Hogyan vegyük birtokba a várost, az utcákat? Hogyan alakíthatjuk a valóság szabályait és a környezetünket, társadalmunkat? Ilyen kérdéseket is boncolgat a ma induló, egy hónapos független rendezvénysorozat, az OFF-Biennále. Rengeteg izgalmas, exkluzív helyszín, gondolatébresztő és játékos (a szó legtisztább és gyakran legkegyetlenebb értelmében) kiállítás, performansz, program vár mindenkit ingyenesen egy hónapon keresztül. A független kortárs művészeti eseménysorozat közel százötven hazai és külföldi művész részvételével zajlik szeptember 29-től november 5-ig. A félszáz helyszín közül a legtöbb budapesti – programokat láthatunk a a svábhegyi csillagvizsgálóban, köztereken, régi gyárépületekben – de Dunaújvárosban, Egerben és Pécsett is lesznek események.

Már az eseménysorozat sajtómegnyitója is egy igen különleges helyszínen volt, a leendő Három Holló Kávéházban, az Erzsébet híd lábánál. A legendás Eckermann Kávéház hagyományait követő hatalmas, 500 négyzetméteres tér a biennále alatt az esemény egyik főhadiszállása lesz, és több kiállítás is itt kapott helyet, szóval aki még a november végi nyitás előtt szeretne bepillantani a helyre, az most megteheti.

A név – Gaudiopolis 2017 Az öröm városa – és az átfogó tematika újítás a két évvel ezelőtti első OFF-hoz képest. A Gaudiopolis, azaz az örömváros egy gyermekköztársaság neve volt 1945 és 1950 között a zugligeti Pax gyermekotthonban. Sztehlo Gábor evangélikus lelkész kezdeményezése főként a második világháborúban árván maradt, több száz gyereket szervezte egy önálló “köztársaságba”. Gaudiopolisnak önálló kormánya, pénze és törvényei voltak, és mindenről a gyerekek döntöttek. A tanulás mellett szakmát választhattak és műhelyekben dolgoztak, sportpályát építettek, gyümölcsöt termesztettek és a közösség céljául tűzte ki, hogy újratanulja a demokráciát. Történetüket a Valahol Európában című film dolgozta fel 1948-ban.

Az idei művészeti rendezvénysorozatnak is ez tematika ad keretet, hiszen rengeteg olyan témát érint – oktatás kérdése és felelőssége, a játék szerepe az életünkben, jövőképeink, a művészet helyzete – amiről fontos, és kell is beszélni a jelenlegi viszonyok között. A képzőművészet eszközeivel vesz részt a a közügyekről való társadalmi párbeszédben, az alkotások, performanszok és programok igyekeznek kizökkenteni minket cselekvési rutinjainkból, vagy új megvilágításba helyezni az ismerős dolgokat.

A mostani OFF-Biennále egyik legfontosabb alapelve, az első, 2015-öshöz hasonlóan is az, hogy nem pályázott semmilyen állami forrásra és teljesen kívül marad a magyar állam művészeti intézményein. Önszerveződő módon a szakmaiságot és függetlenséget szem előtt tartva alakít ki nemzetközi kapcsolatokat, és igyekszik megerősíteni és a láthatóságát növelni a független magyar művészeti szcénának. Hálózatosan működve művészek, alkotócsoportok, kurátorok, galériások és műgyűjtők együttműködésében valósul meg. Minden programja ingyenesen látogatható, számos esemény köztéren zajlik, a város felfedezésére hívva a közönséget, mert ahogy a mottója is mondja: övék a vár, miénk a város.

A megnyitó keretében végigjárt kiállítások, programok korunk legizgalmasabb témáit boncolgatják. A Három Holló Kávéházban a Játékok népe kiállításon az Aki bújt, aki nem program részeként a játék világában mélyedhetünk el. Felnőttként sokszor elfelejtjük, milyen is volt önfeledten, szabadon játszani, milyen érzés az, amikor mi alakítjuk világunk szabályait, amikor új nézőpontokból pillanthatunk a dolgokra. A helyszínen olyan kérdésekkel, feladatokkal találkozhatunk, hogy hogyan építhetünk apró töredékekből valami újat, vagy milyen az, amikor járókeretet ragadva fülünkbe pusmogott szabályok határozzák meg a lépéseinket, vagy hogyan viselkednek a gyerekek egy felnőttek nélküli világban? 

A Városjáték kiállítás számos, Károlyi kert környéki belvárosi helyszínén (Kisterem Galéria, Trapéz Galéria, Vintage Galéria) szétszórva járható be. Ez olyan izgalmas kérdéseket boncolgat, amelyeket először a hatvanas-hetvenes évek szocialista blokkban élő neoavantgárd művészei tettek fel. Mi történik, ha a csehszlovák nagyváros utcáin megjelenik egy meztelen női vagy férfi test? Hogyan használhatóak a szocializmus lassan szétmálló díszletei művészi játékok és kísérletek során, milyen világ rejtőzik a kulisszák mögött? Botrányok, köztéri akciók és a politika találkozása máig érdekes tanulságokkal. A Taking Time kiállítás pedig különböző közösségek kísérleteit mutatja be a demokráciára, egyenlőségre való törekvésük közben. 

Akit érdekel, hogyan építhetnénk jobb közösséget a jövő számára, hogy hogyan lázadnak fel a biztonsági őrök és állnak az eddig elnyomottak oldalára, mi történik, amikor a tudomány látszólagos objektivitása találkozik a művészettel, vagy a megelevenedett budapesti köztéri szobrok vándorlása gyerekek előadásában, esetleg hogy milyen egy örömdemonstráció, az vesse bele magát a kortárs művészet izgalmas világába, van rá egy hónapja. A részletes program elérhető az OFF- Biennale oldalán vagy az események helyszínein kitett programfüzetekben is.