Egyszerre lehetne kifőzde, street food étkezde és látványkonyha, de igazából nehéz bárhová is besorolni. Bár a helyszín erre predesztinálná, az Eldorádó étlapján nem a piacokon megszokott rántott karajt-rántott csirkét találjuk, hanem gumbo csirkét okrás rizzsel, sült paprikás gazpachót és angolzelleres tonhalsalátát. Nem csoda, hogy az ide tévedők kérdésekkel kezdik a rendelést; a pult mögött készségesen válaszolgat Kun Balázs, akiről kiderült, hogy korántsem mindennapi háttérrel érkezett két hónappal ezelőtt a piacra.

Nem járta be ugyanis a magyar vendéglátás berkeit, autodidakta módon lett szakács. Újságíró a végzettsége, hat évig színészkedett, 12 évig sportújságíróként dolgozott a Nemzeti Sportnál, egy idő után azonban belefásult a médiamunkáslétbe. Munka után mindig az otthoni főzőcskézés, új ízekkel való kísérletezés volt a kikapcsolódása, és mikor tavaly novemberben az Ellátóházban dolgozó barátja kikérte a tanácsát, hogyan lehetne az ottani konyhát hasznosítani, ötletére vevők voltak. Bár ez a próbálkozás nem volt hosszú életű, megmaradt a fakanálnál, és mikor egy másik barátjától meghallotta, hogy a Vásárcsarnokban szeretnének belevágni egy étterem üzemeltetésébe, csatlakozott hozzájuk.

Így állt fel a helyet működtető triász Balázzsal, a sok éves vendéglátós tapasztalattal rendelkező Fazekas Bálint tulajdonossal, aki az operatív dolgokban erős, valamint a szintén számos étteremben megfordult Szeghő Marcival, aki többek között a húsok mestere. És persze mindhárman egyaránt főznek és ötletelnek.

És hogy hogyan, annak a vendég szem- és fültanúja lehet az Eldorádó nyitott konyhájában. Látványkonyhán és vásárcsarnoki környezetben egyikük se dolgozott korábban, nem tudták, mi vár rájuk, de végül kiderült, hogy passzolnak a közegbe, és akad olyan vendégkör, akit meg tudnak szólítani.

„Nyitottak a különleges ízvilágra, olyan dolgokra, amikről még nem hallottak, és mernek kérdezni” – válaszolta Balázs a kérdésre, milyen típusú embereket céloz a koncepciójuk. A nagymama köténye és fonákja – hirdeti a cégér, utalva arra, hogy a profil egyszerre fedi le a házias étkeket és a modern ízvilágot. Marci füstös bablevese állandó visszatérője az étlapnak, amin találunk főzeléket is, de a megbolondított hagyományt tükrözi a mangalicaszűz almás hagymamártással, pirított újburgonyával (1790 Ft), és előfordult már, hogy peloponészoszi saláta néven kecskefetával, napon szárított paradicsommal és kapribogyóval gondolták újra a görög salátát. Az angolzelleres tonhalsaláta sem egy tipikus magyar étel, volt, hogy a mangót is bedobták több fogásban. Balázs a gumbo csirkével másfél hétig foglalkozott, összeevetette a hagyományos recepteket Louisianából (ez ugyanis Louisiana állam „hivatalos” étele), a Karib-térségből, Afrikából, Távol-Keletről, míg megalkotta a tökéletes ízharmóniát.

„A vendégkör fele vegetáriánus, vegán, glutén-vagy laktózérzékeny. 2017 van, mindenre fel kell készülni” – mondta Balázs, és megkínált minket egyik vega fogásukkal:a grillcamembert aszalt gyümölcsökkel, diós-mogyorós salátával tálalására ő különösen büszke (1590 Ft). Amúgy is minden különleges, szép mintákkal díszített tányérokon kerül a vendégek elé, ezeket egy bezárásra ítélt étteremtől vásárolták meg.

A törzsvendégek rajonganak a szendvicsekért, így voltunk ezzel mi is a pulled pork szendvics irányában. Hasonlóképp intenzív élményt jelentett az aszalt paradicsomos- kapribogyós salátával kínált, omlós hátszínsteak is (1990 Ft). A sort egy friss eperrel kombinált körtés túródesszerttel zártuk (590 Ft).

Balázst megkérdeztük, hogy adódott-e nehézsége abból fakadóan, hogy nem töltött el éveket a vendéglátásban. „Mikor először ki kellett állni a pultba, iszonyatosan paráztam. A mai napig izgulok, mikor kipróbálunk egy új receptet. Ilyenkor mindhárman fokozottan figyeljük a vendégek reakcióját” – válaszolta. De azt határozottan állítja, hogy abszolút megérte neki a karrierváltás, sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb. Két hónap után elérték a nullszaldót, és már nyereséget is termel az étkezde. „De ezek számok,  az élményeket a tízes számrendszerben nem lehet kifejezni. Például azt, amikor egy törzsvendég, akiről azt gondolnánk, nem tudjuk meglepni, keresi a tekintetünket, és evés közben mutatja a hüvelykujját felfelé fordítva”.