Bár ismerjük a címet, mégis majdnem kétszer megyünk el a hely előtt. Ami nem csoda, az emeletes házak között megbúvó, földszintes sarki épület korábban talán rövidárubolt lehetett, de ha valaki azt mondja, konzervgyár, azt is elhisszük. Nem ronda, de semmi különös. A beltérbe lépve egy pultnál fogadnak minket, azon egy hangulatlámpa – és ez majdnem a teljes díszítés. Az egész étteremben. Ha úgy tetszik, ez még a „soft opening” időszaka.
Az étterem története egyébként még a KPOP nevű büféből indult. A Keleti pályaudvar új aluljárórendszerében üzemelt egy kis helyiség, ami kedvező áraival és jó minőségű ételeivel egyből helyi kedvenc lett. A büfé bezárt – hogy néhány hónap múlva egy étterem formájában keljen új életre.
A bejáratnál egy nagyon kedves hölgy fogad minket, aki egyébként egész este egyben a felszolgálónk is. Ha szeretnénk, az asztalon található gombbal is hívhatjuk – de erre nincs szükség, a hely egyelőre teljesen üres. Mint megtudjuk, ez csak a kora esti időpontnak köszönhető, hamarosan ugyanis megtelik, főleg a helyi dél-koreai közösség tagjaival.
Ők pedig egyből kinézték és törzshelyükké tették a kissé eldugott, de autentikus éttermet. Sokat tudnak enni, és szeretnek inni. Az italkínálat szűk, ennek ellenére minden megvan, ami egy jó estéhez kell. Az alapkellék a soju (vagy szodzsu), egy 19%-os, enyhén édeskés, hagyományosan rizsből készített szeszes ital, amelyet a koreaiak sörbe öntve fogyasztanak.
A koreai étkezési kultúrára jellemző, hogy az ételek egyszerre érkeznek, és az asztal körül ülők mindenből szednek. Az árakban nagy a szórás, de a tálakban komolyabb társaságoknak is elegendő étel van.
Elsőként egy fűszeres lében főtt kagylótál érkezik, ami az asztal közepére helyezett melegítőn gőzölög. Emellé elkezdik kipakolni – európai hasonlattal élve – a tapashoz hasonló kísérőétkeket, ezeket az italok és a többi étel mellé is fogyasztják. A rizs mellett alapvető kísérő a rizstésztából és csilikrémből álló ttokpokki is, ami akár önállóan is megállja a helyét, Koreában pedig mint street food is nagyon kedvelt.
A garnélarákleves (Hong Hap Tang, 5000 Ft) nagyon fűszeres, nagyon kiadós és nagyon finom. A főételként kínált édes-savanyú sertés (Tangsuyuk, 5000 Ft) sokkal kevésbé fűszeres, de a mellé kínált szójás-paprikás szósszal együtt ez is igazi ázsiai fogás. Az ételek mellé nemcsak a mindenhez fogyasztott kimcshi jár, hanem – az erős levest enyhítendő – a savanyított káposzta jégbe hűtött leve is.
Az étlapon összesen 27 ételt találunk, ezeknek a nagyobbik része a már az említett koncepcióban, vagyis érdemes társasággal érkezni és több dolgot kipróbálni. Sok csirke, sertés és tengeri étel, na meg fűszerek jellemzik ezt a konyhát, mely autentikus, őszinte, a kiszolgálás pedig kedves. Mindenképp megér legalább egy látogatást.
