Neonok, fürdők, gangok – Interjú Nemes Anita grafikussal

We Love Budapest: Mióta rajzolsz, és minek a hatására lettél éppen grafikus?
Nemes Anita:
Már gyerekként is mindig rajzoltam. Szerintem a magamfajtával nem lehetett annyira nehéz, le kellett rakni a sarokba pár ceruzával, papírral, és máris csönd volt. Az, hogy grafikus lesz belőlem, nem volt olyan egyértelmű, a szüleim szakmát akartak adni a kezembe, mivel szerintük a művészetből csak éhen halni lehet – nyilván van benne valami. A '90-es években csak a zene érdekelt, mármint a zenekarok képi világa, videóklipek, plakátok, újságok. Sokat nézegettem a külföldi művészeti kiadványokat, én is ilyeneket szerettem volna csinálni. Emiatt a reklámgrafikusság mellett döntöttem, ez vezetett a nyomdaiparhoz, majd a tipográfiához.

WLB:
Milyen többletet nyújt neked a rajzolás, illetve a művészet?
N. A.:
Elvégeztem a MOME Tipót, most pedig szabadúszó tervezőgrafikusként tevékenykedem. Idővel elkezdett hiányozni egy kis könnyed “azt csinálok, amit akarok” érzés, így újra elkezdtem rajzolni, és a tervezés mellett az illusztráció az, ami mostanában egyre jobban érdekel, pontosabban a sokszorosító grafikai eljárások, szeretem, ahogy ezek az analóg technikák úgymond bepuhítják a digitális sterilitást.

WLB: Honnan meríted az ötleteket a témáidhoz?
N. A.:
A legegyszerűbb hétköznapokból. Megy az ember az utcán, és ha éppen jókedve van, akkor eszébe jutnak ötletek a körülötte lévő dolgokat látván. Például a Vajon mikor sötétedik ma? című képem is így készült. Kora őszi idő volt, éppen olyan, amikor nem tudjuk pontosan, mikor is megy le a nap. Szívesen hazavinnék néha egy-két dolgot az utcáról, neont, virágtartót, épületet, hangulatot. Mókás, vidám képeket szeretek csinálni, ellensúlyozva azt, hogy annyi nyomasztó dolog van körülöttünk – emiatt is neveztem el a most bemutatásra kerülő sorozatomat "Léleksimogató"-nak.

WLB:

Milyen kiadványokat illusztráltál, és hogyan találtak meg téged?
N. A.:
Főleg a tipográfiai vonal mentén kapok megkereséseket, bár egyelőre kevesen tudják, hogy rajzolok is. Készítettem illusztrációkat egy ex-kórboncnok, Erdős Attila remek könyvéhez, a Felvágóskönyvhöz. Régebben egy témát körbejárva a Pesti Estnek készítettem infografikákat és utcaképeket, valamint közlekedő emberekkel a BKK-nak, pár hónapja egy itallapot kellett illusztrálnom, újragondolt viccek alapján, jelenleg pedig egy kifestőalbumot rajzolok végig.

WLB:

Mesélj erről a kifestőről!
N. A.:
Már a végénél járunk, több mint fél évig készült. Elsősorban a Budapesten időző turistákat célozzuk meg, életképek láthatóak benne a legközismertebb helyekről, de az itthoni városrajongóknak is élvezetet okozhat. Persze igyekeztünk nem kliséket használni, de szokásomhoz híven itt is a mindennapi életből merítettem, egy kicsit kisarkítva. A szerkesztő folyamatos tesztelésnek veti alá a kislányát, aki szegény, az elején megzavarodott a semmibe futó vonalaimtól. Át kellett állnom arra, hogy minden elem becsukódjon és színezhetővé váljon. Remélem, nagy dobás lesz a könyv, most úgy tűnik, hogy március végére vagy április elejére elkészülünk vele.

WLB:

Miért ennyire aprólékosak a rajzaid? Fontosak számodra a részletek?
N. A.:
Jól tűröm a monotóniát, könyvet tördelni is szeretek. Megnyugtat és kikapcsol, olyan, mint a jóga. Közben szeretek gyorsan dolgozni ilyenkor sajnálom, hogy nem valamiféle festékdobálós akcióművésznek szegődtem. Viszont amikor ezeknél a figuráknál jön a rajz része, és tudom, mit akarok, akkor mintha táncolna az ember, húzkodja azokat a vonalakat, és szinte magától megy minden.

