Kevés macsóbb tánc létezik az argentin tangónál, amelyben a férfi kiemelt vezető szerepet kap, az őt követő nő pedig nem sejtheti előre, mi lesz a következő lépés. Ennek kétségkívül megvan a maga bája, de 2017-ben talán már nem újszerű gondolat, hogy egy nő is lehet domináns, netán két azonos nemű ropja ezt a szenvedélyes latin-amerikai táncot. A konzervatív felállásban üde színfoltként hat, és a 2016-os Highlights of Hungary-jelöltek között is szerepelt a Queer Tango Budapest kezdeményezés, ahol BÁRKIVEL táncolhat az ember, nemtől függetlenül. Kipróbáltuk.
A tangó az argentin külvárosokban született meg a 19. század végén, és férfiak már akkor táncoltak férfiakkal – egyes vélemények szerint a bordélyokban várakozva az örömlányokra, más vélemények szerint így tanították egymást, a nők ugyanis csak otthon foglalkozhattak ilyesmivel. A Buenos Aires-i milongák, azaz közösségi tangós táncrendezvények szigorúan, már az ültetésnél szegregálták a nőket és a férfiakat, és még a táncra kérésnek is szigorú szabályai voltak. Az 1980-as évek közepétől bukkantak fel a gay tango események Hamburgban, amelyeket a kétezres évek elejétől a Queer Tango Fesztiválok követtek, 2007-ben pedig eljött a pillanat, hogy Buenos Aires-ben is sor került egy Queer Tango Fesztiválra (érdekes adalék, hogy 2010-ben Argentína az első latin-amerikai országként legalizálta a melegházasságot.)
Az elnevezést hallva arra asszociálnánk, hogy Queer Tango Budapest egy melegeknek szóló program, pedig ez koránt sincs így, annak ellenére, hogy a kifejezetten azonos nemű pároknak szóló táncoktatás nem ismeretlen Budapesten. A nemzetközileg elterjedt queer tango lényege azonban az, hogy mind a vezető, mind a követő szerepét táncolják a felek nemtől függetlenül; tehát jobban illik rá a gender neutral, vagyis nemsemleges kifejezés, mint a gay tango.
Persze nem meglepő, hogy a meleg közösségeken belül nagy népszerűségnek örvend, de a budapesti projekt szervezői, az argentintangó-táncos és oktató Fabricio, valamint párja, Daniel hangsúlyozza, hogy nem a gay a fő hívószó. Mi hetero párként, abszolút kezdőként érkeztünk meg az órára a Belvárosi Táncterembe, mégis erős volt az érzésünk, hogy itt jobban elfogadják, hogy nem táncolunk ügyesen, és kilógunk a sorból.
Ahhoz, hogy értelmezni tudjuk a jelenséget, muszáj ismerni az argentin tangó technikai hátterét. Mint azt már leírtuk, a férfi a vezető, a domináns fél, a nő pedig a követő, várakozó partner (akik persze ideális esetben kölcsönösen reagálnak egymásra, és nem merev rángatás lesz a vége). A döntés a férfi kezében van: mivel az argentin tangó különbözik a társastáncoktól abban, hogy nincsenek előre megszabott lépéskombinációk, a férfi improvizál, a nő pedig nem tudhatja, mi lesz a következő lépése – akárcsak a ponyvaregényekben a zabolázatlan macsóknál, ha már a sztereotípiáknál tartunk. A tangót több stúdióban ezért is tanítják általában a többi társastánctól külön.
Ez a kiszámíthatatlanság kiemelt figyelmet és egymásra hangolódást igényel, ami feltételezi a partnerek közti vonzalmat és kémiát. A klasszikus tangózene romantikára és szenvedélyre gyújtja a táncosokat, és az egymástól pár centire lévő testek mozgása (Fabricióék lufikat helyeztek a párok közé a kívánt távolság megteremtéséhez) hagyományosan a nők elcsábításaként is értelmezhető. Régen sok kapcsolat szökkent szárba a táncparketten, ami kifejezetten az ismerkedés terepe volt. Mivel a queer tangó események egyaránt népszerűek a melegek és heterók között, és az orientációk keverednek, a koncepció a tradicionális ismerkedési rítuson is csavar egyet.
Sejthető, hogy a queer tango a tradicionális nemi szerepeket lekövető „mezei” tangónál egy fokkal izgalmasabb, ahogy egy valóságos férfi-női kapcsolat is, ellentétben a ködös, nosztalgikus párkapcsolati sémákkal, amik fekete-fehéren a domináns férfi és a „befogadó” nő sztereotípiájára épülnek. A queer tangóban a domináns szerep egy táncon belül is cserélődet, az improvizáció részévé válik. Fabricióék kezdő óráján persze még kevésbé izzott a levegő a szexuális energiáktól, hiszen a kezdő csoport csak november óta jár, és az aznapi lecke, a Giros (forgás) mindenkinek új volt. Kötelező volt a rendszeres párcsere: táncoltam nővel, férfival egyaránt mindkét szerepet. Különösen jó érzés volt megtapasztalni mindkét fél szerepét, és azt is, hogy az égvilágon semmi baj nincs azzal, hogy ha nőként én vagyok a leader.
A jelenség persze nem egyedülálló, hiszen egy sima táncórán is előfordulhat szerepcsere, hogy a felek rá tudjanak látni egymás nehézségeire, és mivel a tangós bulikon gyakran több a nő, kénytelenek egymással táncolni. Mindenesetre Budapesten aktív argentintangó-élet folyik, Fabricio és Daniel pedig nem látják akadályát, hogy bekapcsolódjanak.
Queer Tango Budapest
FacebookAz órák angol nyelven folynak!
