Ferencvárosban a '90-es évek elején indult nagyszabású tömb-rehabilitáció, aminek eredményeképp a lepusztult városrészből európai környezetet sikerült létrehozni. Míg a bérházak között kialakított belső kertek remekül működnek, a terület központi részén található Ferenc tér felújítása korábban nem sikerült túl jól, a lakók nem használták, sok részlet elavulttá vált. Az újratervezéshez most a helyiek véleményére is kíváncsiak voltak.
Alapvetően nem kellene hírnek lennie, hogy egy tér megújításának kulcsa egy olyan gyakorlat, ami a világon sokfelé elterjedt. Ettől függetlenül hiba lenne azt gondolnunk, hogy Európa minden egyes szegletében kizárólag tökéletesen működő, a helyiek által éjjel-nappal használt, a lepusztultság legparányibb jelét sem mutató tér létezik. Ez nyilvánvalóan nincs így, ettől függetlenül a közösségi tervezés egy nagy lehetőség, amivel élni kell.
Ennek lényege nagyon egyszerűen összefoglalható, hogy a tájépítészek széles körű lakossági igényfelmérést követően alkották meg a tér újratervezésének koncepcióját. Ebben az esetben kikérték a véleményüket, ehhez öt tervvázlatot készítettek, majd ezeket is megvitatták egyenként. Hogy mindez megfelelően menjen végbe és megfelelő legyen a szakmai háttér, Ferencváros Önkormányzata szerződést kötött a Budapesti Műszaki Egyetem Építőművészeti Doktori Iskolájával az ötletpályázat lebonyolítására, a koncepciótervek kidolgozására, valamint az ezeken alapuló programterv és a kiviteli terv elkészítésére.
Az egyik legnagyobb eredmény a tér átjárhatóságának megteremtése. A korábbi, megmozgatott felületű részek eltűntek, a téren így egyszerűen át lehet sétálni és megteremtődött, illetve erősödött a Tompa utca és a Balázs Béla utca vizuális kapcsolata is.
Az egyik legnagyobb újdonság a rekortán burkolatú futókör kialakítása, amelyet a jelek szerint hamar megszerettek a környékbeliek.
A tér tervezésekor az egyik legfontosabb szempont volt, hogy gyerekbarát terület jöjjön létre, így korszerűsítették és bővítették a játszóteret. Mint megtudtuk, a több korosztályt is kiszolgáló tér egyik különleges eleme az országban még ritkaságnak számító, Pillangó névre keresztelt libikóka, melyet súlyosan mozgássérült és halmozottan sérült gyerekek is tudnak használni.
A korábbinál jóval több lett az ülőfelület, a tér közepén használt térkövezett területet pedig megfelelő arányban egészítik ki a zöld területek. Néhány kiszáradt, veszélyes fát kivágtak, helyükre 21 darab újat ültettek. Szintén pozitívum, hogy az elbontott térköveket újrahasznosították, ezeket az új sétautak burkolataként használták fel.
A tér szélén BUBI-állomás is létesült, a korábban is itt állt pavilont pedig renoválták.
A „bebetonozták a fákat” típusú kommentek megelőzésére itt is leírnánk, hogy a fák gyökérzetét egy speciális, lélegző és viszonylag rugalmas anyaggal vették körbe, ami segít megvédeni az érzékeny részeket.
Hogy a helyiek bevonása nem zárult le a tér nagy részének elkészültével, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tér közepén elhelyezett felhívás, amely a vízjáték kialakításához vár ötleteket. A tér egyik meghatározó elemeként megjelenő kút ezután kaphat új dizájnt.
