Az alábbi fotósorozatunkban kiragadott pillanatnyi benyomások, ellesett momentumok, tér és idő apró szeletei sorakoznak, megkísérelve, hogy a Kazinczy utcának nevezett földrajzi hely genius loci-jából valami felvillanjon, mindezt a fény-árnyék - mint a fotográfia alapelemei - játékának hangsúlyozásával.

A Kazinczy utcának mindenki ismeri valamelyik arcát: éjszaka az egymásból kinőtt romkocsmák sorakozója előtt talpaló szórakozni vágyók kapaszkodnak fröccsükbe és cigijükbe, az utca egész, lüktető masszává változik, a bódult közönség utcafesztiválba öltözteti a Kazinczyt. Nappal fényképezőgépes turistacsoportok csattogtatják gépeiket a gyönyörű zsinagógára, színes tűzfalfestésekre, a 'Kultúra utcájára', miközben fiatal idegenvezetők anekdotáznak a zsidónegyed szimbólumává lett utcáról. Környéken dolgozók sietnek át a macskaköves burkolaton egy-egy ebédmenü reményében, az éles napsütésben nyüzsög az utca, de teljesen máshogy, mint éjszaka. Egy utca mindig több, mint épületek, téglák, tetők, burkolatok, boltok és kocsmák együttese, az egész több, mint a részek összessége.