"Bárcsak korábban belevágtunk volna!" – a DVA tervezőivel beszélgettünk

Kaptay Annamária és Csáki Klaudia egy hirtelen jött ötletcunami eredményeképpen szinte egyik napról a másikra vágott bele a táskabizniszbe. Mindketten komoly művészi ambíciókkal rendelkeznek, hiszen Anna versenyszerűen zongorázott, később fotózni is tanult, Klaudia pedig az építészmérnöki szak tervezői szakirányán végzett. Függetlenül attól, hogy kifejezetten textiltervezői képzésben nem vettek részt, a DVA-t hatalmas lelkesedéssel, temérdek szeretettel és nem kevés tudatossággal építik.

Tapasztalataik szerint a márkának kifejezetten jót tesz, hogy tudásukat menet közben szerzik, s úgy gondolják, hogy az az ismeretanyag, amit a gyakorlatban szereznek, a saját bőrükön tapasztalnak meg, sokszor sokkal alaposabb és mélyebb. Kettejük közös brandje minden tekintetben nagyon személyes és spontán, legyen szó egy-egy merészebb anyagválasztásról, a vevőkkel való kommunikációról vagy éppen egy váratlan lehetőség megragadásáról. Számukra a siker és az elégedettség motorja a bátorság, hiszen komoly elszántságra volt szükség ahhoz, hogy feladjanak egy kényelmes, ugyanakkor kiszámítható, mégis kevéssé kreatív életet azért, hogy belevágjanak valami teljesen újba, életük eddigi legnagyobb kalandjába.

We Love Budapest: Hogyan lett kettőtök barátságából munkakapcsolat, majd közös márka?

DVA lányok: Őszintén? Erre egyikünk sem emlékszik. Ez valószínűleg azért lehet, mert szinte észrevétlenül folytunk bele egymás életébe, legalábbis szakmai szinten. Mindketten elég közvetlenek vagyunk, nagyjából egy nyári fröccs felett elhangzott a kérdés, hogy miért nem nyitunk közösen egy butikot, 20 perc múlva pedig már a logónkat rajzoltuk. Másnap kész volt a Facebook-oldal, de még termékünk nem volt.

Nem is tudtuk, mi legyen az, de már imádtuk.

WLB: Mivel foglalkoztatok korábban?

Anna: Én már mindent kipróbáltam, dolgoztam színházban, reklámügynökségnél, üzleti tanácsadó cégnél orosz fordítóként. Mindeközben végig arról álmodtam, hogy valami saját dologba vágjak, ahol nem részfeladatokat látok el, nem egy kis alkatrésze vagyok az átláthatatlan egésznek, hanem létrehozok valamit a semmiből. Akkor egyébként még elképzelésem sem volt róla, mi lesz ez a valami. Azóta meggyőződésem, hogy amíg nem adjuk fel a „kényelmet”, tehát a biztosat, addig a lehetőségét sem adjuk meg magunknak a változtatásra. Miután kiléptem, és felhagytam mindennel, akkor kezdtem el a jó irányba sodródni. Szó szerint csak sodródtam, elég sokáig. A DVA-val révbe értem, ma már egyértelműen a hivatásomnak tekintem a márkát, mint ahogy egyébként a sportot is. A fordítás viszont már csak hobbi, és persze egy kis kiegészítés.

Klaudia: Építészmérnökként végeztem, majd belsőépítészként dolgoztam, kezdetben irodában, azután szabadúszóként. Ez belülről egy picit más világ, mint amit sokan gondolnának. A kreatív tervezés mindössze a munka 20%-a, a többi művezetés, egyeztetés, táblázatok kezelése és számítások. Nagyon vágytam valami kreatívra, kicsit nőiesebb dologra. Most a DVA a fő profil. Mellette belsőépítész munkáim is vannak, illetve egy hi-fi bolt kereskedelmi és marketing ügyeit intézem, bár ezt sose tanultam, ez inkább csak a szenvedélyem. Ma minden munkám az inspirálódást szolgálja, egymáshoz kapcsolódnak, szorosan összefüggnek, és mégis teljesen ellentétesek.

WLB: Egyikőtök sem képzett dizájner. Ez adott esetben előny is lehet, hiszen más szemmel tekintetek a divatra. Mit gondoltok, mi az, amiben a ti részben „outsider” megközelítésetek, attitűdötök hozzájárul ahhoz, hogy egyediek és azonnal felismerhetőek legyenek a termékeitek?

DVA lányok: Csak hosszú idő után jöttünk rá, hogy ez valóban előny (is) lehet. Éppen ennek a „szűz” látásmódnak köszönhetjük, hogy a termékeink különböznek a megszokottól. Nem hatottak ránk se a kreatív csoporttársak ötletei, sem a sokat látott tanárok és szakemberek véleménye. Nem lapozgattunk divatlexikonokat, nem inspirálódtunk külföldi magazinokból, és őszintén szólva, egyáltalán nem figyeltük a hazai tervezők munkáját sem. Sokkal egyszerűbb volt a saját ötleteinket megvalósítani, megcsinálni azt, ami nekünk tetszik, kötöttségek és elvárások nélkül. Így talán őszintébb is, amit létrehozunk.

