A V. kerület egyik igazán hangulatos utcájába egykor lovas kocsikkal érkeztek a nemesek, hogy a Libál látszerésznél segítsenek látásukon egy-egy precízen elkészített okuláréval, lornyonnal. Az optika elődje 1850-től működött, több költözés után mai helyén 1951 óta üzemel. 2017-re Szepesi Erzsébet vette át a 101 éves tulajdonos, Brassai Józsefné, Emi néni munkáját, aki egészen 100 esztendős koráig aktívan részt vett az üzlet életében. Hihetetlen időutazás a 180 éves pulthoz lépni, és elolvasni az üzlet fontos felhívását: „Ha jól szolgálok ki: mondd el mindenkinek. Ha nem – akkor csak nekem.”

A mesterembereket bemutató összeállításunk készítésekor is rengeteg sorssal, izgalmas karrierrel és elképesztő szaktudással, sőt elfeledett szakmákkal is találkoztunk. A látszerészet nem ilyen, amióta elérhető luxus lett a látás korrekciója, az emberek igyekeznek jó szakemberekre bízni magukat és látásukat. A Veres Pálné utca 7. szám alatt található üzlet jelenlegi helyén 1951 óta fogadja a rövid- és távollátókat. Ám a márkanév története sokkal régebbre nyúlik vissza.

A morvaországi származású Antony Libál az 1840-es években érkezett Bécsből Pestre, és állítólag nem kisebb nevek csábították ide, mint Deák Ferenc és Széchenyi István. Körzőkészítő mester volt, és elkelt a szakértelme, hiszen a precíziós eszközök fontosak voltak ez időben Magyarországon, többek közt a várossá fejlődő Pest életében. Vagyis Ybl Miklós vagy Pollack Mihály épületei mind Libál-féle körzőkkel készült műszaki rajzokról keltek életre.

Emellett a családi hagyomány szerint szemüvegkészítőként is tevékenykedett. Először a Kalap utcában rendezte be műhelyét a Libál család. A reformkorban Antony a honvédségnek is felajánlotta szolgálatait, katonai látcsöveket készített például. Később kézműves munkával készített szemüvegeiket híres orvosprofesszorok is viselték, például Semmelweis Ignác, az „anyák megmentője”. Antony Libál üzletét 1877-ben jegyezték be a cégbíróságon. Feleségével vitték a boltot, és szerencsére a tudás és a szakma szeretete generációról generációra szállt. A legendák szerint volt, hogy hét pesti üzletet vitt a család. Így jutottunk el a névadó idősebb Libál Lajoshoz is, kinek fia Emi néninek, a még 1937-ben tanulóként az üzletbe kerülő hölgynek sokat mesélt a legendás időkről, híres vevőkről, régi technológiákról. Ekkor a háború közeledtével ismét komoly forgalmat tudhatott magáénak a bolt.

Itt dolgozott tanulóként leánykori nevén Nemeskéri Emma, aki nagyon értett például a műszemek készítéséhez, ami háborús időkben fontos tudást jelentett. A repeszek sokak szemét sértették meg. Volt nap, mikor Emi néni 32 ilyen szemet adott el, és tanította be a sérülteket a szakszerű behelyezésre, ápolásra, fertőtlenítésre.


Elképesztően hosszú karrierútja alatt fontos antropológiai ismeretekre is szert tett: megismerte Európa nemzeteinek eltérő arckarakterét, koponyaformáját, tudta, hogy egy lengyelnek mi áll jól, mi a kényelmes, és hogy a budapesti urak arcberendezése mit kíván meg. Pupillaméretből és íriszből megállapította a vásárlók egészségügyi állapotát, nemegyszer ennek köszönhette például, hogy felismerte a vérbajosokat. A háborúban súlyos fejsérülést szenvedett, s bár évekkel később is találkozott üvegdarabbal, mely ekkor megsértette a koponyáját, teljesen felépült, folytathatta munkáját és életét Brassai Józseffel, akit sajnos fiatalon elvett tőle a sors.

Generációkat segített a jobb, a tökéletes látáshoz, rengeteg embernek mutatta meg, hogy egy szemüvegnek nemcsak esztétikusnak kell lennie, de időtállónak és tökéletesen illeszkedőnek is, mert sokkal többet árt, mint használ egy rosszul illesztett szemüveg. Extrém 32 dioptriás rövidlátásra ólomkristály pohárból vágott gyémánttal lencsének valót, melyet aztán egy templomablak-készítő mesterrel csiszoltatott be a nagyon rosszul látó kislánynak. Találékonysága és kreativitása nem ismert határokat sosem: nem tipikus arcú vásárlóinak volt, hogy gyermek és felnőtt szemüvegeket keresztezett a megfelelő méret eltalálása miatt. Este pedig mindig elégedetten tért nyugovóra, hogy mennyi embernek segített szép és fontos mesterségével.

Emi néni szorgalma, munkamorálja, precizitása, kedves személyisége a mai napig meghatározza az üzletet, még akkor is, ha csaknem 80 éves optikusi munka után 2017-re már átadta a pultot Szepesi Böbének. Míg ő vezette az üzletet, mindig állva szolgált ki, és ugyanazzal a kedvességgel és empátiával fogadta minden egyes vevőjét. Most 101 éves, s bár gyakorlatilag nemrég vonult nyugdíjba „pihenni”, az optika továbbra is üzemel. Műemlékké nyilvánították, már csak körülnézni is hihetetlen érzés egy olyan helyen, ahol ennyi ember fordult már meg és vásárolt szemüveget a Libál családtól vagy Emi nénitől.

Bár a plázákban egy óra alatt is készítenek szemüveget, felemelő érzés egy ilyen valóban kis manufaktúrából választani és orrunkon viselni a tökéletes „látást”, melyhez millió történet és maga a történelem tapad. Térjünk be az üzletbe körülnézni, új szemüveget csináltatni vagy korrigálni a régit, mert Libál-féle szemüveget viselni tényleg életérzés. Többgenerációnyi élet érzése.

Libál Optika
WebCím: 1053 Budapest, Veres Pálné utca 7.
Nyitvatartás: Hétfő - Péntek 11:00 - 17:30