shopping

szerkesztés

„Szeretném megszínesíteni az embereket” – interjú Szakos Krisztával, az ESZKA alapítójával

Szerzők

  • Rothman Gabriella

2017. 11. 30. 14:13

Dinamikus színkavalkád, elképesztő minták és egyediség jellemzi a főként kötött holmikat kínáló márkát. Alapítója hobbiprojektként indított saját brandet, s máig limitált darab készül minden holmijából.

We Love Budapest: Divattervezőként végeztél, és egy ideje egy szűkebb, speciális területre, a kötött holmikra fókuszál a márkád. Honnan ered ez a vonzalom?

Szakos Kriszta: A szüleim majd húsz évig egy kötödét üzemeltettek közösen Nyíregyházán. Anyukám vitte a kreatív vonalat, a tervezést, apukám pedig főként a kötőprogramokkal, a mintatervezéssel és a géppark fejlesztésével foglalkozott. Idővel annyira kinőtte magát ez a vállalkozás, hogy a kertünk végében lévő garázs helyére egy komoly épületet húztak fel, az ügyfeleik között pedig olyan hatalmas német katalógusáruházak szerepeltek, mint a Quelle vagy a Bader. 2004-ben éppen akkor érte el őket a válság, amikor én divattervezőként diplomáztam, s mivel mellékállásban már a főiskola mellett is dolgoztam a kötödében, a szüleim megtartották az üzemet. Örülnek, hogy tovább viszem a műfajt, sőt apukám máig sokat segít abban, hogy a rajzaimból leköthető minták legyenek.

WLB: Az ESZKA egyfajta hobbiprojektként indult a jelmeztervezői munkáid mellett?

Sz. K.: Tulajdonképpen igen, sőt ragaszkodom ahhoz, hogy valamilyen szinten az is maradjon. A középiskolában fotózást, a főiskolán divattervezést tanultam. A művészeti képzés és a technológiai tudás együtt nagyon jó mixet ad, és mindkettőt nagyon szeretem. Ahol pedig mindkét „szakma” jelen van, az a styling és a jelmeztervezés. 25 éves koromban egy gyártásvezető barátnőm ajánlott be öltöztetőnek egy filmbe, ami annyira jól sikerült, hogy Flesch Andrea jelmeztervező maga mellé vett. Három évig dolgoztam vele, de nagyjából öt éve már önálló jelmezes munkáim vannak. Az első nagy filmem Pálfi György Szabadesése volt, azóta is rendszeresen dolgozom nagyjátékfilmekben, de nagyon sok reklámfilmes feladatom is van. Nagyon sok ruhát tervezek, valósággal ömlenek belőlem a tervek, de a márkaépítést sokáig nem tartottam fontosnak. Csak az érdekelt, hogy bemehessek a kötödébe a sok színes fonal közé.

Fotó: Polyák Attila - We Love Budapest

WLB.: Hogyan működik egymás mellett a két terület?

Sz. K.: A filmes munkák és az ESZKA egymást erősítik, szinte egymásba folyik a két dolog. Az ESZKA egyfajta szelepként is működik, és remek terep arra, hogy kiéljem a szabad alkotás iránti vágyam. Ha nem így kezelném, elveszne belőle a személyiségem, a márka szabadsága, frissessége. A brand a saját léptékem és tempóm szerint fejlődik, pont ezért szeretném is a személyemet egy picit háttérben tartani, a "kamera" mögött maradni.

Fotó: Polyák Attila - We Love Budapest

WLB.: Stylistként, filmes jelmeztervezőként az öltözékeken keresztül erősítesz egy-egy karaktert. A tervezés során gondolkozol azon, hogy kik viselik majd a ruháidat? Befolyásolja a filmes látásmód a saját márkád termékeit?

Sz. K.: A legutóbbi kampányfotóink éppen azért lettek ilyenek, mert nagyon sokan kérdezték, hogy ezeket a darabokat hogyan kell hordani. Arra gondoltam, hogy rendben, akkor megmutatom, hogy milyen sokféle stílusban működhet egy-egy ESZKA kabát. Megvolt a fejemben 11 karakter, és ehhez passzoló öltözékeket állítottam össze, egy-egy erős hívószóval. Szerettem volna megmutatni, hogy annak ellenére, hogy ez egy nagyon eklektikus, vizuálisan burjánzó világ, mindenki talál olyasmit, amiben magára ismerhet.