WLB: Hogyan osztjátok meg egymás között a munkát?

Anna: Ez nagyon egyszerű, mert különböző dolgokban vagyunk jók. Talán maga a tervezés, a kollekciók megálmodása az egyetlen, amiből mindketten ugyanannyira kivesszük a részünket. Minden mást a kvalitásaink szerint osztunk fel: Klau precízen rajzol és hatékonyan varr, én pedig a kommunikációt és a menedzsmentet viszem. Az anyagbeszerzést éppen az vállalja be, akinek több ideje van aznap, de van, hogy minden összekuszálódik, és mindketten csinálunk mindent egyszerre.

WLB: A táskáitok karakterét a merész anyagválasztás adja. Hogyan választjátok ki, és hol szerzitek be ezeket?DVA lányok: Az anyagok egyfajta alternatív felhasználását választottuk, tehát szinte soha nem keresünk kifejezetten táskának való textileket. Dolgoztunk már bútorkárpittal, szigetelőanyaggal, teherautó-ponyvával, de estélyi ruhának vagy télikabátnak vfaló textilekkel is. Végtelen sok boltot és nagykereskedést járunk be, ahol kivétel nélkül végignézünk minden lehetőséget. A megfelelő formával, megoldásokkal és kiegészítőkkel a legelképzelhetetlenebb anyag is újjá tud születni egy különleges táska formájában. Szeretünk ösztönösen, az aktuális hangulatunkra hagyatkozva anyagot választani, mint ahogy a legtöbb nő is éppen ezt teszi, amikor beleszeret egy táskába és megveszi azt.WLB: Minden fórumon nagyon közvetlenül kommunikáltok a rajongóitokkal, és sok személyes találkozási lehetőséget is szerveztek. Hogyan definiálnátok a célcsoportotokat?DVA lányok: Nem határoztuk meg előre a célcsoportunkat. Inkább úgy fogalmaznánk, hogy azok a nők és férfiak válnak azzá, akik könnyedén tudnak azonosulni a márka friss, laza, könnyed és meghatározó stílusával. A táskáinkkal egyfajta szabadságérzetet, vagy akár életérzést szeretnénk közvetíteni az embereknek. Praktikus, a mindennapi életben jól használható kiegészítőket kínálunk, a vásárlónak csupán annyi a dolga, hogy merje viselni és kombinálni azokat, akár dolgozni, sportolni vagy színházba megy.

WLB: Korábban is terveztetek már a nyári szezonra szóló kapszulakollekciót. Honnan jött az ötlet?

DVA lányok: Ez az ötlet is egy spontán lehetőségből fakadt. Kaphattunk egy helyszínt és egy időpontot egy lehetséges divatbemutatóra, ha akarjuk. Akartuk. Kollekciónk ekkor még nem volt, viszont három hetünk igen. Ennyi idő alatt egyébként nem is volt másra időnk, mint hogy önmagunkból inspirálódjunk, így született meg a tavaly nyári DEEPkollekció.

WLB: Idén is terveztek hasonlót?

Anna: Igen, épp várjuk az áramlatot.
WLB: Merre szeretnétek fejleszteni a márkát? Milyen terveitek vannak?
DVA lányok: Rövid távon két dolgot szeretnénk nagyon: egy saját, állandó helyet, ahol nap mint nap alkothatunk, bemutathatjuk a termékeinket és fogadhatjuk a vásárlóinkat. A másik, hogy végre elkészüljön a webshopunk, ami reményeink szerint az első nagyobb lépés lesz a nemzetközi terjeszkedés megalapozásához. Kaptunk néhány konkrét megkeresést is Svájcból, Svédországból, Hollandiából és Ausztráliából, ezeken folyamatosan dolgozni szeretnénk a jövőben. Miután pedig elárasztottuk a Föld összes országát, szeretnénk a távoli univerzumot is meghódítani, különös tekintettel a Marsra.

WLB: Mit gondoltok a budapesti fiatalok öltözködéséről?

DVA lányok: A középiskolások még mernek úgy lázadni, hogy kombinálják az aktuális divatot a saját kreatív fantáziájukkal. Merik keverni a stílusokat, és sokan még ösztönösen hordozzák azt a szabadságérzetet és bátorságot, amit mi a márkánkkal szeretnénk közvetíteni. Az évek során a társadalmi elvárások és a szabályozott környezet ezt már sokszor kitörli az emberekből. Mi próbáljuk olyan módon visszahozni a játékot a felnőttek életébe, ami ennél letisztultabb, befogadhatóbb, ugyanakkor izgalmas.