Csoda, hogy a Király utcában még mindig elférnek egymás mellett a kávézók, street food helyek, butikok. A Centrál Passage még annyira nem pörög, de van már egy-két telepes. A Panificio il Basilico is, ami egy külföldön már ismert és szeretett modellt szeretne meghonosítani a belvárosban. Ráadásul ár-érték arányban elég szuper a napi menüjük is.

Szeretjük az őszinte dolgokat, amikor nincs izzadtságszag, erőltetés, arcoskodás. A Városmajor utcában már megismertük a városi talán leglazább, de ezzel együtt legelhivatottabb pékjét, akinél előfordul, hogy napokig 1-2 órákat alszik, és még akkor is a kovásszal álmodik. Már tavaly pedzegette nekünk, hogy valami újdonsággal készül, aztán megnyitotta kisebb boltját a Belvárosi Piacon, (ez mára kibővült) majd elkezdte csinosítgatni a Central Passage Király utcai taktusában lévő üzlethelyiséget. Nyitás előtt már voltunk nála, láttuk a közösségi étkezőasztalt, a barátságos vendégteret, a dagasztógépet, ami úgy dolgozik, mintha kezek munkálkodnának benne, és annyi gomb van rajta, mint a Millenium Falcon vezérlőjén. A teljes képre azonban vártunk picit, míg beindul a hely. Most meglátogattuk a harmadik Il Basilicot, ami bőven túllép azon, mint amit egy pékségtől várunk. Szabi viszont marad ennél a megszólításnál, mert nem akarja felülkalibrálni magukat.

Az üzlet előtt egy méretes teraszt találunk, belépvén pedig meglehetősen tágas a tér. A pultok mögött kirajzolódik a pékműhely, mindent látunk, semmi sincs titokban. Itt készül az összes házi tészta, a péksütemények, kenyerek. Már hajnalban beindul a munka, 07:00-kor ki is nyitnak, hogy meleg kiflivel, vagy akár gazdag reggelizős tálakkal (890 forinttól) etessék meg a környék korán ébredőit. Vannak klasszikus pékséges finomságok, amiket helyben is fogyaszthatunk, de el is vihetünk. Viszont itt nem ér véget a jóság.

A hely modern kifejezéssel élve “közösségi” jellegű: van egy fából készült hosszú asztal, székekkel, hosszú gerendapaddal, hogy akár vadidegenek is falatozhassanak együtt. Ez régen bevett szokás volt, senki sem fanyalgott, ha az asztalát meg kellett osztania ismeretlenekkel, hiszen így akár új barátságok is születhettek. Nem bírjuk legyűrni az egész pizzát - itt könnyen

a mellettünk ülőre hagyományozhatjuk.

Pizza – ahogy írtuk, nem hagyományos pékségről beszélünk, hiszen ebéddel, vacsorával is készülnek. Olasz fogásokkal többnyire, próbálják összehozni a hazai piacok áruját az olasz élelmiszerekkel. A Central Passage-ban tartott termelői piacon is olyanokkal is megismerkedett Szabi, akik kiváló felvágottakat vagy éppen sajtokat készítenek. Persze sok minden jön Olaszországból is, és egyre többen keresik fel portékájukkal: nemrégiben egy 87 éves bácsi utazott fel Szombathely mellől, hogy megmutassa kecskesajtját, túróját. Azok nagyon jól jártak, akik éppen a pékségben időztek, mert kóstolhattak is a tejtermékekből. Így megy ez, itt is ugyanúgy megvan a személyes kapcsolat, várják a visszajelzéseket, tapasztalatokat.

A pizzájuk (1490 forinttól) igazi hajszálvékony tésztás, a széle hangosan roppan és nem sajnálják róla a feltéteket. Van például hagyományos capricciosa (1890 forint), méretes articsókákkal és jóféle fekete olívával. Helyben készítik a tésztaételek alapanyagát is: tagliatelle, különféle olasz töltött batyuk, penne, spaghetti, de gnocchi is van az étlapon. Nincs százféle, de tudjuk, hogy már régen nem az a jó helyek fokmérője, hogy hány tételt találunk az étlapon. Az előételekhez, egyes fogásokhoz jár házi pékáru is – ismét összefonódik a pékmesterség és az éttermi jelleg.Kiemelnénk a déli menüt: 1490 forintért kapunk két igazán emberes fogást: normál méretű levest, főételt és jár mellé házi szörp is. A napi menü mindig reggel derül ki, de bátran rábízhatjuk magunkat Szabi és a szakácsok ízlésére. Simán van olyan kombó, hogy egy egész pizza tartozik a menübe. Elég versenyképes, pláne, hogy a VII. kerületben mostanság sokat trükköznek azzal, hogy egyre kisebb adagot kínálnak egyre magasabb áron. Desszertnek még lecsusszanhat egy duplacsigás kakaós tekercs, vagy valami csábító a pékpultból – bár megjegyeznénk, hogy 13:00 órakor már nem teljes a kínálat, a reggeli lerablás után. Lehet, érdemesebb még munka előtt beugrani a reggeliért, aztán majd délben visszamenni egy jó repetáért. Ha valaki attól félne, hogy a három üzlet megléte, már rámegy a minőségre, megnyugtatjuk őket: minden maradt szuperfinom és nem készülnek további pékségekkel, hogy erre a három bástyára tudjanak koncentrálni.