Reggeli 9-től fél háromig tartott a kísérlet, mikor is folyamatosan folyt a víz, és a szervezők figyelték, ez hány embert késztet cselekvésre.
1032 járókelő sétált el a csap mellett, és ebből mindössze 43-an mentek oda elzárni. Ez óránként átlagban 7 embert jelent. Babakocsis anyuka, apuka, öltönyös üzletember és idős néni egyaránt az aktívan reagálók között volt, és a fiataloknál jóval felelősségteljesebben viselkedtek az idősek, akik 60%-át tették ki a csapot elzáróknak. Akadt olyan ember is, aki ivott a csapból, de nem jutott eszébe, hogy akár el is zárhatná.
A hosteszek és a szervezők mindenkitől megkérdezték, miért szánták el magukat a lépésre, amire jellemzően az a válasz jött, hogy ösztönös reakcióból. Mivel fennáll annak lehetősége, hogy 2025-re öt emberből három nem jut majd elegendő vízhez, szuper lenne, ha minél többen így gondolkoznának, bár a társadalom hozzáállása az érzékenyítő kampányok hatására azért változó. Közben viszont javában zajlik a klímaváltozás, amelynek 80%-át a vízhelyzeten keresztül érzi az emberiség.
Ma több mint 1 milliárd ember él a Földön egészséges ivóvízhez való hozzáférés nélkül, és a vízhiány, a csökkenő talajvízszint a világ számos területén, például Közép-Ázsia országaiban, Észak-Kínában, India egyes részein, Észak-Afrikában, az USA délnyugati részén mindennapos probléma. Gondolni kell az öntözésre is, hiszen kevesebb, mint három évtizeden belül meg kellene kettőzni a Föld élelmiszertermelését – ez pedig öntözéses gazdálkodás nélkül kivitelezhetetlen.Nem is vagyunk tudatában az elfogyasztott mennyiségnek A fejlődő országok egy átlagos lakosa naponta 300 liter vizet használ el például mosogatással, zuhanyzással és mosással, ám ennél sokkal több vizet, akár napi 5000 litert elfogyasztunk valójában, hiszen a tényleges vízfogyasztásunk megközelítően 90%-a láthatatlan számunkra (ez az a mennyiség, amely az egész előállítási folyamat során elhasználódik). Érdekes adat, hogy egy farmernadrág előállításához 8000 liter, egy csésze kávéhoz 145 liter szükséges, míg egy átlagos reggelihez nyolc kádnyi, egy fél literes palackéhoz pedig 5,5 liter. Egy laza esténk akár 150 litert is kóstálhat, és ehhez elég csupán két whiskyvel koccintani.
Bár nincs közvetlen és bizonyítható kapcsolat a fejlett országok vízhasználata és a harmadik világ nehézségei között, érdekes az összehasonlítás, hogy Jordániában, Ammanban a helyi lakosok többsége napi néhány litert fogyaszt fejenként (beleértve a WC-k kancsóból történő leöntését), míg a szállodákban a turisták egy-egy fürdés vagy zuhanyozás alkalmával sokkal többet elhasználnak. Ott kisgyerekektől is lehet hallani, hogy "nekünk azért nem jut annyi, hogy legyen a turistáknak".
Magyarországon egyelőre "jól állunk" vízzel: durván az európai átlag felét fogyasztjuk egy főre háztartási szinten, de ez például ötszöröse egy indiaiénak. Ez az a vízmennyiség, ami a csapból kifolyik, és nem tartalmazza az elfogyasztott élelmiszer és egyéb termékek előállításához szükséges vizet. Nálunk a legnagyobb kihívás az átfogó vízgazdálkodás, vagyis hogy megfogjuk a vizet, és ne okozzon katasztrófát, amikor sok van, de el tudjuk raktározzuk akkorra, amikor hiány támadhat belőle. A klímaváltozás ugyanis már hazánkban is érezteti hatását, a vízjárás egyre szélsőségesebb itthon is.
Egy szóval: figyeljünk oda, és zárjuk el a csapokat, akár otthon csöpög, akár az utcán.