WLB.: Hogyan áll össze egy-egy kollekció?

Sz. K.: Nem vagyok tipikus divattervező, sokkal inkább tartom magam vizuális művésznek. Minden kollekció egy vízióval, egy határozott hangulattal indul, ami egy képpé áll össze a fejemben. Ezt indíthatja egy gondolat, egy érzés, de akár egy íz is, s ezt próbálom megtölteni tartalommal. Beleképzelek egy kitalált személyt, egy karaktert, és a rajta látható darabokból áll össze egy-egy kollekció. Aztán beleásom magam a témába, kutatok, könyveket olvasok, képeket nézek és jegyzetelek, de az is előfordul, hogy lefestem, ami a fejemben van. Később ezekből bontom ki a konkrét modelleket, színkombinációkat.

Fotó: Polyák Attila - We Love Budapest

Szerencsére könnyen és gyorsan tervezek. Most például egy portói lépcsőházak és enteriőrök ihlette kollekción dolgozom, ami végül egy picit elment egy vidéki hangulatú angolos irányba. Ez egy olyan Miss Marple személyéhez hangolt finom kis világ, levendulalila árnyalatokkal, apró virágokkal, csipkés mintákkal. Sok új mintát terveztem hozzá, és lesz egy nem kötött része is. Nálam az egyes kollekciók organikusan következnek egymásból. Egy véget nem érő folyamat ez, ahol úgy kötöm össze a szemeket, mint egy végtelen sálnál. Nincs benne szakadás, és nem varrom el a szálakat.

Fotó: Polyák Attila - We Love Budapest

WLB.: A gazdag és dinamikus színvilág és a saját tervezésű minták azonnal felismerhetővé teszik a márkát.

Sz. K.: A színekre nagyon érzékeny vagyok, és alapvetően szeretném megszínesíteni az embereket, kicsit úgy, mint egy terapeuta. Nagyon sokszor használok egyedileg fonalfestőnél festetett alapanyagot. Amikor elkezdek egy kollekciót, előre kitalálom a fő vonalat, néhány színpárt, de mikor látom, hogy jön le a kötőgépen a kész anyag, akkor indulok be igazán, tulajdonképpen akkor kezdődik az igazi alkotási folyamat. Teljesen átadom magam ennek és sokszor ott helyben, menet közben alakulnak ki a színpárok.

Fotó: Polyák Attila - We Love Budapest

WLB.: Meglehetősen autonóm dolog az, amit csinálsz, nehéz lenne bármilyen irányzathoz sorolni. Figyeled egyáltalán a trendeket?

Sz. K.: Természetesen látom, hogy milyen irányban halad a divat, bizonyos stílusjegyeket be is építek a terveimbe, de az a helyzet, hogy a fejem folyamatosan tele van megvalósításra váró saját ötletekkel, és egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy bármilyen iránymutatást kövessek. A trendek elveszik annak a lehetőségét, hogy rátaláljunk a saját stílusunkra. Nem jó, hogy a kirakatokat nézzük, ahelyett, hogy befelé figyelnénk, és arra törekednénk, hogy tudatosabbá váljunk. Az érzéseink után kell mennünk, és a divatmárkáknak is egy érzést kellene közvetíteniük ahelyett, hogy kizárólag termékekre és az eladhatóságra fókuszálnak.

Fotó: Polyák Attila - We Love Budapest

WLB.: Júniusban nyitottad meg a saját boltod. Mesélj erről, kik vásárolnak nálad?

Sz. K.: A vevőköröm nagyon izgalmas összetételű, főként kreatívok és értelmiségiek járnak hozzám, de én azt gondolom, hogy nagyon sok mindenkihez szólok. Nem csak egy bizonyos szubkultúra lehet nyitott arra, amit csinálok. Van olyan termékem, ami például egy deszkást is lázba hoz, de vásárolt már nálam együtt egy nagymama és az unokája is. Ezek annyira gyönyörű pillanatok!

Fotó: Polyák Attila - We Love Budapest

WLB.: A tél a kötöttek szezonja. Készülsz valamilyen újdonsággal még karácsony előtt?

Sz. K.: A kabátok mellé folyamatosan érkeznek pulóverek és szoknyák. Hosszabb távon szeretném bővíteni a kínálatot férfi- és gyerekholmikkal, és egyre több nem kötött darabbal egészülnek majd ki a kollekciók.

Hasonló tartalmak

Admin mode