WLB:

Sok rajzod Budapesthez köthető. Mi ennek az oka?


N. A.:
Itt születtem. Belvárosi gyerekkor, majd külvárosi tizenévek. A belvárosban élni számomra egy megérdemelt jutalom. De utólag örülök annak is, hogy eltöltöttem bő tíz évet Dél-Pestről ingázva, mert ott rá kellett jönnöm, hogy az élet nem habostorta.

WLB: Mit szeretsz a legjobban Budapestben?
N. A.:
Biciklizni, sétálni, kifordult nyakkal közlekedni, és azt, hogy minden kerület más egy kicsit. Elsétálunk Budára turistáskodni, és arról álmodozunk, hogy ott lakunk. A Víziváros nekem kicsit bécsies, polgárias, jobban megmaradtak még a régi cégfeliratok, az apró maszek boltok. A Gellérthegyen jó volna élni, a Bartók Béla út is egyre érdekesebb színtérré válik, sorra nyílnak a helyek, gyakran megyünk át oda mulatozni. A várban ismerünk egy talponállót, oda kéthavonta visszajárunk.

WLB:

További kedvenc útvonalak, helyek?

N. A.:

Azt tudtátok, hogy eszméletlen cseresznyefa-virágzást láthatunk a várban minden tavasszal a Tóth Árpád sétányon? A valódi élettér pedig az V. kerület, ami a nagy turistaáradatot kizárva olyan, mint egy kis falu. Ezenkívül nagy kedvencem a VIII. kerület konzumrészén a Bródy Sándor utca és a Gutenberg tér környéke. Persze a sikkesebb részeket könnyű dicsérni, de gyakran járok ki Soroksárra biciklivel, több útvonalam is van. Kirándulási tippként ajánlom a Kis-Duna mentén a hivatalosnak nevezett bicikliutat – annak, aki egy kis borzongásra vágyik. Kötelező pihenőpont az erzsébeti Gubacsi lakótelep romantikus tere, egy közértben vett sör a Téglagyár téren. Szóval sok mindent lehet még itt szeretni.

WLB:

Van egy olyan sorozatod, melyet a budapesti fürdők, illetve a neonreklámok ihlettek. Miért éppen ezek voltak akkor izgalmasak számodra?
N. A.:
A neonok azért, mert a '80-as években, a Párisi Udvarban, egy Kalocsa-boltban dolgozott anyukám (a későbbi Hologram üzlet helyén), gyakran voltam náluk, hátul a raktárban a ruhák mintáit rajzoltam. Az udvar teli volt neonfényreklámokkal, cigaretta- és kávészag keveredett. Különleges alkalmakkor pedig elmentünk a Mézes Mackóba, és sokat sétáltam a neonfényes Nagykörúton is. Ezek az illatok és érzetek szorosan kötődnek a gyerekkorhoz. Ezek óhatatlanul megmaradtak a korosztályomban, nemhiába rágicsáljuk már jó ideje ezt a retrocsontot. A Budapest Fürdőváros pedig Konecsni György azonos című képének feldolgozásaként készült. Sok haverommal fürdőmániások voltunk, a Szecskába járogattunk, mint az öregemberek. Ilyen atmoszférája csak a pesti fürdőknek van. Nyáron kedvencünk a lepukkantsága miatt annyira szeretnivaló Csillaghegyi strand. Szóval ezeket a kis építészeti elemeket haza akartam vinni valahogy, ezért jó apropó volt a Konecsni-kép átdolgozása.

WLB:

Hol lehet kapni a termékeidet?
N. A.:
Elsősorban a Printában, mivel velük kiviteleztük a munkákat. De személyesen is meg lehet keresni engem. Szeretnék terjeszkedni, viszont tömeggyártásra nem visz a lelkem, ezért biztosan maradok a limitált szériás, minőségi plakátoknál.
WLB:
Mit kell tudni a mostani kiállításról? Milyen munkáidat láthatjuk?
N. A.:
2016. március 10., Printa, ennyit érdemes tudni. Este héttől, megnyitó nélküli laza kiállítás, tehát nem kell időre jönni, és még egy hónapig kint lesznek a képek. A város, mint mindig, most is központi szerepet kap, de lazításképp lesz egy kis vidék is, ígérem.
nemessisFacebook-oldal