyagokból összeállítani, és a boroknál is arra törekszünk, hogy a kiválasztottak mind autentikusak legyenek. Erre építünk, ebben hiszünk. A párosítások a legfontosabbak. Többször megkóstoljuk a borokat is és hozzá az ételeket, hogy biztosan jól működjenek együtt. Ha nekünk nem tetszik, másnak sem fog. Van úgy, hogy megkóstolunk egy bort, elkészítjük a fogást, amit elképzeltünk mellé, de valamiért mégsem passzol, vagy nem tudjuk rá azt mondani, hogy na ez az! Akkor azonnal változtatunk és addig tökéletesítjük a párt, amíg bele nem szeretünk.” – vezet be minket Gábor a hitvallásukba.

Így kerülhetett egymás mellé az általában húsz-harminc főnek tartott vacsorák étlapján a Pók Tamás Síkhegy Leányka 2011 és a pulled pork szőlős-almás colesaw-val, vagy a Maurer Corvina vörös házasítás 2013 és a marha tagine, valamint tabbouleh. De a „rendhagyó” menükön kívül volt már libafókuszú és lesz még disznótoros vagy tavaszi fogássor is. Nem beszélve a Beerganika név alatt futó kisüzemi sörvacsorákról, ahol a hazai kézműves főzdék remekeihez illeszkedő ételekkel készülnek. A Fehér Nyúl Brewery SirBolt’s Rafája mellé például ukrán céklás heringsalátát, a Hedon Helmut mellé meg vegetáriánus szamószát szervíroztak.

Bár szerencsére már év elején elég sok estéjükre lehet foglalni, a bárhol működő koncepció miatt szívesen mennek és rendezkednek be bárhol, legyen szó kisebb születésnapról vagy épp egy kilencven fős gigamulatságról. Ültetett vagy büfévacsora, luxus vagy lazulás, pezsgő vagy pálinka, húsos vagy vegetáriánus, közös főzés vagy más interaktív program – mindenre akad egy javaslatuk.

Attól sem kell tartani, hogy egy kevésbé nyitott vagy a fine diningban nem jártas vendégsereg esetleg nem tud majd mit kezdeni azzal, ami a tányérra kerül. A Fehér Nyúl Brewery-ben tartott vacsoránkon a Szikra Espresso Tonik APA sörhöz répát és szalonnát kínáltunk. Semmi többet. Viszont az olyan répa volt, olyan fűszerezéssel és olyan szalonna, hogy mindenki imádta. Nem attól lesz valami maradandó és váratlan mert túlgondoljuk, vagy fancy-n tálaljuk, hanem attól, hogy egyszerűen nagyon finom és a maga nemében tökéletes.” – foglalják össze az ezzel kapcsolatos gondolataikat.

A 2018-as terveik közül a legközelebbi egy, a BeerPornnal közös kisüzemi sörvacsorajanuár 18-án, ahol maguk a sörfőző mesterek is jelen lesznek és a vendégekkel együtt fogják körbeülni az asztalt; lehet majd kérdezni tőlük és persze jókat enni. De terveznek még a már említett disznótoroson kívül gerillagrillezést is, valamint készülnek az első vidéki pop-up vacsorára és szinte biztos, hogy a tavalyi kedvencektől sem vesznek tartós búcsút. Szóval lesz miből válogatniuk azoknak, akik kimozdulnának a gasztrokomfortzónájukból vagy csak ennének egy igazán jót, jó társaságban.

Ahogy egyre többen leszünk a vacsorákon és egyre több rendezvényt adunk, mi is folyamatosan tanulunk és fejlődünk, vagyis minden kéz a kézben halad. A Borganikát a barátságunk, a kíváncsiságunk, a sikereink és a közös érdeklődésünk hajtja előre. Nagyon szeretjük ezt csinálni, és úgy látjuk, ezt szeretik meg a vendégek is, ezért jönnek el újra és újra hozzánk.” – zárja a beszélgetést Gábor és ehhez talán nem is érdemes többet hozzátenni. Talán csak annyit, hogy aki nem hiszi, járjon utána; nem fogja megbánni.